Garázskondi, olasz agár, gyereknevelés, és szabálykövető attitűd – ezekről a változatos témákról beszélgettünk a népszerű híradóssal, aki szerint, ahogy telnek az évek, felszabadító érzés rájönni, hogy semmi baj nem történik, ha kiállunk magunkért.
Mi az, amit mindennap megteszel az egészségedért?
Az egészségem alapja az, hogy napi négyszer-ötször beadom magamnak az inzulint, és még ennél is többször mérem a vércukromat. Ezenkívül odafigyelek arra, hogy változatosan egyek, gyakran kerüljön zöldség, gyümölcs, teljes őrlésű pékáru az asztalra. Nagy húsevő vagyok, de a gyakori húsfogyasztás sem az egészségnek, sem a klímaváltozásnak nem tesz jót, ezért újabban heti egyszer húsmentes napot tartok. Ilyenkor halat eszem zöldségkörettel, vagy főzeléket tojásfeltéttel. Emellett odafigyelek az elegendő vízbevitelre is. Szinte csak csapvizet iszom, amit kulacsba töltve viszek magammal.
Huszonöt évesen derült ki a cukorbetegséged. Előtte mennyire figyeltél oda a kiegyensúlyozott életmódra?
Huszonkét évesen léptem ki a főiskoláról, rögtön lett egy klassz munkahelyem, jól kerestem, éltem a fiatalok önálló, de gondtalan életét. Hétköznap, de sokszor hétvégén is dolgoztam, ha volt egy kis szabadidőm, a barátaimmal moziba, színházba, bulizni jártam, nem foglalkoztam azzal, hogy mit, mikor, és mennyit eszem. De szerintem nem is ez a huszonévesek dolga. Viszont rendszeresen jártam aerobikórákra a tévé székházba, ami a kilencvenes években nagy divat volt. Az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának viszont, a 2-es típusúval ellentétben, semmi köze nincs a táplálkozáshoz, mivel az örökletes és környezeti tényezők együttesen idézik elő.
Könnyen megszoktad az új életmódot?
Amióta az eszemet tudom, szabálykövető ember vagyok, nem szeretek kilógni a sorból, ez alól csak a kamaszkorom jelentett kivételt, amikor semmi mást nem akartam, csak kilógni. Meg lógni az órákról. A cukorbetegség állandó kontrollt igényel, oda kell figyelnem magamra, az ételek szénhidráttartalmára, arra, hogy eleget mozogjak, és mindig időben egyek. Az inzulin miatt azóta egy korty alkoholt sem iszom. Minimális mennyiségben lehetne, de egy deci vörösborért nem kockáztatom az egészségem, főleg, hogy nem is szeretem igazán.
Akkor például magas fruktóztartalmú gyümölcsöt, dinnyét, szőlőt sem eszel?
Egy kisebb fürt szőlő vagy egy szelet dinnye, ha egyébként nem magas a vércukorszintem, simán belefér, mint ahogy egy fehér lisztből készült croissant vagy bagel is. A lényeg az, hogy semmit ne vigyünk túlzásba.
„A cukorbetegség állandó kontrollt igényel, oda kell figyelnem magamra, az ételek szénhidráttartalmára, arra, hogy eleget mozogjak, és mindig időben egyek.”
A szabálykövető attitűdöt otthonról hozod?
Apukám teherkocsivezető volt. Nem emlékszem, hogy bármikor is áthágta volna a szabályokat, nem vezetett soha túl gyorsan, nem büntették meg soha, fegyelmezetten élt. A korábban óvónőként dolgozó anyukám is kifejezetten precíz, pontos, és bár én lazább vagyok, az ember kimondva-kimondatlanul, gyakran követi a szülei példáját. De ahogy elnézem a fiamat meg a lányomat, azt látom, hogy Szonja sokkal inkább szabálykövető, nem szereti, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő elképzelte, míg Matyi úgy van vele, hogy történjen, aminek történnie kell. Lehet, hogy a különbség abból is adódik, hogy a lányok, a fiúkkal ellentétben komformistábbak, nem szeretik a konfliktusokat, nem akarnak kilógni, mindenáron bajba keveredni.
Hogyan kezeled az ikrek kamaszkorát?
Rosszul. Míg a háromévesek a „miért”, a kiskamaszok a „hagyjál békén” korszakukat élik. Alapvetően higgadt és kiegyensúlyozott vagyok, kifejezetten gyűlölöm a felesleges konfliktusokat, de most folyamatosan ebben vagyunk, amit nem viselek jól.
