Pikali Gerda születési horoszkópja arról árulkodik, hogy nagyon erős egyéniség, aki a nehéz helyzetekből nemcsak hogy fel tud állni, hanem megtalálja ebben is a jót. Születési képletében a művészetet jelentő Vénusz és Neptunusz a legjobb fényszög-kapcsolatban állnak. Ebből arra következtethetünk, hogy őstehetség.
– Zavarba jövök, amikor dicsérnek. De nyilván jólesnek a visszajelzések! A lényeg, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok. Elsőre felvettek a Színművészeti Főiskolára, és akikkel együtt kezdtük a tanulmányokat, a tizenhét főből, mára csak hatan vagyunk jelenleg is színpadon.
– A tehetségen kívül mire van szükség a sikerhez?
– Szerintem három dolog fontos: a tehetség, a mentális erősség és a szerencse. Hódmezővásárhelyről indultam, nem volt színházi tapasztalatom, csak a gimnázium színjátszó körében kóstoltam bele ebbe a csodás hivatásba. A gimnáziumi tanáraim azt erősítették bennem, hogy én erre a pályára születtem, és ne féljek nagyot álmodni. A hitem saját magamban és az ő biztatásuk nagy erőt jelentettek nekem.
– A Hold és a Nap helyzete alapján elmondható az, hogy jó a kapcsolatod a szüleiddel.
– Összetartó család vagyunk, a szüleim tanárok voltak, ma már nyugdíjasok. Nekik a szeretet, a tisztesség, a becsület és a munka iránti alázat, a kitartás voltak a legfontosabbak. Ezek az értékek segítettek ahhoz, hogy felépítsem saját magam, megálljam a helyem az életben, és elérjem a céljaimat.
– Mennyiben vagy más anyuka, mint az édesanyád?
– Olvastam egy mondatot: Olyan anya legyél, amilyenre te vágytál. Az ember utólag már érti, hogy annak idején bizonyos dolgokat miért nem engedtek neki a szülei. Tisztában van azzal, hogy csak jót akartak. Én olyan korban voltam gyerek, amikor nem volt internet, és amikor sok dolog tabutémának számított szülő és gyerek között. Nem lehetett megnézni a számítógépen, hogy bizonyos dolgok hogyan és miként történnek. Teljesen normális volt, hogy például a szexualitásról nem beszéltünk. Egy fiú barátomtól megkaptam a Szerelem művészete című könyvet, és ez világosított fel, mi történik a szerelemben.
– A Neptunusz állása alapján elmondható, hogy nagyon lágyszívű anyuka vagy.
– Próbálok a kamasz fiaimmal szigorú lenni, de nem nagyon működik. Hiszek a szabadságban, nem tartom őket rövid pórázon. Elvárom az őszinteséget, és szeretem tudni, hogy mikor, hol vannak, mikor érnek majd haza. Ez bevált.
– A fiúk még nem szerelmesek?
– Nem tudok róla.
– Hány éves voltál az első szerelmednél?
– Tizenhét elmúltam, amikor az első komoly kapcsolatom volt. Az osztályban én voltam az utolsó, akinek lett valakije. Én nem siettem el semmit.
– A Merkúr helyzetéből arra következtetek, hogy a könyvek fontos szerepet játszottak az életedben.
– Otthon volt egy kis könyvtáram, és minden kötet úgy be volt cetlizve, mint a könyvtárban. Amikor jöttek a nagyszüleim vagy a barátaim, akkor nekik ezt ki kellett kölcsönözniük. Ha akarták, ha nem. Amennyiben nem hozták vissza a megadott időre a könyveket, akkor ugyanúgy büntetést fizettettem velük. Vagy említhetném a fiatalkori betegségemet, amely ágyba kényszerített, és az egyetlen szórakozásom az olvasás volt, ami sokat segített.
– A konstellációk szerint a betegség miatt nehéz gyermekkorod volt.
– Az általános iskola hetedik osztályába jártam, amikor kiderült, hogy a fülemben van egy daganat, ami az agyamat nyomta. A daganat eltávolításának egyetlen módja volt, hogy szétvagdalták a fülemben, ami pokoli fájdalmakkal járt. A lábadozás hosszúra nyúlt, az eredmény bizonytalan volt. Ugyanis a beavatkozás után egy évvel tudták csak megmondani, hogy a műtét sikeresnek tekinthető-e. A daganat egy év múlva újulhatott ki, és nekem tizenháromszor nőtt vissza. Tizenhárom műtéten estem át, többek között tinédzserkoromban.
– Hogyan élted meg az általában lázadással járó kamaszkort?
– Sehogy. Gondolj bele, kamaszkorban, amikor tombolnak a hormonok, én ahelyett, hogy randevúztam volna, egyik buliból a másikba mentem volna, a kórházi ágyat nyomtam, fájdalmakkal küszködve, magányosan a könyveimet bújtam. Kezdetben a műtétek előtt végrendeletet írtam: kire hagyom a babámat, a kabalámat, a könyvemet. Mindazt, ami fontos volt, amit szerettem. De ez az időszak, hála istennek, lezárult.
– Miként befolyásolta a betegség a hétköznapjaidat?
– Nagyon kellett vigyáznom magamra, nehogy megbetegedjek, mert az negatívan befolyásolta az állapotomat. Még most is nagyon vigyázok magamra, nehogy megfázzak.
– Hogyan sikerült legyőzni a tumort?
– Huszonkét évesen került sor egy új műtétre. Előtte az orvos azt mondta, hogy egy évem van hátra az életemből, használjam ki a hátralévő időt. Ez közvetlenül a Színművészeti Főiskola elvégzése után történt. Vállaltam az új, ötórás műtétet, bár kétséges volt a végkimenetele. Végül sikeres lett a műtét, azóta nincs is panaszom.