Hajnali négykor anyám felébredt. Képtelen volt visszaaludni. Az éjjeliszekrényen, a gyógyszeres doboz mellett kitapogatta a távirányítót, bekapcsolta a tévét. Nem értesült róla, hogy akkor indult a szomszédban a háború. Egy dél-amerikai sorozatra kapcsolt, beszárított hajú nő évődött egy öltönyös fickóval. Miközben látóidegei rögzítették: milyen simára injekciózott a nő homloka, meghatározatlan szorongás tört rá.

Ez a félelem valamikor régen megsűrűsödött az idegeiben.

Édesanyám életének első évéről nem őrzünk fotót. Nem tudom, milyen volt babaként. Hat héttel a születése után pletykálni kezdték az utcában, hogy valami készül. A nagymama, akinek addig a legnagyobb dilemmája az volt, hogy a gyerekszoba függönyeit a tapétával összehangolja, most egészen másfajta döntés előtt állt: higgyen-e a városban terjedő pletykáknak?

Valami készül, suttogta mindenki. A történelem készült.

Három évvel korábban a “hideg napok” során egy partizánellenes megmozdulás vérfürdővé fajult, 3300 embert, köztük sok civilt öltek meg a magyarok. A szerbek 1944 októberében megtorlásként 33 000 magyart, nőket, gyerekeket, férfiakat kínoztak halálra.

Köztük a nagymama szomszédasszonyát, pár órával azután, hogy a nagyi elindult. A szomszédasszony lebeszélte a menekülésről.

Felelőtlenség, mondta, a semmibe rohantok!

Nagyi megtömött két bőröndöt pelenkával, és útra kelt a hathetes babával és a négyéves nagynénémmel. Golyózáporban, bombázás közben.

Az embertelenségben hirtelen megsokasodik az igaz ember. Egy sánta, szerb öregúr felvette őket a szekérre. Egy német katona beemelte az anyukát a kislányaival a páncélautóba, és megkínálta őket lencsefőzelékkel. Egy szovjet szanitéc fájdalomcsillapítót adott a nagyi gyulladt fogára. Magyar, szerb, osztrák ismeretlenek tejet, takarót, fedelet kínáltak…

Évtizedekkel később, 2013-ban, a Család nevet viselő emlékszobornál a két nép elnézést kért egymástól.

Egészen a februári hajnalig hihettük, hogy értelmet nyert a babafotók fájó hiánya.

De most Olga Reznikova kétgyerekes ukrán anyuka híradásait követem a Youtube-on. Az utolsó pillanatig hezitált, elhagyja-e az otthonát, családját, barátait, marketinges állását. Mihez kezd külföldön?

Végül két kislányával a háború ötödik napján elindult.