2006. február 4-én feldúlt fiatal férfi hívta fel a rendőrséget, bejelentve, hogy apját és nevelőanyját holtan találta az otthonukban. Megölték őket. A kiérkezők a ház előtt találták ifjabb Taczman Eleket, később a mentők idegösszeomlással be is szállítottak a kórházba. A helyszínre érkező szakemberek számára világos volt, hogy aki a jászberényi családi házban végzett Taczman Elekkel és feleségével, elképesztő indulattal gyilkolt. A falakról és a plafonról is vér csöpögött, az áldozatok franciaágya rémes eseményekről árulkodott. Sorozatunk szakértője, Dulai Péter személyesen nem látta a helyszínen készült képeket, de beszélt olyanokkal, akik ott jártak. Azt mondták, ez után belátják, hogy a horrorfilmek nem túloznak… Kihúzott fiókok, felfordított lakás, mindez csak rövid ideig utalt rablógyilkosságra, a tapasztalt nyomozók gyorsan rájöttek, hogy értékes, jól értékesíthető tárgyak maradtak a helyszínen. Ebből arra következtettek, hogy más volt a bűntény indítéka. De mi?

A TV2 felvételei a szétdúlt lakásról, forrás: YouTube.

Miközben ifjabb Taczman Elek megszervezte és lebonyolította a temetést, fogadta a részvétnyilvánításokat, kiderült, hogy a gyilkosság éjszakájára nincs alibije. Korábban azt mondta, hogy sikeres vizsgáját ünnepelte a barátaival, ezért nem volt otthon azon az éjszakán. Nem kellett sok idő, hogy kiderüljön, valójában ő volt a tettes. Az egyik.

Áldozatból elkövető

Idősebb Taczman kétszeres fogathajtó világbajnok volt, Németországban illetve Skóciában szerezte meg a címet egyes fogathajtásban, visszavonulása után a sportszövetségtől örökös bajnoki címet kapott. Mindezt úgy érte el, hogy fiatalon motorbalesetet szenvedett, ami miatt amputálni kellett a lábfejét. Lábprotézist hordott, ezt a műlábát is megtalálták a földön a helyszínelők. Talán a balesetből is következik az a keménység, amellyel Taczman önmagához és másokhoz viszonyult. Nyers volt, lobbanékony, kíméletlen és agresszív, mintha a gyengeség legkisebb jele is elviselhetetlen lett volna a számára. Korábban késelésbe keveredett, a bíróság végül önvédelemre hivatkozva mentette fel. Első házasságából született a fia, aki középiskolás korában költözött hozzájuk, és minden ismerős szerint az apa rendkívül durván bánt vele.

Id. Taczman Elek fogathajtó. Forrás: Youtube

Egy tanulmánykötetben (Szülőgyilkosságok Magyarországon – ELTE Oresztész Műhely) leírt emlékezések mély alávetettségi kapcsolatot mutatnak be a fiú és apja illetve nevelőanyja között. Az apa nem csupán keményen dolgoztatta, de a legelemibb döntési jogoktól is megfosztotta a fiút, akit a lovak szeretete, és az áldozatok szokásos cselekvőképtelensége tartott a házaspár mellett. Hajnalban kelt, iskola előtt még dolgoznia kellett, azt is megszabták, mikor menjen vécére és ott mennyi időt töltsön, beleszóltak mindenbe, amit csak tett. Ez a szorítás akkor sem lazult, amikor a fiú felnőtt.

Gyakran kapott verést, kézzel, ostorral, bármivel, nem ritkán mások előtt, mert a megalázás is élete mindennapi élménye volt.

A fiúnak huszonévesen is engedélyt kellett kérnie, ha bárhová menni akart, még a lefekvés ideje is meg volt határozva. Egészen megrázó történet, amikor az apa összeszámoltatta vele, hogy mennyi gyerektartást fizetett utána, majd követelte, hogy a fiú – akkor még iskolás volt – ezt az összeget dörgölje az anyja orra alá. Külön odatelefonált, megtörtént-e a számonkérés.

Könyvből olvasva?

Cselédként tartotta a gyereket, mondta egy tanú a tárgyaláson, és a többi tanú szavaiból is az derült ki, hogy a környezet egy része nagyon is tisztában volt vele, mi zajlik a családban. Az ilyen fojtogató, megalázó, mérgező kapcsolatból sokszor drasztikus módon akar kiszabadulni az addigi áldozat. Ebben az esetben is ez történt, ám ezzel a tettével egy sokkal nagyobb rabságba sodorta magát, nagy bűnnel terhelve meg az életét. A sok felgyűlt keserűség és harag magyarázza azt a brutalitást, amelyről a helyszín tanúskodott. Mi más tenne képessé valakit, hogy egy másik ember fejébe szöget verjen, hogy tárgyakkal becstelenítse meg a nevelőanyját?
Taczman 1988-ban nősült újra, felesége egy közeli falu iskolájának tanára volt, és az intézmény igazgatóhelyettese. Az iskolában, ahol a közelgő farsangi bál szervezésére készültek, mindenki őt gyászolta. A nevelőanya és a fiú kapcsolatáról sem ír az elkövető semmi jót a részletes visszaemlékezésben, de ez a családi légkör ismeretében nem meglepő. Nem tűnik merész következtetésnek, hogy a családban az apa szava, az ő mentalitása lehetett a meghatározó.
A nyomozás szerint a gyilkosságot a fiú nem egyedül követte el, hanem egy akkor tizenhét éves bűntárssal. A két fiú vallomásai ellentmondásosak voltak, mindegyik a másikra vallott, azt állítva, hogy ő csak passzív résztvevője volt a bűncselekménynek. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy miután találkoztak az állomáson, a család lovastanyáján magukhoz vették a pajszert és a baseballütőt, együtt mentek be a házba, majd megálltak a szülők franciaágyának két oldalán. Először agyonverték, majd le is szúrták az áldozatokat.

A két fiú korábban még nyilvánosan is beszélt arról, hogy meg kellene gyilkolni a szülőket, de senki sem vette komolyan a szándékukat, talán jó ideig ők maguk sem.

A nyomozók a helyszínen találtak egy könyvet (Kristóf Attila: Gyilkolj helyettem című krimijét), amelynek története ugyanazt az alaphelyzetet tartalmazta, mint a valós események. Abban is az áldozatokat megtaláló, a rendőrséget értesítő személy követte el a gyilkosságot.
A családtagok, munkatársak, környékbeliek vallomását olvasva, az egész történet egy baljóslatú filmre hasonlít, ahol az események nem törvényszerűen, de akadálytalanul tartanak a rémes végkifejlet felé.

A nyomozások nagyon gyorsan kiszűrik azt, ha valaki csupán álcázásból forgatja fel a lakást, rablásnak álcázza a gyilkossági szándékot? Milyen jelek árulkodnak erről?
Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíró, az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal szerzője: A változtatott helyszínek két csoportra oszthatók, vannak gondatlanul és szándékosan megváltoztatott helyszínek. Az előbbinél például a hozzátartozó rendet rak a lakásban, mielőtt a szemlebizottság kiérne. Ezt nem azért teszi, mert tévútra akarja vinni a nyomozást, inkább ösztönösen cselekszik. A szándékosan megváltoztatott helyszínnél már másról van szó. Ebben az esetben maga az elkövető próbálja meg összekuszálni a szálakat, de ezekből a szándékos változtatásokból általában messziről ordít, hogy valami nem stimmel, mert nem illenek bele az egész cselekménysor logikájába, az összképbe. Van még az úgynevezett koholt helyszín, amikor a tettes az egész helyszínt tudatosan máshogyan állítja be, mint ahogyan a bűncselekmény történt – mivel ez a legátgondoltabb, ezt talán a legnehezebb kiszűrni. A Taczman gyilkosságnál azonban a második esetről volt szó.

Gyilkosok nyomában című sorozatunk előző részei itt és itt és itt olvashatók.

Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Getty Images