„Kicsi görög vigyél engem Tanganyikába…” – énekelték a fiatal színésznők a Vígszínház színpadán. Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című kisregényéből Presser Gábor zenéjével készült musical. A történetet filmre is vitték, az lódította meg a főszereplő, Harsányi Gábor pályáját. Ő alakította Victor Edmannt, azaz Szöllősi Györgyöt, aki 1962. július 12-én a Normafánál megölt egy huszonöt éves fiatal lányt. A valóságos történet, amely módosítva ugyan, de tovább él könyvben, filmen és színpadokon is, szokatlanul nagy nyilvánosságot kapott a maga idejében. Pedig a Kádár-korszakban nemigen tobzódott a magyar sajtó gyilkossági ügyek taglalásában, kifejezetten kurtán számoltak be az ilyen esetekről, hisz mégiscsak a béketáborról volt szó… Ezt az esetet mégis hosszan elemezték, mondhatni tanmesének használták. Valószínűleg azért, mert az elkövető nyugati diplomatának adta ki magát, így csábított el és csapott be fiatal nőket. A rendszer őrei fel akarták hívni a figyelmet arra, milyen veszélyes engedni a kapitalizmus vonzónak tűnő, ám gaz csábításának.

Rém-álomvilág

Mai szemmel majdnem érthetetlen, hogyan sétáltak bele a fiatal nők ennek az egyszerű, tanulatlan fiúnak a csapdájába, aki tizennyolc évesen került fel a Nyírségből a fővárosba, dolgozott téglagyárban, sörgyárban, majd betanított munkás lett a csepeli csőgyárban. Egész habitusa, írásképe, világlátása távol állt a diplomatákétól. Ráadásul alacsony, vézna, vékony hangú fiút képzeljünk, akit a munkatársai sosem vettek komolyan. Hamukás ember volt – vonogatta a vállát egyikük a tárgyaláson, és elmondta, hány légből kapott történetet talált ki a fiú, aki minden bizonnyal fél lábbal saját álomvilágában élt. Ám míg a kollégái egy szavát sem hitték, a fiatal nők sorra bedőltek neki. Bár több nevet is használt az elcsábításukra, a történetének voltak állandó elemei. Apja Washingtonban dolgozik, nagybátyja Zürichben, ő maga hol német, hol izraeli, hol lengyel követségi alkalmazottként szerepelt. A kiszemelt fiatal nők hittek neki, mert hinni akartak, annyira vágytak egy jobb életre, figyelemre, biztonságra. Mesebeli fordulat, ha az ember lányát Kádár Magyarországán egy külföldi diplomata hívja meg az Astoriába vagy a Royal Szállóba, olyan drága helyekre, ahol a meginduló idegenforgalom felvillantja egy másfajta, jóval nagyvonalúbb élet képét és lehetőségét.

Szöllősi György sosem erőszakoskodott a lányokkal, ő csak eljátszott egy szerepet, és ezért komoly áldozatokat hozott.

Csekélyke fizetését pár nap alatt költötte el a drága vacsorákra, taxira, a hónap többi részében szinte éhezett. Főbérlője a bíróság előtt elmondta, hogy néha megsajnálta a fiút, mert látta, hogy vacsorára néha csak vizet tudott inni, ezért adott neki valami ételt. A fiú szabadidejében angol szavakat magolt, gyakorolta az akcentust, készült a következő jelenésre. Mindehhez összesen egy jelmeze, azaz öltönye volt. Miután elfogyott a pénze, azt mondta a lányoknak, hogy elutazik, külföldi utakkal fedezte a pénztelenség okozta szüneteket. Nem teljesen hideg fejjel tette mindezt, mert volt, hogy buszon vagy boltban is azt hangoztatta, hogy ő valójában nyugati diplomata. Egy alkalommal valaki fel is jelentette, a rendőrség kivizsgálta az ügyet, és felkérte, hogy tartózkodjon ettől a viselkedéstől. Hiába.
Olyan nő is akadt, aki gyanút fogott, és észrevétlenül hazáig követte diplomata udvarlóját. Akkor derült ki, mi az igazság. Dühös volt, becsapott, és fenyegetőző. A fiú egy üveg Cinzanót küldött a nőnek, akinek volt annyi esze, hogy nem itta meg, éppen csak beledugta a nyelvét. Ennyi is elég volt, mert az italhoz sósav volt keverve. Ám a műsor ezután is folytatódott tovább, mert mindig akadtak nyugati életben reménykedő lányok, elbájolt szülők, akik aztán meghiúsult eljegyzéssel és halogatott esküvővel szembesültek.

Harsányi Gábor a Jó estét nyár, jó estét szerelem című filmben (Forrás: Fortepan / Urbán Tamás)

Gyanúból bizonyosság

Áldozatával, Ildikóval a Balatonnál ismerkedett meg Szöllősi. A nála majd egy fejjel magasabb fiatal könyvelőlány vőlegénye az ötvenhatos forradalomban nyugatra szökött, a lánynak talán az volt a célja, hogy valahogyan kijusson hozzá. Ehhez jó megoldásnak tűnt a fiatal diplomata, aki el volt ragadtatva a szép teremtéstől. Ildikó a családjának is be akarta mutatni, ám ez elől a fiú valamilyen ürüggyel mindig kitért, mígnem a lány bátyjának szöget ütött a fejében, hogy minden, amit a húga a fiúról tud, csak tőle származik, nincs semmiféle személyes tapasztalata az udvarló körülményeiről. Ildikó türelmetlen lett és gyanakvó, mivel sem a svájci, sem a washingtoni utazásból nem lett semmi. A dolgok nem haladtak egy tapodtat sem. Eljött a nap, amikor megértette: becsapták.

A tragédiája az lett, hogy ezek után is elment a fiúval a Normafához, keserűségében szemrehányásokkal és fenyegetésekkel halmozta el, ami az életébe került.

Szöllősi a találkozójuk napján vásárolt egy olcsó borotvát egy körúti üzletben, azzal a zsebében indítványozott sétát a Normafa közelében.
Ildikó holttestét egy sétáló pár vette észre a Csillagvizsgáló kerítése közelében. Ők értesítették a rendőrséget. A helyszínelők a lány fejét a testétől távolabb találták meg, ez arra utalt, hogy a tettes kísérletet tett a test eltüntetésére. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a nyomozók eljussanak Szöllősihez, aki egyébként a gyilkosság helyszínéről taxin távozott. A taxisnak is feltűnt, hogy utasa arca, inge és keze tiszta vér. Bár a fiú megpróbálta megerőszakolni áldozatát, mégsem kéjvágyból, sokkal inkább a lelepleződéstől való félelemből ölt. Az eljárás nem tartott sokáig, nem egészen fél évvel a bűncselekmény után, 1962. decemberében Szöllősit felakasztották.

Szöllősi György

Kérdés: Beszámíthatónak tekinthető a gyilkos? Biztosan több bűntény esetében amolyan határszemélyiségről beszélünk. Mintha veszélyérzete sem lett volna…
Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíró, az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal szerzője: Ez igazságügyi elmeorvos-szakértői kérdés, mint ahogyan akkor is az volt. Szöllősi György orvosi értelemben nem szenvedett elmebetegségben. Azt nem tudom, volt-e veszélyérzete. Az alapján, hogy a gyilkosság másnapján elcibálta egy munkatársát, hogy megmutassa a holttestet, vagy az, hogy harmadnap is visszatért, amikor már zajlott a helyszínelés, nem feltétlenül utal veszélyérzetre, de a vallomásából ezzel kapcsolatban az derül ki, hogy azért ment vissza kétszer is, mert egyszerűen kíváncsi volt, megtalálták-e már a holttestet. Nem egy dörzsölt, minden hájjal megkent bűnözőre vall ez a fajta viselkedés, de az egész bűntényből láthatjuk, hogy vele kapcsolatban ez fel sem merülhet. Az elmeorvos-szakértő Szöllősi esetében pszichopátiás személyiségfejlődési zavart említett. Kiemelték a fantáziadús hazudozást, a szereplési vágyat, valamint valamiféle szexuális aberrációra is utaltak. És még valami, amit nehéz hova tenni: „terheltre bátorítólag hatott a társadalom egyes tagjaiban megnyilvánuló idegen-imádat”.

Dulai Péterrel készült interjúnkért kattintsatok ide.

Gyilkosok nyomában című sorozatunk előző részeit itt és itt olvasható.

Kiemelt kép: Eötvös út – Diana utca találkozása a Fogaskerekű Svábhegy megállójánál, 1972. (Forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr)