A reggeli mellett kiporciózva egy maréknyi tabletta: gyógyszerek, vitaminok. Van itt minden: hatás, bizonytalan kölcsönhatás, mellékhatás. Ha többféle pirulát szedünk egyidejűleg, akár az is előfordulhat, hogy nem az alapbetegség, hanem a halmozódó mellékhatások következtében szorulunk majd egészségügyi ellátásra.
Polipragmázia. Mit jelent a kimondhatatlannak tűnő szó? A szükségesnél szélesebb körű gyógyszerelés alkalmazását, a kelleténél több hatóanyagot, azaz túlgyógyszerezést. A név valódi nyelvtörő, de közel sem annyira bonyolult, mint a maréknyi gyógyszer miatt szervezetünkben lejátszódó folyamatok összessége. Az egyik pirulát a vérnyomásunk kéri, a másikat ödémás lábunk, a harmadikat szívünk, majd a mellékhatások miatt még két tabletta, és még kettő… de hol a lánc vége? Dr. Kiss Csabával beszélgettünk a nyugtalanító jelenségről.
Kis zacskónyi egészség?
„Egy idős férfi átjelentkezett a körzetembe. Unokája kísérte el hozzám, mert a bácsinak már jártányi ereje sem volt. Elmondták, mennyi furcsa panasza, megfoghatatlan tünete van az úrnak, nagyon le volt gyengülve, zavart volt. Átnéztem a kórtörténetét, a gyógyszereit (egész kis zacskónyit): voltak egymás ellen dolgozó, vagy épp azonos panaszra különböző orvosok által felírt szerek, de akadt olyan orvosság is, amire már egyáltalán nem volt szüksége. A tablettái kétharmadát elvettem, a bácsinak pedig idővel megszűntek az értelmezhetetlen panaszai – meséli a háziorvos. – Akár egyetlen gyógyszernek is lehet mellékhatása, de tény, minél több pirulát szedünk, annál valószínűbb a nem kívánt tünetek kialakulása. A gyógyszerek ráadásul egymásra is hatással vannak.
Oda-vissza befolyásolják a másik működését, és ennek a szervezeten belüli harcnak, a bizonytalan kölcsönhatásoknak nehezen megjósolható következményei lehetnek:
a reumatológián térdpanaszra felírt gyulladáscsökkentő hatására megugorhat a vérnyomás, a vérnyomáscsökkentő mellékhatásaként bedagadhat a láb, az ödémás lábra felírt vízhajtó sóhiányt okoz, a jelentős sóhiány pedig furcsa pszichés tüneteket, zavartságot válthat ki. Mi lett a térdfájásunkból? Egy ördögi lánc. Sok esetben ilyenkor nem az a megoldás, ha egy tünetre automatikusan újabb gyógyszert írunk fel, hanem ha átnézzük a páciens gyógyszereit, és ha kell, cseréljük őket, csökkentjük a dózist, vagy óvatosan, racionálisan elveszünk a meglévő orvosságokból. Van páciensem, akinek annyi betegsége van (asztma, cukorbetegség, urológiai panaszok, szívbetegség…), hogy húszféle gyógyszert szed. Esetében nem tudunk a mennyiségből faragni, és ez a kombináció a beteg szervezetében nem okoz problémát. Ellenben nagyon oda kell figyelni, mi az, amit pluszban beállíthat még ilyenkor az ember: ha többféle gyógyszert szed egy beteg, már egy fájdalomcsillapító bevétele is gondos mérlegelés eredménye kellene, hogy legyen.”
Vény nélkül
„Derékfájás, megfázás, gyomorgörcs? Mindenre van azonnali tüneti megoldás a patikában, és sajnos a betegek szívesen vesznek olyan gyógyszert, amiről már hallottak valahonnan: tévéből, internetről, a szomszédasszonytól. Rengeteg a könnyen elérhető, vény nélkül kapható orvosság, és sajnos a háziorvos sok esetben nem is tud róla, hogy a páciens mit vásárol meg a reklámok hatására, mondjuk a vérnyomáscsökkentője mellé. Ez problémát jelenthet, hiszen vannak olyan hatóanyagok, amelyek együtt nem alkalmazhatók, ahogy az sem szerencsés, ha ugyanazon hatóanyagoknak nem kívánt mértékben összeadódik a hatásuk – állítja Kiss doktor. – Kimentem házhoz egy nénihez, akinek nagyon erős ízületi fájdalmai voltak. Kérdeztem, milyen fájdalomcsillapítót vett be mostanában? Az idős hölgy kihozott a spájzból több doboznyi gyógyszert, egy fél gyógyszertárat. Kiderült, hogy már aznap bevett három olyan fájdalomcsillapítót, amelyeket egyáltalán nem lenne szabad együtt szedni. Maradt régebbről általam felírt gyógyszer, de bevásárolt a reklámból ismerősen csengő nevű termékekből is a patikában. Az egyik fájdalomcsillapító nem működött, bevette a másikat, így próbálta gyógyszerezni magát. Őszintén szólva, nem engedném, hogy az ugyanolyan hatásmechanizmusú gyógyszerek egy része vényköteles, a másik része vény nélkül patikában kapható legyen. Ha a beteg nem tájékozódik, különböző márkanév alatt azonos hatóanyagot szedhet be akár két-három alkalommal is. Ez nemcsak drága, de veszélyes mutatvány is.”
„A szorongásoldók, altatók hatásmechanizmusukból adódóan, vagy épp az alapprobléma miatt, akár függőséget is okozhatnak, pedig nagyszerű terápiás eszközökkel ezektől a szerektől is szabadulhatna a beteg.”
Hol a piros pirulám?
„Az esetek többségében elfogadó a beteg, sőt örül neki, ha csökkenteni lehet a gyógyszereit. Azonban nem egyszer fordult már elő, főleg idősotthonokban, ahol rendszeresen tartunk gyógyszerrevíziót, hogy megijed, akinek ellenőrzés után a tablettakupacából hiányzik a kis piros pirulája – meséli a szakember. – A betegek sokszor ragaszkodnak a beváltnak gondolt gyógyszereikhez, nehezen válnak meg tőlük: ha a szakorvos felírta, biztos szükség van rá, nem merik elhagyni azokat. Pedig ha három szakorvos három különböző tablettát ír fel, mindenképp érdemes utánajárni, hogy ezek a pirulák jól működnek-e együtt is? Nem egyszer fordul elő az is, hogy feleslegesen marad rajta gyógyszer a betegen. Jó példa erre a savlekötők használata: már felíráskor elmondom, hogyan kell majd fokozatosan abbahagyni a szedésüket. Aztán elfelejtődik a dolog és szedi tovább a páciens. Orvos és páciens részéről egyaránt körültekintést, odafigyelést igényel a gyógyszerezés, ugyanakkor fontos, hogy a páciens bízzon orvosában és együttműködjön vele. Úgy és akkor szedje gyógyszereit, ahogy az orvos elrendeli, és ha a háziorvos alakít a gyógyszerezésén, kövesse utasításait, naplózzon, jelezze, ha panasz van (a legkisebb változást is), hogy személyre szabottan lehessen továbblépni. Egy pirula elvétele ijesztő lehet, gyakori ellenőrzést és fokozott figyelmet igényel, de mindenkinek az az érdeke, hogy a felesleges gyógyszerezést elkerüljük. A tabletták számának csökkentésével több mellékhatás kiküszöbölhető anélkül, hogy az negatívan befolyásolná a páciens élettartamát és életminőségét.”
A mérték az érték
„Receptet írni könnyű, megértetni magunkat a beteggel gyötrelmesebb” – írja Franz Kafka az Egy falusi orvos című novellájában.
