Mindig sikkes és mindig lázadó – A száz éve megunhatatlan bubifrizura

Ugyan az 1920-as évek előtt is voltak, akik bubit viseltek és ezzel sokkolták környezetüket, ez a hajviselet csak az első világháború és a nagy gazdasági világválság közötti időszakban, a társadalmi változások és a megújulás éveiben vált igazán népszerűvé. Azt azonban nem sokan gondolhatták még akkor, hogy ez a frizura egy egész évszázaddal később is az egyik legnagyobb kedvenc lesz világszerte.

1909-ben az Antoine de Paris nevű szalon Monsieur Antoine-ja, a lengyel származású Antoni Cierplikowski kezdte el széles körben népszerűsíteni a Jeanne d’Arc inspirálta bubifrizurát. A főhajszobrász Coco Chanel, Mária román királyné, Greta Garbo, Eleanor Roosevelt és Brigitte Bardot sztárfodrászaként valódi trendszetter volt a maga idejében, és világszerte az ő frizurakölteményeit próbálták utánozni a modernebbek.

Lady Diana Cooper 1915-ben (Fotó: Apic/Getty Images)

Lady Diana Cooper angol arisztokrata már gyermekként is így viselte a haját, tinédzserévein keresztül egészen felnőttkoráig – mivel korának egyik celebje volt, ő is nagyban hozzájárult a bob elterjedéséhez. 

Irene Castle a múlt század korai évtizedeiben igen ünnepelt táncos, színésznő és divatdiktátor volt – ő azért vágatta le a haját, hogy a vakbélműtétje utáni lábadozás során kevesebb idővel és fáradsággal járjon számára a hajmosás és a készülődés. A legenda szerint színpadra ugyan nem állt frissen vágatott, rövid hajával (helyette turbánban táncolt), egy baráti ebéd alkalmával azonban természetes frizurájával jelent meg, ennek pedig hamar híre ment – és új trend született.

Irene Castle 1919-ben a The Firing Line című némafilm reklámplakátján (Fotó: LMPC/Getty Images)

Clara Tice avantgárd művész volt az első olyan híresség az Egyesült Államokban, aki nyilvános megjelenésekkor is bubijában feszített.

Színésznők közül Mary Thurman a húszas évek elején, Colleen Moore és Louise Brooks pedig a dekád közepén gondoskodtak róla, hogy a bubi divatban maradjon. 1922-ben a New York Times megírta, hogy a bubi rohamos gyorsasággal kezd elcsépeltté válni, mivel már majdnem mindenki ezt viseli. Nem lett igaza azonban a cikknek, hiszen az évtized későbbi esztendőiben is ez maradt a legnépszerűbb frizura a nyugati világban – jóllehet ekkor már elkezdték cifrázni: oldalválasztékkal, hullámosítással, göndörítéssel, hátrafésüléssel, kiegészítőkkel és díszekkel. Később Ázsia haladó szellemű országaiban is egyre elterjedtebbé vált – kiváltképp azon nők körében, akik elutasították a hagyományos női szerepeket.

Generációs feszültség

Az idősebb korosztály képviselői a finoman omló, hiperfeminin, hosszú hajkoronákhoz és az Edward-korabeli kontyokhoz szoktak, és közülük néhányan (annak érdekében, hogy eltántorítsák a hajvágástól a fiatalokat), azt terjesztették, hogy a haj levágatása egészségügyi problémákat okozhat.

A világháborúban rengeteg férfi halt meg, a nők pedig átvették férjük, apjuk, testvérük, gyermekük helyét a munkában – ezzel együtt pedig megnőtt az igényük arra, hogy a nemi megkülönböztetés az élet további területein is megszűnjön, és őket önálló entitásként, szabad akaratú egyénként – ne pedig férfirokonaik tartozékaiként, üres és szép biodíszletként kezeljék. Hogy ezt elérjék, néhányan rövid szoknyát, mások nadrágot hordtak, volt, aki még a melleit is leszorította, nők tucatjai kezdtek sminkelni, alkoholizálni, cigarettázni, káromkodni, önállóan döntéseket hozni, engedélykérés nélkül beszélni és vállalni személyiségüket. Mary Gordon színésznő 1927-ben a Pictorial Review-ban úgy fogalmazott: a hosszú hajtól való megválás a női emancipáció történelmében a felszabadulási folyamat része, és bármennyire apróságnak is tűnik, nagyon jelentős.

A rövid hajú nő képe tehát a lázadás szimbólumává vált.

A nők új ,,hajhóbortja” nem csupán a világ társadalmi, hanem gazdasági berendezkedésére is hatással volt. A Washington Postban 1925-ben megjelent cikk (The Economic Effects of Bobbing) szerint az Egyesült Államokban 1920-ban ötezer, négy évvel később viszont már huszonegyezer hajszalon működött.

Új találmányokat is kiprovokált

A tincsek rögzítésére szolgáló hullámcsatot is ekkor találták fel – angol nyelvű megnevezése, a bobby pin utal származásának történetére.

A bubit ugyanis megfelelő karbantartás érdekében gyakran kell vágatni (Anna Wintour rövid haját például állítólag 1988 óta minden nap megigazítja egy mesterfodrász), ráadásul mivel néhány régi vágású frizőr megtagadta, hogy rövidre vágja páciensei haját, a kereslet viszont egyre csak nőtt, még több új hely nyitott. A bubi korai éveiben a nők kénytelenek voltak a korábban kizárólag férfiak által látogatott borbélyoknál hajat vágatni, az ottani szakemberek tudták ugyanis megfelelő eszközökkel a kívánt formákat megalkotni, azok közül a női fodrászok közül pedig, akik legfeljebb göndörítésben, hullámosításban voltak járatosak, a megújult igényeket kielégítendő sokan átképezték magukat rövidhaj-vágásra is – fennmaradásuk érdekében.

A harmincas években a magyar származású Vilma Bánky (született Koncsics Vilma), Joan Crawford és Truus van Aalten is bubival vált igazán híres színésznővé.

(Balról jobbra:) Magda, Eva és Zsa Zsa Gabor a Las Vegas-i Hotel Last Frontier megnyitóján 1953-ban (Fotó: Archive Photos/Stringer/Getty) Images

A következő években kissé kevesebb figyelem jutott a frizuradivatoknak, de fontos állomása a bubi evolúciójának, hogy az ötvenes években már például Gabor Zsazsa hangsúlyosan nőies stílusa is elbírta a rövid frizurát.

A hatvanas években a bubit Vidal Sassoon tette ismét a legnépszerűbb frizurává (ez ráadásul éppen egybecsengett a Beatles-fiúk bilifrizurájának térhódításával), de Amerikában a feketék között is trendinek számított: a Diana Ross & The Supremes, a Martha and the Vandellas és a Marvelettes énekesei is gyakran viselték.

A Supremes 1966-ban (Fotó: Koh Hasebe/Shinko Music/Getty Images)

A hetvenes évek egyik legemlékezetesebb szőke bubija a Blondie énekesnője, a vagány Debbie Harry nevéhez fűződik. 

Debbie Harry 1979-ben (Fotó: Gary Gershoff/Getty Images)

Szintén emlékezetes volt a következő évtizedben Isabella Rossellini és az ő védjegyévé vált bubija. 

David Lynch és Isabella Rossellini 1988-ban (Fotó: Ron Galella, Ltd./Getty Images)

A kilencvenes évek egyik felejthetetlen bubiját Diana hercengének köszönhetjük. Ő nemcsak hajával, de táskáival, ruháival és gyakorlatilag mindennel, amit csak hordott vagy csinált, gyakorlatilag divatot teremtett. Ezek után már tényleg nem volt kérdés, hogy létezhetnek-e rövid hajú hercegnők.

Diana hercegné 1997-ben (Fotó: nwar Hussein/Getty Images)

Az ezredforduló éveiben Victoria Beckham értelmezte újra a bubit – a felnyírt, modern változatra külön néven hivatkoztak a szalonokban: ez volt a pob frizura (ami Posh Spice és a bubi angol neve, a bob összetételéből született). Ma ez a meredeken felnyírt, így nagy szintkülönbséggel rendelkező fazon kevésbé népszerű, de könnyen el tudjuk képzelni, hogy előbb-utóbb újra divatba jön.

Victoria Beckham 2006-ban (Fotó: Jun Sato/Getty Images)

Manapság pedig már alig akad olyan híresség, akit ne láttunk volna bubifrizurával. A teljesség igénye nélkül: emlékezetesen jól állt olyan sztároknak, mint Alexa Chung, Emilia Clarke, Cameron Diaz, Nastassja Kinski, Helen Mirren, Natalie Portman, Rihanna, Irina Shayk, Taylor Swift, Charlize Theron, Zendaya…

Alexa Chung 2015-ben (Fotó: Mike Marsland/Getty Images)

És a lista valószínűleg még tovább bővül a jövőben, hiszen évtizedek óta rendre kikiáltják a bubi valamelyik változatát az év frizurájának. Legyen tehát long (hosszú) bob, short (rövid) bob, hullámos, egyenes, frufrus vagy frufru nélküli, hívjuk Kleopátra-hajnak vagy bobnak, a bubifrizura örök.

Forrás: Wikipedia, The Cut, History Daily, History Matters, Pictorial Review, Washington Post, The New York Times, Hair & Makeup Artist Handbook, Fashionista
Kiemelt kép: Louise Brooks (1906-1985) színésznő félvállas ruhában, Paramount Pictures, 1929 (Fotó: Eugene Robert Richee/John Kobal Foundation/Getty Images)