Amy Schumer, a szókimondásáról és nyers, sokszor vulgáris stílusáról ismert amerikai humorista hat évvel ezelőtt írt egy zseniális jelenetet, amely a színésznők „szavatossági idejéről” szól. Az azóta ikonikussá vált szkeccs a tökéletes összefoglalása annak, ahogyan eddig a nőkkel bántak Hollywoodban. A jelenetben Schumer futás közben belebotlik egy társaságba: egy gyönyörű tisztáson, szépen megterített asztalnál ünnepel három középkorú, vonzó, okos és vicces színésznő: Patricia Arquette (Tiszta Románc, Stigmata, A médium), Julia Louis-Dreyfus (Az alelnök) és Tina Fey (Párterápia). Mint kiderül, arra koccintanak, hogy egyiküknek éppen aznap járt le színésznőként a „szavatossági ideje”. Schumer döbbenten kérdezi, honnan lehet tudni, hogy mikor jön el ez a nap? A válaszok zseniálisak.

Tina Fey elmondja, hogy

minden színésznő életében eljön az a pont, amikor a média úgy dönt, hogy már nem hihető, hogy bárki is le akarna feküdni vele.

Ezt nem mondják meg neki konkrétan, de vannak jelek, amikből arra lehet következtetni, hogy közeledik ez a nap. Például a színésznőre kizárólag hosszú pulóvereket adnak, amik tetőtől-talpig eltakarják, a filmplakáton egy konyha látható, a filmeknek pedig olyan semmitmondó címeket adnak, mint „Bármi áron” vagy „Csak jót akar”. Intő jel lehet az is, ha leforgatják a korábbi filmed remake-jét egy fiatalabb színésznővel. Felidézik, hogy Sally Field az egyik pillanatban még Tom Hanks szerelmét játszotta az Életem a kabaré című filmben, a másikban pedig már az anyját alakította a Forrest Gumpban. A két szerep között 6 év (!) telt el, Sally Field 42 éves volt az egyik, 48 a másik film idején. Egy ponton Schumer megkérdezi, hogy van ez a férfiak esetében, nekik ki mondja meg, hogy mikor jár le a szavatossági idejük? Hangos röhögés. A férfiaknak sosem jár le a szavatossági idejük. 

Tina Fey és Julia Louis-Dreyfus az 59. Emmy-díjátadón 2007. szeptember 16-én a Los Angeles-i Shrine Auditóriumban (Fotó: John Shearer/WireImage/Getty Images)

Egy kis statisztika a közelmúltból

Mindezt alátámasztja az a kutatás is, amit 2012-ben végzett a Clemson Egyetem két közgazdásza. A nemek egyensúlyát vizsgálták az amerikai filmekben 1920 és 2011 között. Azt találták, hogy a közönségfilmek összes szerepének 2/3-át férfiak játsszák. Ha csak a főszerepeket nézzük, akkor az életkor a mindent eldöntő faktor.

Húszévesen a nőké a főszerepek négyötöde, Hollywood szereti a hamvas leányzókat. Harmincévesen már csak a szerepek 40 %-át kapják nők. A negyvenéves színészek esetében pedig a főszerepek 80%-ában férfiakat látunk és csak 20 %-ban nőket. És ez innentől (40 éves kor felett) már így is marad.

A tíz évvel ezelőtti kutatás nem jósolt pozitív változásokat ezen a téren, és például Meryl Streep esetét kivételként kezelték, aki elképesztő tehetsége okán képes idősebb korában is jó szerepeket kapni. Pedig még a háromszoros Oscar-díjas és 21-szeres Oscar-jelölt Streep is megijedt a negyventől. „Emlékszem, hogy negyven körül minden filmemről azt gondoltam, hogy talán ez lesz az utolsó” – idézte fel a Wall Street Journalnak 2016-ban. A kutatás idején még nem sejthették, hogy hamarosan beköszönt a tévésorozatok aranykora, amely egyre több értelmes és érdekes főszereppel kínálja majd meg a középkorú nőket is. 

Meryl Streep a Ne nézz fel! című film világpremierjén a New York-i Lincoln Centerben 2021. december 5-én (Forrás: Taylor Hill/FilmMagic)

A hallgatás évtizede

Az Atlantic magazin újságírója, Helen Lewis „dry decade”-nek vagyis száraz, terméketlen évtizednek nevezi azt az időszakot, ami negyven felett köszönt a színésznőkre, és egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozott keretek között kapnak filmszerepet. A kétszeres Oscar-díjas Emma Thompsonnak is volt ilyen időszaka. 2019-ben, hatvanévesen beszélt arról, hogy egy hosszú, döcögős időszak után hirtelen újra feltámadt a karrierje. Fiatalon romantikus filmfőszerepek sorát játszotta, de ahogy betöltötte a negyvenet, csak akkor adtak neki szerepet, ha „minden kötél szakadt”. Egyre kevesebb volt a felkérés, egyre kisebb szerepekre: egy dilis professzort játszott a Harry Potter-szériakét részében, egy becsapott feleséget az Igazából szerelemben és ő volt a hang Will Ferrer fejében a Felforgatókönyv című filmben. Aztán eltelt egy újabb évtized, és hirtelen újra jönni kezdtek a jó szerepajánlatok. Csak az elmúlt öt évben, Thompson eljátszott egy legfelsőbb bírósági bírót, egy feszült tévébemondót, az Évek alatt című sorozatban pedig egy kemény politikusnőt alakít, aki végül a brit miniszterelnöki székben köt ki.

Emma Thompson a Berlinálén 2022. február 12-én (Fotó: Gerald Matzka/ Getty Images)

A moziban elfogynak a jó szerepek

Ezzel a korosztállyal eddig nem tudtak mit kezdeni a filmesek. Ahhoz már túl idősek, hogy naivákat, esküvőre váró lányokat vagy elvarázsolt álmodozókat játsszanak, de akkor milyen szerep van még? A banya és a hárpia. Meryl Streep egyszer így írta le a szerepeket, amiket ötven felett kínáltak neki: „visszataszító nők, sárkányok, vagy valamilyen módon groteszk figurák”. Az említett Emma Thompson is bevállalt pár ilyen szerepet: ő volt a gonosz bárónő a Szörnyella című tavalyi 101 kiskutya-előzményfilmben, Goneril, a legelvetemültebb női karakter a Lear király tévéfilm változatában és ő lesz a rettenetes igazgatónő a Matilda című meséből készülő musical-filmben. Michelle Pfeiffer is hasonló tapasztalatokról mesélt, erről és egyik legutóbbi filmjéről mi is írtunk a nőklapja.hu-n.

Hollywood korábban meglehetősen végletesen közelített a női szerepekhez: fiatalon lehetsz a szerelmespár egyik tagja, idősen pedig a gyerekek kirepülése miatt kesergő szülő. A kettő között húzódó óriási terület azonban parlagon maradt. Ezt a kihagyott ziccert ismerték fel a tévés producerek, és egyre-másra készülnek a sorozatok olyan nőkről, akiknek az anyaság mellett más fontos szerepük is van, és éppen az ebben rejlő kihívásokkal küszködnek.

Éljenek a tévésorozatok!

A változást a tévésorozatok szerepének felértékelődése és a streamingszolgáltatók megjelenése hozta el. A színésznők már kevésbé vannak kiszolgáltatva a széles vászonnak, manapság már nem csak a mozifilm a menő. A hosszú éveken át alacsonyabb rendűnek tartott tévés munkák megítélése óriásit változott: a sorozatgyártásba elképesztő mennyiségű pénzt és komoly szakmaiságot ölnek, a legjobb szériák nézettsége az egekben, és olyan kultusz alakul ki körülöttük, amely további kereskedelmi bevételi lehetőségeket, a színészeknek pedig sztárstátuszt hoz. 

Robin Wright volt az egyik első színésznő, aki a tévésorozatok reneszánszából profitált. 46 évesen kapta meg Claire Underwood, az ambíciózus politikusfeleség szerepét a Kártyavár című, többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas sorozatban. Ez volt az első sorozat, amit egy stúdió kifejezetten a Netflixnek készített, és ami elindította a lavinát.

Összetett női karakterek

A streamingszolgáltatók közötti verseny soha nem látott igényt generált a jó forgatókönyvekre. Ez egy sor jó női szerepet is magával hozott, így

a színésznők sokkal összetettebb karaktereket játszhatnak, mint a kétdimenziós „anya” vagy „feleség”, vagy éppen a háztartási kötelezettségekkel nem terhelt „karrierista nő”.

Erre az egyik legjobb példa a Homeland: A belső ellenség című sikersorozat (Barack Obama egyik kedvence), amelynek főhőse, Carrie CIA-ügynökként dolgozik, és ezt próbálja meg összeegyeztetni egy kislány felnevelésével. De említhetnénk a Foglalkozásuk: amerikai című sorozatot is, amelyben a Keri Russell által játszott főszereplő anya, utazási ügynök és orosz kém egy személyben. Nem szokványos női karakter volt a Kate Winslet által megformált rendőrnő sem a 2021-es Easttowni rejtélyek című sorozatban, amit a 46 éves Winslet egyik legjobb alakításaként emlegetnek. 

Kate Winslet az Easttowni rejtélyek című sorozatban nyújtott alakításáért kapott Emmy-díjjal a 73. Emmy-díjátadó gálán Los Angelesben 2021. szeptember 19-én (Forrás: Rich Fury/Getty Images

Akik saját kezükbe vették a sorsukat

Reese Witherspoon az elsők között jött rá arra, hogy a legbiztosabb módja a szerephez jutásnak, ha saját maga gyártja a filmeket és a sorozatokat. A 46 éves színésznő Hello Sunshine nevű, elsősorban női történekkel foglalkozó produkciós cége gyártotta a Hatalmas kis hazugságok és a The Morning Show című sorozatokat is, Witherspoon mindkettőben főszerepet játszott. Utóbbi ráadásul az 53 éves Jennifer Anistonnak is új lehetőséget és szakmai elismeréseket hozott.

A 47 éves Drew Barrymore is korán kapcsolt, már 1995-ben megalapította cégét Nany Juvonennel, és azóta szinte minden projektet ők gyártottak, amelyben Barrymore-t láthattuk. Egyre több színésznő alapít saját produkciós céget, amelyek garantálják a jobbnál jobb női történetek filmes megvalósítását, és a színésznők méltó foglalkoztatását, legyenek akárhány évesek is. 

Források: The Atlantic, The Washington Post, Wikipedia, kiemelt kép: Getty Images