Egy internetes fórum (reddit) közreműködői elkezdték összeszedni, mik azok a felnőttkori nyűgök, amelyekre általában sem az iskola, sem a család nem készít fel bennünket. A beküldött válaszok között voltak humorosan megfogalmazott kisebb bosszankodások (például, hogy az a zöldség és gyümölcs, amiért te fizettél, mindig hamarabb megrothad) és egészen szívszaggató problémák (például szeretteink betegsége) egyaránt.

Íme egy-két az éterbe kiabált, komolytalan, virtuális nyafogás – és néhány megrázó, váratlan nehézség a felnőttek világából, amelyeket mi is mélyen átérzünk.

Folyamatos állapotfenntartás

Több válaszadó is kiemelte, mennyire fárasztó és látszólagosan felesleges dolog folyamatosan fittnek maradni, ápolni a társas kapcsolatainkat, mindeközben rendet tartani az otthonainkban. Volt, aki külön csak arról írt: a konyhában mindig kosz van, de tényleg, állandóan, még akkor is, ha naponta legalább háromszor takarít – mások hasonlóképpen vélekedtek a fürdőszobai csempe állapotáról.

Egy felhasználó szerint az egyik legnehezebb része a felnőtté válásnak az, hogy minden nap vacsorát kell készíteni. Minden. Áldott. Nap.

Fotó: Documerica/Unsplash

Mi az a szabadidő?

Sokan panaszkodtak arra, hogy pofon vágta őket a felismerés, miszerint soha többé nem lesz annyi szabad- és énidejük, mint gyerekként volt. Még ennél is fájóbb lehet, hogy nincs többé nyári szünet – és a hogy az ünnepek sem az ajándékokról és a végeláthatatlan társasjáték-partikról szólnak már felnőttként.  

Amortizálódik testünk

Sokak számára csalódást okozott, hogy a testi leépülés fiatalabb korukban érte utol őket, mint amire számítottak. Olyan konkrét panaszok szerepeltek a válaszok között, mint hogy idejekorán romlani kezdenek a fogaik, bőrkeményedések lettek  a talpukon, sarkukon, itt is, ott is fáj már a hátuk, valamint hogy csökken a hatékonyságuk, hamar elfáradnak – és mindezeknek tetejébe tény, hogy negyven fölött is lehet pattanásos az ember. Iszonyatos igazságtalanság.

Az élet pénzbe kerül – sok pénzbe  

Először is csalódást okoz, hogy a másfél millió forint körüli összeg tartozásban soknak, megtakarításként viszont kevésnek számít. Utána ott van az is, hogy nem minden olyan dologra van automatikusan pénzünk felnőttként, amire gyerekként vágytunk: játékokra, gördeszkára, menő kocsira – hanem sokszor ahhoz, hogy ezeket megengedhessük magunknak, bizony spórolnunk kell.

Tágabb értelemben pedig az is fejtörést okoz, hogy meglehet, a felnőttek sok mindenre felkészítettek (például, hogy költséges az albérlet, a kocsi fenntartása és javíttatása, hogy a minőségi ételek pokolian drágák, viszont fontosak az egészség érdekében, hogy a testmozgás is pénzbe kerül, hogy hiába tudunk valamennyit az adózásról, tébéről, diákhitelről, rezsiről – és legalább ugyanennyit a jótékonykodás fontosságáról, egy kisállatról és más emberekről való gondoskodás költségeiről)

arról mégis kevés szó esett, hogy mindezt kézben tartani, elkerülni a csődöt, egyszerre keményen dolgozni és kitartani a mindennapokban mennyire nehéz feladat.

Lehetetlen egyszerre megfelelni mindenki elvárásainak, hiszen a legtöbben vagy olyan dolgokra akarnak rávenni bennünket, amelyekben jók vagyunk, vagy olyanokra, amelyek pénzt hoznak a házhoz – ezzel szemben pedig ritkán sodor össze az élet bennünket olyan személyekkel, akik arra buzdítanak, hogy azt tegyük, ami örömet okoz számunkra.

Az emberek nem, de a kapcsolatok változnak

Tapasztalat alapján tanuljuk meg, hogy a munkakapcsolatok dinamikája hihetetlenül hasonlít az iskolai társas kapcsolatokéhoz – a felnőttek legtöbbször ugyanolyan pletykásak és rosszindulatúak tudnak lenni, és gyakran épp olyan tévedhetetlennek képzelik magukat, mint a gyerekek. Jusson eszünkbe: bárkinek nagy falat lehet olyan rossz, káros és ártalmas szokásokat levetkőzni, amelyekről gyerekként azt tanulta, hogy jó szokások.

Más ezt úgy fogalmazta meg, hogy a felnőtt valójában csak egy gyerek idősebb testben, egy következő felhasználó pedig azt tartotta nehezen megemészthető ténynek, hogy bizonyos felnőttek még mindig a tinédzserkori önmaguk érzelmi szintjén működnek.

Mindennek kapcsán pedig azt is sokan nehezményezték, hogy senki sem értesítette őket arról, hogy mennyire nehéz harminc fölött új barátságokat kötni – közben pedig sok régi bajtársi viszony redukálódik évente megejtett „szia, mizu” természetű üzenetekre.

Magány

Nem csupán a régi haverságok leépülése, hanem a szingli életforma és a magányos öregedés gondolata is egyre megterhelőbbé válik a kor előrehaladtával.

Rendkívül nehéz szembesülni szüleink esendőségével, hibáival – idővel szellemi és testi leépülésükkel, végül pedig a halálukkal. Hasonlóan traumatikus lehet, mikor kortársainktól kell örökre elbúcsúznunk – ez saját halandóságunkkal is szembesít bennünket.

Fotó: Red John/Unsplash

Mi értelme az egésznek?

Létkérdésekre választ adni, szembesülni kilátásainkkal, célokat találni és tudatosan tenni saját boldogulásunkért – ezeket nem spórolhatjuk meg magunknak az életben.

Életünk korai éveiben a környezetünk csak úgy zúdítja ránk az elérendő célokat: dolgozatok és vizsgák végeláthatatlan sorát zárja a ballagás, majd az érettségi, esetleg a diplomaosztó, mindeközben versenyekre küld a tantestület vagy a sportegyesület – aztán ennek hirtelen vége szakad. Kikerülünk a felnőtt életbe, dolgozni kezdünk, és már nem segítenek mások kitalálni, mi létezésünk célja. Esetleg

karriert építünk, házra gyűjtünk, társat keresünk, gyereket szülünk, talán többet is, és végül nyugdíjba vonulunk… De mindezek között mi marad számunkra?

Nem mindenkinek egyszerű motivációra lelnie a mindennapokban – sokszor még az sem magától értetődő, hogy mi tesz minket igazán boldoggá. Könnyen beleragadhatunk egy rossz szerelmi vagy munkakapcsolatba, mert túlságosan megterhelőnek tűnik erőfeszítést tenni, hogy kikerüljünk belőle, félünk fenekestül felforgatni életünket – de az is elképzelhető, hogy valóban teljesen tehetetlenek vagyunk adott szituációban.

De mindezek ellenére felnőttnek lenni igenis szép, noha nem egyszerű feladat. Ne feledjük, életünk első hónapjaiban még járni sem tudtunk segítség nélkül! Ha úgy érezzük, elakadtunk egy problémával, segítségre van szükségünk (nekünk, vagy szerettünknek), ne féljünk szakemberhez fordulni, elvégre a mentális problémák tabusításának ideje rég lejárt.

Forrás: UpWorthy, Reddit, Buzzfeed, kiemelt kép: Jeremy Bezanger/Unsplash