Ez a szenvedélyes, vadon termő növényeket népszerűsítő hölgy, Roushanna Gray szereti megmutatni, hogy a Jóreménység fokának környéke elképesztően gazdag ehető kincsekben. Az itt található virágok számunkra is ismerősek, fedezzük fel őket!
A veld dél-afrikai nyelvjárásban mezőt jelent, de pontosabb az a meghatározás, hogy „vad, érintetlen növényzet”. Ez különösen igaz Cape Pointra, a híres Jóreménység fokának legdélebbi pontjára, ahol Roushanna és családja él. A világ egyik legváltozatosabb őshonos növényvilágának otthont adó védett terület veszélyesen kitett partvidék, páfrányos, virágos növénytakaró és a legvadabb szelek jellemzik. Az ember itt valóban ki van szolgáltatva az elemeknek. Akár télen, akár nyáron, esőben vagy épp napsütésben látogatnánk el ide, mindig kíméletlen a vidék, melynek sziklás partjai az évszázadok során számos áthaladó hajó sorsát pecsételték meg. Mintegy négyszáz évvel ezelőtt, amikor a holland gyarmatosítók letelepedtek Fokföldön, hogy különböző növényeket termesszenek az átmenő tengeri kereskedelem számára, a helyi lakosságra támaszkodtak az őshonos és biztonsággal ehető terményekkel kapcsolatban. A régi tudás nagy része az évszázadok során elveszett, de Roushanna és a hozzá hasonló lelkes követők egyre nagyobb tábora igyekszik újra felfedezni és másokkal megosztani a gyakran ízletes és mindig lenyűgöző helyi kincseket.
Vadon termő alapanyagok
Kapcsolódó
Schäffer Erzsébet: Mentsd meg a mandulafát!
A rusztikus otthon, amelyet Roushanna férjével, a tájkertész Tommal és gyermekeikkel, Taijal és Rubival oszt meg, ugyanazon a telken található, mint a Good Hope Faiskola, amelyet anyósa alapított. Az utóbbi években az emberek egy másik okból is igyekeznek felkeresni ezt a várostól mintegy hatvan kilométerre fekvő, távoli faiskolát: Roushanna vadon termő alapanyagokat kutató felfedezőútjai miatt. Akik elég szerencsések ahhoz, hogy részt vegyenek a programjain, azoknak a lehetőség felejthetetlen élményt nyújt. A félnapos túra során lenyűgöző vadon termő alapanyagokat, virágokat és gyógynövényeket gyűjtenek a páfrányos, virágos növénytakaróval szegélyezett lejtőkön, valamint a közeli sziklákkal övezett tengeröblökben, amelyek rendkívül gazdagok kagylókban és egyéb, az óceán által felajánlott kincsekben. A gyűjtögetéssel eltöltött délelőtt után a vendégek visszatérnek a műhelybe, hogy a begyűjtött zsákmányból elkészítsék a lakomát.
– Az egész élményt az évszakok és az árapályokat szabályozó holdfázisok határozzák meg. A menüt az alapján állítom össze, hogy mi az, ami az adott évszakban terem, majd kimegyünk megkeresni az ehető alapanyagokat, amelyek szükségesek a különböző fogásokhoz. Ezután visszajövünk, és csoportokra bontva készülünk az ebédre. Ez igazán interaktív élmény, az emberek rácsodálkoznak, hogy olyan, tőlük teljesen távol álló furcsaságok, mint a tengeri moszat, valójában nagyon finomak! – meséli Roushanna, aki a beszélgetés közben roppanós, borsos kertisarkantyúka-hüvelyeket ad kóstolásra. A téli hónapokban a csípős fenyőgyűrűgomba a becses termés, míg nyáron a közeli sziklaöblökből származó finomságok és a tápláló tengeri zöldségek nyújtanak ízelítőt az óceán kínálatából.
Szerencsére rengeteg információ áll Roushanna, valamint azok rendelkezésére, akik a vadon termő táplálékok iránt érdeklődnek. Az internet, a helyi szakértők, illetve a régi és a legújabb könyvek hasznos segítséget nyújtanak a rettenthetetlen gyűjtögetőnek, aki elmondása szerint minden alkalommal tanul valami újat, amikor sétálni indul.
Szárított szirmok
Aki szeretné későbbi felhasználásra tartósítani a friss virágokat, az szedje le a virágokat a szárról, és szárítsa meg azokat egy papírtörlővel borított tálcán. A szárításra remek hely a napsütötte ablakpárkány. Amikor teljesen megszáradtak, tegye a virágokat légmentesen záródó üvegbe, és tárolja hűvös, sötét helyen.
