Gyilkosok nyomában: közel húsz éve történt a móri vérengzés

Májusban lesz húsz éve, hogy két ember végrehajtotta a valaha volt legkegyetlenebb magyar rablógyilkosságot. Nem egészen fél óra alatt nyolc embert életét oltották ki, és csak a véletlenen múlt, hogy elkapták őket.

2002. május 9-én, nem sokkal fél egy után a Mór határában közúti ellenőrzést végző két rendőr megállított egy a sebességhatárt jócskán túllépő autót. Elkérték az iratokat, megkezdődött a bírságolás. Intézkedés közben kapta a két hatósági személy rádión a hírt, hogy Móron történt valami, minden egység késlekedés nélkül siessen vissza, eligazítás lesz.
Öt évvel később derült csak ki, hogy a két gyorshajtó a két elkövető volt, akik érthető okokból igyekeztek a lehető leggyorsabban elhagyni a békés Fejér megyei kisvárost, amelynek élete éppen őmiattuk nem lehet soha többé olyan, mint volt. Ha a két rendőrnek az eligazítás után eszébe jut, hogy a gyorshajtókat is érdemes lenne ellenőrizni, hátha van közük az ügyhöz, nem vett volna olyan sok felesleges fordulatot a nyomozás. Az összefüggés nem volt egyértelmű, így az elmaradt információért nem tehető felelőssé a két intézkedő.

Vérengzés, nyolcmillióért

Ma már tudjuk, hogy azon a napon Weiszdorn Róbert és Nagy László lépett be az emeletes házak között meghúzódó kis Erste bankfiók kapuján, minden bizonnyal nem a részletekig egyeztetett tervvel. Weiszdorn – aki aznap biztonsági őrre emlékeztető ruhát vett fel – haladt elől, lelőtte a bank biztonsági őrét, majd festékkel lefújta a kamerát. Ezután odaállt az ajtóba egy kézzel írt ZÁRVA feliratú táblával, hogy a rablás idején érkezőket ne engedje be. Műszaki hiba, magyarázta annak a hét-nyolc embernek, akiket megóvott a sors, és volt akitől még az átutalási megbízást is hajlandó volt átvenni. Hiába beszéltek vele ennyien, a személyleírások meglehetősen ellentmondásosak voltak.
Nagy László ezalatt mindenkit lelőtt, akit csak a bankban talált. Nem elégedett meg azzal, hogy egy helyiségbe terelje őket, és rájuk zárja az ajtót. Néhány perc alatt kioltott még hét emberéletet. Megölte a két ügyintézőt, rálőtt a fiatal pénztárosnőre is, aki a továbbképzés miatt távollévő állandó pénztárost helyettesítette. Az események rekonstruálása alapján úgy tűnik, a fiókvezető, a város akkori vezetőjének felesége, a mosdóban próbált menedéket találni, de nem kegyelmeztek neki sem. Áldozatul esett egy biztosítási ügynök, és az a fiatal pár, aki hitelfelvételre érkezvén kisbabáját a nagyszülőkre bízta. Azok kint várakoztak a kicsivel az autóban. A nagyapa látta elmenni a tetteseket, furcsállta is, miért zárják be a bank ajtaját maguk mögött, sőt egy darabig követte is őket, de jobban izgatta, mikor jön már ki a lánya és a veje. Ahogy tanácstalanul nézelődött és járkált, felfedezett két golyó ütötte lyukat. Ezután szaladt el a közeli boltba segítséget kérni.

Jobb nem elképzelni, mit találnak a rendőrség szakemberei egy ilyen helyszínen.

Senki se higgye, hogy ehhez bárki is képes hozzászokni, még ha nagyon sok bűntény helyszínén járt is már. A kiérkező, még a betört ablakon bemászó mentősök két embert még életben találtak. Egyikük a hitelfelvételre érkező fiatal férfi volt. Fejlövést kapott, de még képes volt reagálni a kérdésekre, sőt, állni is. Őt mentőhelikopterrel szállították Budapestre, de az életét már nem tudták megmenteni. A fiatal pénztárosnő is életben volt, rajta a következő napokban több agyműtétet hajtottak végre. Egy héttel az eset után ő is belehalt a sérüléseibe. Senki sem élte túl a vérengzést, amely nem egészen nyolcmillió forintért történt.

Emléktábla a móri bankrablás áldozatainak. A nyolc ember halálával járó mészárlás máig kitörölhetetlen nyomokat hagyott a kisváros lakóiban. Forrás: Smagpix

Az áldozatok hozzátartozói a közeli gyermekorvosi rendelőben kaptak tájékoztatást, fényképekről azonosították rokonaikat. Egy kisvárosban szinte mindenki ismeri egymást, a veszteség, a fájdalom, a gyász és a harag ülte meg az egész települést. Gyászolt az ország is, nincs ember, akit ne érintene meg ekkora tragédia. Az sem csoda, hogy a rendőrségre hatalmas nyomás nehezedett, mindenki azt akarta és várta, hogy minél gyorsabban kerüljenek kézre az elkövetők.

Hibák és váratlan fordulatok

Szinte azonnal körözni is kezdtek két embert, de róluk gyorsan kiderült, hogy nem lehetett közük az eseményekhez. A nyomozás nagy erőkkel zajlott, és nem volt mentes a rendőrségen belüli ellentétektől. Aztán egy körözött bűnöző vallomása alapján, aki elmondta, hogy Kaiser Ede tervezte a móri bűncselekményt, elfogták Kaisert és Hajdú Lászlót. Mindketten tagadták a vádat, pedig időközben más rablásokat beismertek. A bizonyítékok sem voltak acélosak, és érthetetlen volt, miért hajtották volna végre ezt az egy bűncselekményt eltérő módszerekkel, mint a többit. Ráadásul Kaisernek nem sokkal korábban helybéli barátnője is volt, vele gyakran feltűnt a városka különböző pontján, miért kockáztatta volna, hogy valaki felismeri? Ám a rendőrök akarták a sikert, akarták az ügy lezárását, még inkább a megoldását. Így történt, hogy Kaiser Edét a meglévő bizonyítékok alapján életfogytiglanra ítélték, Hajdú ellen is folyamatban volt a per.

Weiszdorn Róbert a bíróságon. Fotó: MTI

2006-ban viszont váratlan fordult történt. Egy amatőr hadszíntérkutató Komárom-Esztergom megyében elásott ruhákat, fegyvereket és lőszereket talált, melyek vizsgálata során elfogták a veszprémi postásgyilkosság gyanúsítottját, Nagy Lászlót. A nála végzett házkutatás során pedig megtalálták a Móron használt fegyvert.

A puzzle, amelynek darabjait eddig inkább csak összetuszkolták, hirtelen összeállt, méghozzá kétségek nélkül állt össze.

Móron a helyszínelők azonosítottak egy lábnyomot, amelyről a szakértők azt mondták, tökéletesen alkalmas az elkövetéskor használt cipő biztonságos beazonosítására. Meglett ez a cipő is, és meglett mindkét tettes: Weiszdorn Róbert és Nagy László. Utóbbi a tárgyalás előtt öngyilkos lett a cellájában, Weiszdornt a bíróság életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.

Dulai Péter

Van-e információnk arról, hogyan követték a nyomozást az igazi elkövetők?
Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíró: Az ilyen és ehhez hasonló horderejű, nagy sajtóvisszhangot kiváltó bűncselekmények elkövetői gyakran „követik” magukat a médiában. Ez nem feltétlenül csak azért van, mert érdekli őket, mit tud és mennyire jár közel hozzájuk a rendőrség, hanem hiúságból is. Nagy is ezen gyűjtők közé tartozott, ami önmagában semmire sem bizonyíték, de azért feltűnt a házkutatást végző nyomozóknak is. Nagy az évek során minden olyan újságcikket összegyűjtötte, ami a móri mészárlásról megjelent. Ezekben logikusan ő még sehol sem volt megemlítve, hiszen fel sem merült a neve.

Dulai Péter bűnügyi újságíróval készült interjúnkat itt olvashatjátok.

 

Kiemelt kép: rendőrségi fotó Nagy Lászlóról.