Több mint két hete történt, hogy az oroszok megkezdték Ukrajna támadást. Azóta már kétmilliónál is többen kényszerültek elmenekülni az életüket féltve a szomszédos országok valamelyikébe. Magyarországra (eddig) nagyjából kétszázezren érkeztek, többségük átutazóban, de – mivel a támadások nem szűnnek – a számuk biztosan növekedni fog az elkövetkező időben, mégpedig rohamosan.
Civilek, alapítványok és jótékonysági szervezetek példátlan összefogásról és empátiáról tettek tanúbizonyságot, amikor gyakorlatilag a nulladik pillanattól kezdve ott teremtek, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk: a határátkelőknél, és a főváros két legnagyobb pályaudvaránál, ahova a menekültek többsége érkezik.
Többször kilátogattunk a Nyugatiba hozzájuk, hogy első kézből szerezzünk információkat, mi történik az Ukrajnából érkezőkkel, mi változott az elmúlt időben, és hogy bírják a szervezetek és az önkéntesen a rájuk nehezedő nyomást. Mert – most még – bírják. Mert bírni kell. (Egy héttel korábbi beszámolónkat a Nyugati pályaudvarhoz érkező menekültek sorsáról itt olvashatjátok – a szek.)

Rend a káoszban

A múlt héten még kissé kaotikus adományosztásban mintha megjelent volna egy rendszer: a királyi váróban a Református Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt, a Hit Gyülekezete és immár napok óta a Bethesda Gyermekkórház önkéntesei és dolgozói fogadják a menekülteket. Itt kapnak élelmiszercsomagot, forró teát és kávét, ami a hidegben különösen jól esik, illetve tisztasági csomagot, állateledelt és – a Bethesda önkéntes orvosainak köszönhetően – akár gyógyszert is. „Bontatlan gyógyszereket – köhögéscsillapítót, fájdalomcsillapítót – nagyon szívesen elfogadunk. Ha valakinek bontott van, az vigye be a patikába, ott visszaveszik. Úgy tudom, hogy több gyógyszertár ezeket – persze bevizsgálás után – továbbítja számunkra, vagyis adomány lesz belőle” – mondja az egyik fiatal doktornő. Hozzáteszi, hogy a kollégáival váltásban jönnek ki, két gyerekorvosok és egy felnőttorvos.

Ottjártunkkor viszonylag kevesen voltak a pályaudvaron, éppen két vonat érkezése közötti időben látogattunk ki, de a munka így sem állt meg. Folyamatosan érkeztek az adományok, babakocsis anyuka hozott egy szatyornyi élelmet, más egy zsugor ásványvizet. Helyhiány miatt – ahogy az egyik dolgozó az előttem álló néninek magyarázza – ruhaneműket nem tudnak átvenni, mert nincsen hova tenniük. A hidegre való tekintettel azonban a meleg takarók, pokrócok jól jönnének, ezekre főleg az éjjel érkezőknek van nagy szükségük.

„Éjjelente azért szoktam kimenni pisilni, hogy felébredjek, mert már álmomban is adományokat pakolok” – mondja egy karakán hölgy, aki már a kezdetek óta kint van, és koordinálja az egyik szervezet munkáját. Nagy a stressz, a feladatok mintha sosem fogynának el, mint ahogy a menekültek sem, mint ahogy szerencsére az adományok és az önkéntesek lelkesedése sem csappant meg.

Elmondja, hogy a többi szervezettel már nagyjából összecsiszolódtak, kialakult mindenkinek a feladata, sőt, felállítottak egy ügyeleti rendszert is, hogy éjszakánként melyikük emberei maradjanak kint, így mindegyik szervezetre hetente nagyjából két éjszakai műszak jut.

Egyszerűbb tájékozódás

Az épület előtt eleinte csak két laptopos lány segítette a szálláskeresőket, most már a Migration Aid jóvoltából négy ablakos konténeriroda foglalkozik ezzel. Ez különösen hasznos, mivel a múlt héten még több kört kellett nekünk is mennünk ahhoz, hogy felfedezzük a „szállásos lányokat”, de most már eltéveszteni sem lehet a rögtönzött irodát, és több helyen feliratok is segítik a tájékozódást: hol van a melegedőbusz, melyik járat megy a reptérre vagy másik úti célra, hol lehet ingyen vonatjegyhez jutni. 

A szürke konténerrel szemben kapott a civil önkéntesek sátra, akik szintén tisztálkodó szereket, ételt és italt osztanak az érkezőknek, de kapósak a játékok is.
„Reggel itt még annyi plüss volt, de már mind gazdára talált” – mutatja a pult mögött álló fiatal lány. Ő ma van kint először, de hamar beleszokott a feladatba.

Mint mondja, ő csak úgy kijött segíteni, és felvette a munkát. A mellette álló szőke hölgy a Bálint Házon keresztül érkezett, szintén az első napját tölti, ő a Facebookon olvasta a Ház felhívását, küldött egy e-mailt a megadott címre, majd érkezett is a válasz, hogy mikor és hol legyen. „De hogy ki a főnök, aki ezt kézben tartja, vagy hányan lehetünk önkéntesek, azt nem tudom. Csak éreztem, hogy tennem kell valamit, ezért vagyok itt. Ma négy órát tudtam vállalni, de biztosan jövök még” – mondja elszántan, és már fordul is egy fiatal nő felé, aki sampont és tusfürdőt keres. Mint megtudom, nagyon fogynak a tisztálkodó szerek, és főleg a kisebb, akár utazó kiszerelésűeket keresik, mert azok kis helyet foglalnak, és könnyűek. Tusfürdő, sampon, balzsam, fogkrém, fogkefe, testápoló, kézfertőtlenítő – ezek mind-mind jól jönnek, és hálásak érte az önkéntesek és a menekültek is.

Külföldről is érkezett segítség

Múlt hét óta szintén újdonság, hogy héber feliratú pult is várja az érkezőket. Mögötte egy fiatal lány, Marina, akiről hamar kiderül, hogy oroszul és angolul beszél. „Orosz zsidó vagyok, és csak látogatóban voltam Budapesten, turistaként, amikor mindez történt. Most nem tudom használni a bankkártyámat, mert befagyasztották a számlámat, a hitelkártyám sem érvényes, nem tudom, hogyan jutok haza” – mondja tört angolsággal, de a lényeg átjön: ezt az egész háborút ők, az oroszok is megsínylik. Ennek ellenére mosolyog, és itt van, hogy segítsen. „Még van valamennyi készpénzem, és a zsidó közösség is segít. Most azért vagyunk itt, hogy az Ukrajnából érkező zsidóknak segítsünk eljutni Izraelbe. Egyébként Budapest lélegzetelállítóan gyönyörű város” – teszi még hozzá mosolyogva, mintha még mindig csak nyaralna, és nem egy rémálomba csöppent volna egy idegen országban.
„Bocsánat, ide felállíthatjuk a pultunkat?” – kérdezi egy fiatal, bajszos srác angolul, és a két fa között álló még üres, mulcsos területre mutat. Gondolom igen, felelem, de ebben gyorsan meg is erősít egy, a semmiből feltűnő lány, akin fényvisszaverős mellény és karszalag van, a nyakában pedig az lóg, hogy „önkéntes”. Mint mondja, igazából – most még legalábbis – gyakorlatilag bárki kijöhet, és elkezdhet segíteni, nem kell külön engedélyt kérnie.
Az angolul beszélő fiatal és társa elkezdik felállítani a pultot. Kiderül, hogy San Fransiscóból jöttek, és a héten még több barátjuk is követni fogja őket. „Összesen nagyjából tízen leszünk, és szállásban és utazásban szeretnénk segíteni a menekülteknek” – mondja a duó nőtagja, a belsőépítész Olga Ramsay.

Ő ukrán származású, több családtagja és barátja él Ukrajnában, így számára egyértelmű volt, hogy tennie kell valamit. Travis, a bajszos fiatalember, aki IT-területről érkezett, azt mondja, hogy amint meghallották a híreket, feléledt benne a segíteni vágyás, és egyértelmű volt számukra, hogy eljönnek Budapestre, hogy segítsenek. Mint mondták, az egész baráti társaságuk hasonlóan gondolkozik, ezért létre is hoztak egy alapítványt, és egy ahhoz kapcsolódó honlapot, az Americans Helping Ukraine-t, azaz Amerikaiak Ukrajna megsegítéséért. Mint mondják, a helyszínen vagy a honlapon keresztül velük is fel lehet venni a kapcsolatot, ha valaki segíteni szeretné őket a munkájukban. 

Amerikából jött segíteni Olga és Travis, Eva – aki régi barátjuk – pedig már itt csatlakozott hozzájuk

Kisvártatva csatlakozik hozzájuk Eva, aki ukrán, de pont Közép-Amerikában tartózkodott a háború kirobbanásakor, és mivel Kijevből származik, haza sem tud menni. „A nagyszüleim is a fővárosban élnek, egyelőre nem tudtuk meggyőzni őket, hogy jöjjenek el onnan. Abban bíznak, hogy Kijev nem esik el, és Ukrajna győzedelmeskedik. A szüleim egy közeli kisvárosban laknak. Kicsit bonyolult a helyzet, mert apukám még hadköteles korú, de nagyon beteg, így nem tud szolgálni, de így is nehézkes elintézni az engedélyeket és papírokat, hogy át tudjanak jönni ide” – mondja az egyébként divattervező lány. Mint mondja, otthon teljesen leállt az élet, semmi nincs nyitva, egyre nehezebb a helyzet. Egyelőre optimista: köszön minden segítséget, amit itt kapnak a menekültek, és bízik abban, hogy valóban hamar vége lesz a háborúnak. „Haza akarok menni” – teszi hozzá. 

Így segíthetünk

• Folyamatosan hatalmas szükség van oroszul és ukránul beszélőkre, de angolul segítők is jöhetnek. Önkéntesnek továbbra is lehet jelentkezni többek között Református Szeretetszolgálatnál, akik kifejezetten erre a célra létrehoztak egy honlapot is.
• Égető szükség van szállásokra: a Migration Aid szerint az Ukrajnából érkezők döntő többsége csupán néhány napot töltene nálunk, így aki csak egy-két napra tudna befogadni menekülteket, az is jelezheti náluk ezen az oldalon.
• Élelmiszerre (kisebb, előre csomagolt péksütemény, Dörmi, kisdobozos üdítő) is mindig van igény a helyszínen, mint ahogy akár házi készítésű, de felcímkézett (pl. vegetáriánus, szalámis, vegán stb.) szendvicsekre, ásványvízre is. Mivel a szervezetek már biztosítanak teát és kávét is, ezért cukor és kicsi tejszín is jól jönne. Ezeket bárki kiviheti a pályaudvarra, hálásan fogadják majd.
• Érdemes követni a Budapest Bike Maffia Facebookos eseményének oldalát és az Instagramjukat, ahol mindig feltüntetik, éppen mire van szükségük.
• Női- és gyerekruhával támogathatjuk a Minden Babának Jár szervezetet, akiknek munkájáról már mi is írtunk nemrég.
• Takaróra mindkét pályaudvaron szükség van (ruhaneműket, cipőket viszont ne ide vigyünk, nem tudják hol tárolni. Ottjártunkkor az épület előtt, a fűben szétdobálva hevertek a holmik, amik ki tudja hogy és mikor kerültek oda.)
• Eke Angéla színésznő és társai megfeszített munkával létrehozták az hogysegits.hu-t, ahol részletes tájékoztatást talál mindenki, aki valamilyen formában adományozni szeretne, szállással vagy fuvarral segítene.

A képek a szerző sajátjai.