Az olajfára itthon egzotikus növényként tekintünk, a kertekbe különlegességként ültetjük, számítva arra, hogy esetleg már az első télen elveszítjük. Pedig ha néhány apróságra figyelünk, akkor pár évvel később akár saját olívát is szüretelhetünk róla.
Bár olajfának, olívafának nevezzük, a kertészetek pedig általában faként, fának nevelve árulják, az olívát nálunk inkább bokor formára érdemes nevelni, nem szabad úgy kezelni, mint például egy almafát. Utóbbi a leghosszabb életű gyümölcsfák közé tartozik, 40-50 éves koráig szépen terem, és akár 80-100 évig is élhet, viszont az olívának még ezzel az életkorral sem ér a nyomába. – Ez az örökzöld cserje több száz vagy akár ezer évig is él, különösebb gondozást nem igényel, ha jó helyre ültetjük, nálunk is terem. Ennek csak az állhat útjába, ha nem a hazai viszonyokhoz igazítva neveljük. Ugyanis azok a módszerek, amelyeket a mediterrán országokban alkalmaznak, itthon nem állják meg a helyüket. Nálunk az olíva leginkább a síkvidékekből kiemelkedő, pár száz méteres dombokon vagy hegyeken érzi jól magát, azoknak is a déli kitettségű, a síkból 100-200 méterrel kiemelkedő részein – mondja Dlusztus Miklós okleveles kertészmérnök, aki a Baranya megyei Egerágon és Máriagyűdön foglalkozik olívákkal.
Dlusztus Miklós
Bírják a mínuszokat
Olyan helyre, ahol évente, kétévente előfordul mínusz 15 fok körüli hőmérséklet, nem szabad olajfát telepíteni, ám ha a mikroklímára figyelünk, akkor ennél jobb területeken kivédhetjük az első fagyok negatív hatását is. – Ennek oka, hogy az olíva a tél közeledtével, a hőmérséklet csökkenésével fokozatosan mélynyugalmi állapotba vonul, és ebben az állapotában egyre jobban ellen tud állni a fagynak. Viszont ha egy komolyabb, például mínusz 5 fokos fagy korábban és hirtelen érkezik, a fa pedig még nincs erre felkészülve, akkor a kár komoly is lehet – magyarázza Dlusztus Miklós. A mikroklíma emiatt fontos, mert ahol az előnyös, ott a fagyok később érkeznek, az olajfa pedig fel tud rájuk készülni. A hely kiválasztása mellett figyelni kell arra is, hogy milyen fajtát szerzünk be. Vannak például olyanok, amelyek későn lépnek mélynyugalmi állapotba, így januárban ugyan kibírják akár a mínusz 15-17 fokot is, de decemberben már a mínusz 5-6 fokba belehalnak. Hazai klímára ezek helyett jobbak az úgynevezett széles spektrumú fajták, amelyek hamarabb érnek mélynyugalmi fázisba (ilyen például a Nostrale di Rigali, az Aglandaou és a Verdale de l’Herault).
„Az olívát metszeni sem muszáj, folyamatosan visszavágni, alakítgatni pedig kifejezetten tilos.”
Párban ültetni
Ha az olívafában nemcsak gyönyörködni akarunk, hanem a termését el is fogyasztanánk, akkor a beszerzésénél a porzási viszonyokra is figyelnünk kell. – Ez azért fontos, mert bár vannak öntermékenyek, de az olívák többsége önsteril, csak egy másik fajta jelenlétében termékenyül meg. Az sem mindegy, hogy ez melyik, ugyanis az olívánál úgynevezett porzópárok vannak: az Aglandaou párja például a Mouflal, míg a Bouteillan párja a Verdale de l’Herault – mondja Stix Gábor, aki Baranyában nevel és nemesít olívákat, ültetvénye már komoly termést is ad. Az olajfa beporzását főként a szél és a kisebb rovarok végzik, az érés pedig novemberre, december elejére fejeződik be. Ez a mi klímánkon is így van, emiatt ha a fagyok beállta előtt – ideális esetben október végén, november elején – akarunk szüretelni, akkor korán érő fajtát kell választanunk (ilyen például a Mouflal és a Bouteillan). Érdekes kérdés, hogy nálunk, ahol az éves hőösszeg értelemszerűen kevesebb, mint a mediterrán vidékeken, miért érik be az olíva ugyanakkor, mint a melegebb tájakon, például Görögországban, Dél-Spanyolországban, vagy akár Kaliforniában. Erre az a magyarázat, hogy ezeken a termőhelyeken a nyári hőmérséklet annyira fölszökik (hosszabb időszakokra is), hogy emiatt a növények, és így a termések fejlődése teljesen leáll. Érdemes tudni, hogy a zöld és fekete olíva nem külön fajta, a szín csak az érettségi szinttől függ: a teljesen érett bogyó a fekete.
Stix Gábor
Karózni tilos!
Az olívát tavasszal kell telepíteni, fontos, hogy ha nem kifejezetten üvegházba ültetjük, akkor ne karóval nevelt legyen, vagy legalább mi ne karózzuk. Ez a szokás Spanyolországból, Olaszországból érkezett, ezeken a helyeken így nevelik az olívát, ott már a kezdetektől karózással alakítják a faformát. Viszont ennek másolása nálunk nem helyes, hiszen míg a mediterrán országokban a fagyveszély minimális, nálunk ezzel is számolni kell. Tehát hiába mutat jól a törzses fa, az nálunk kevésbé életképes. Ilyenkor a gondot az okozza, hogy a nyúlánk, magas növény törzse szabadon áll és nem erősödik meg, gyenge szövetei pedig jobban ki vannak téve a fagyveszélynek. Karózás mellett a lombozat is lazábbá, szellősebbé válik. Ezzel szemben az alacsonyabb törzsű, gombócszerű bokornál az ágak és az örökzöld levelek védelmet jelentenek a hideg ellen. A drága, vastag törzsű olívafák inkább télikertekbe valók, azokat kint tartani nagyon kockázatos.
