Az egyén születési hónapjához köthető drágakövek (angolul birthstone, azaz születéskő) hagyományát egyesek egészen a Bibliáig vezetik vissza. Mózes második könyvében, az Exodusban olvasható ugyanis a történet a tizenkét izraeli törzshöz tartozó tizenkét emlékkőről, melyek a Jordánon való átkelésre emlékeztetik a népet. Az első századbeli történetíró, Iosephus Flavius úgy gondolta, ez fonódhatott össze az év tizenkét hónapjának és az ehhez köthető tizenkét csillagjegynek képével – és született meg a születési hónaphoz kapcsolt kövek hagyománya. Jóllehet sokan mindezt csak ügyes reklámfogásnak találják, mégis népszerű dolog napjainkban is a születési hónapunkhoz tartozó ásványt viselni, azzal díszíteni lakóhelyüket, vagy talizmánként maguknál tartani.

Nézzük, az Amerikai Drágakőtudományi Intézet szerint melyek ezek!

Január – Gránát

A vörös színű gránát alapvetően egy féldrágakő, és csak méretesebb, átlátszó kristályai minősülnek drágakőnek. Megnevezése a latin granum (mag) szóból (a középkorban granatus alatt már mag alakú drágakövet értettek) származik. Az ásvány Magyarországon Bánhida, Szokolya, Diósjenő, Márianosztra, Drégelypalánk, Sály, Tihany és Visegrád településeken, a Börzsöny patakmedreiben fordul elő – valamint a Szent Korona 9 függőláncán is találkozhatunk vele.

Február – Ametiszt

Az ibolya legtöbb árnyalatában pompázó ametiszt a legelterjedtebb ásványnak, a kvarcnak egy változata. Kvarcok közül a teljesen színtelen és a különösen telített színű változatokat nevezzük nemes kvarcoknak – ilyen például egy szép ametiszt is. Az ametiszt megnevezés a görög metiszménosz, azaz részeg szó fosztóképzős alakjából ered – régen az ametisztről ugyanis azt tartották, megvéd az iszákosságtól és a mérgektől. Magyarországon Gyöngyösoroszi és Telkibánya környékén bukkanhatunk rá.

Március – Akvamarin és heliotrop/vérkő

A berill nevű ásvány egyik változatát nevezzük akvamarinnak – a latin aqua (víz) és mare (tenger) szavakból, ami jellegzetes tengervíz színére utal. A tengerészek szerencseköveként tartják számon, legendák szerint a hableányok féltett kincse ez az ásvány. Már az ókorban igen népszerű drágakő volt – akkor legértékesebbnek azokat a darabjait tartották, amelyek vízbe merítve eltűntek, beleolvadtak a környezetükbe.

A különleges heliotróp – vagy vörösvaskő, vérkő, vérjáspis – a kalcedon feketés/zöldes színű, vasszilikát vagy vörös jáspis által megszínezett változata. Vörös, vérszínű foltjait a nyers és a csiszolt ásványon is jól látni – ezekről kapta becenevét.

Április – Gyémánt

A nők legjobb barátja, a legismertebb drágakő – és az egyetlen olyan, amely egyetlen elemből (szén) áll. Az ógörögben adamasznak, azaz legyőzhetetlennek nevezték, ebből a megnevezésből alakult ki a latin diamas, majd a középfelnémet diemantból került a magyarba gyémántként. Rendkívül változatos színekben jelenik meg; a legnépszerűbb, többnyire Indiából származó, víztiszta változaton túl viselhetjük sárga, zöld, barna, piros, rózsaszínű, szürke, kék, de még fekete változatát is – a színesebb darabok legfontosabb lelőhelye Dél-Afrika.

A 182 karátos Darya-I-Nor az iráni koronaékszerek egy darabja – Fotó forrása: Wikipedia

Május – Smaragd

Ez a tündöklően zöld kő a már korábban említett berillnek az akvamarinon kívüli másik igen népszerű változata. Neve alapvetően annyit tesz: zöld színű drágakő – emiatt azonban a drágakőpiacon kevésbé értékes drágaköveket is smaragdnak nevezhetnek. Viszonylag snassz megnevezése ellenére azonban az igazi smaragd valaha a világ legritkább drágakövei közé tartozott – egészen Amerika felfedezéséig (a legfontosabb smaragdbányák ma is Kolumbia területén találhatók).

Június – Alexandrit, holdkő és gyöngy

Az oroszok nemzeti köve, az alexandrit a krizoberill ásvány (ami nem berill, hanem berillium-alumínium oxid) egy változata. Legfőbb érdekessége, hogy eltérő fényhatásokra megváltozik színe: nappali fényben zöld, mesterséges fényben vörös- vagy ibolyaszínű. Mondhatni, fiatal drágakő: 1830-ban, a későbbi II. Sándor orosz cár nagykorúvá való nyilvánításának napján találtak először alexandritot az Urál-hegységben – ez a magyarázata az ásvány szokatlan megnevezésének.

Magmatikus kőzetalkotó ásvány a különleges, tejes-fehér színű holdkő – másik nevén albit. Az Art Nouveau idején (1890–1910-es évek), majd a hatvanas és kilencvenes évek során ismét az egyik legnépszerűbb ékkő volt. Magyarországon egészen gyakori, méretes holdkő-kristályokkal találkozhatunk a Velencei-hegységben, a Mecsekben, Bükkszentkereszt közelében, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szalonna és Rakaca községek környékén is.

Biogén féldrágakő a gyöngy, ami szinte mindenki ruhatárában megtalálható – még ha nem is igazgyöngy változatban. A természetes gyöngyök a puhatestűek munkáját dicsérik – a szervezetükbe kerülő idegen anyagok ellen védekeznek azzal, hogy koncentrikus héjakba burkolják azokat – így születik az igazgyöngy. Már az ókorban is használták ékszerek készítéséhez: a Szent Koronát például 24 nagyobb és 204 darab kisebb gyöngy díszíti.

Július – Rubin

A tiszta formájában színtelen és áttetsző korund vörös változatát nevezzük rubinnak (de alapvetően korund a kék zafír és a kevésbé ismert, rózsaszínes-narancssárgás padparadsa is).  A legértékesebbnek azok a rubinok számítanak, melyeknek jellegzetes, sötét kárminpiros színe van – ezeket a szakma galambvérszínűnek, vagy egyszerűen csal galambvér rubinnak nevezi. Rubint a bolygón többfelé is bányásznak, az eltérő helyekről származó vörös kövek pedig más-más árnyalatban pompáznak.  

Augusztus – Peridot és spinell

Még a smaragd megnevezésnél is jobban lényegre törő a peridot – amely arabul (faridat) annyit jelent: ékkő. Pedig neve akár utalhatna színére is, hiszen egyike azon ritka drágaköveknek, amelyek csak egy színben jelennek meg – a peridot esetében ez az zöld. Árnyalata azonban változatos, a kristályszerkezet vastartalmától függően lehet a sárgászöldtől kezdve a barnás-zöldön át fűzöld is – ez viszont értékét is meghatározza. Peridot ásvánnyal Magyarországon a bazalthegyekben, a Medves-fennsíkon és a Tapolcai-medencében találkozhatunk.

A kék, zöld, barna, rózsaszín, piros, narancssárga vagy akár fekete színben is előforduló spinell nevét a latinból kapta: a spina, azaz tövis szóból, amely a kristályok alakjáról árulkodik. A piros színű spinellt gyakran tévesztik a rubinnal, sokáig rubinnak hitték például a brit koronaékszerek közül a Fekete Herceg és a Timur nevű követ is – később azonban mindkét kőről kiderült, hogy valójában spinell. Magyarországon Nógrád megyében találtak már sötétkék-feketés színű spinellt.

A nyaklánc közepén látható Timur rubin valójában spinell. Az ékszert Viktória királynő részére készítették – a Koh-i-noor helyettesítésére. – Fotó forrása: Royal Collection Trust

Szeptember – Zafír

A júliushoz tartozó vérvörös rubin testvérének nevezhetjük a királykék zafírt, hiszen mindkettő a korundnak egy változata, valamint a zafírt is számos területen bányásszák, és az eltérő területekről származó zafírok a kéknek más és másféle árnyalatában tündökölnek. Értéküket tekintve is hasonlóak, hiszen egy magas minőségű zafír szintén könnyedén versenybe szállhat – bizonyos méret fölött pedig akár kenterbe is verhet egy azonos súlyú gyémántot.

Október – Turmalin és opál

Szingaléz nevét a turmalin a kő leggyakrabban tapasztalható vörös színéről kapta. Az ékszeriparban számos változatát használják: a világos árnyalatú elbanitot, a zöld színű verdelitet, a kék színű indigolitot, a rózsaszínű sziberitet, a kárminvörös rubelitot, a mézszínű peridotot, a sárgászöld színű brazíliai krizolitot, a barackvirágszínű apyritet – melyek akár egy kőben is keveredhetnek egymással, mint például a rózsaszín-zöld görögdinnye turmalinban. Magyarországon a Velencei-hegységben, Pákozd és Székesfehérvár környékén, Bükkszentkereszt, a Nagybörzsöny, Sopron és Recsk közelében találtak már turmalint.

A fényre és hőmérsékletre igen érzékeny opál megnevezése óindiai eredetű  és csupán annyit jelent: drágakő – az augusztusiak kövéhez, a peridothoz hasonló módon. Többféle fajtája is igen népszerű, például a fehér vagy fekete színű nemesopál, az áttetszően fehér tejopál, a mélyvörös tűzopál és az opállal átitatott fatörzsből származó faopál. A világ első jelentős opálbányája az egykor Magyarországhoz tartozó, Kassa környéki Dubníkban működött – ma hazánkban tűzopál a Tokaji-hegységben lelhető.

November – Topáz és citrin

A topáz megnevezés már az ókorban is létezett, de feltehetően akkor még nem a ma általunk ismert kőre használták, hanem a krizolitra. Egy i.e. 130-ból származó feljegyzés egy aranyszínű kővel díszített, vörös-tengeri, Topasos nevű szigetről ír – ami nagy valószínűséggel ugyanaz az Egyiptomhoz közel elhelyezkedő Seberget-sziget, amelyen 1900-ban csodálatos krizolit kristályokat találtak. A topáz többféle színben megjelenik, legtöbbször azonban mélynarancs, de lehet sárga, barna, világoskék vagy rózsaszínű is – áttetsző változatát pedig könnyen gyémántnak nézhetjük.

A topáznál halványabb tónusú, citromsárga citrin a februári ametiszt testvére, hiszen szintén a kvarc ásvány egyik népszerű változata. A nemeskvarcok csoportjába tartozik a citrinen és az ametiszten kívül a hegyikristály, a füstkvarc, és a rózsakvarc is. A citrin nyers kristályait sárga kristálynak nevezik, csiszolt változatával pedig becsapós módon találkozhatunk nyugati-, cseh-, skót-, spanyol-, madeira-, vagy aranytopáz néven is.

December – Türkiz, cirkon és tanzanit

Kevéssé meglepő módon a türkiz megnevezés valóban az élénk, kékes-zöld kő török származására utal. Ez a viszonylag puha és csiszolást követően is különösen természetes benyomást keltő ásvány főleg a sivatagos területek sajátja, fáraók kedvelt dísze volt, kínai kézművesek pedig már több mint háromezer évvel ezelőtt készítettek belőle tárgyakat. Magyarországon Recsk és Gyöngyösoroszi bányáiban bukkantak már rá kisebb mennyiségben.

Cirkonok között legelterjedtebbek a barnás-, sárgás- vagy narancsos-vörös árnyalatú kövek – ahogyan azt neve is jelzi, mivel a cirkon szó a perzsa car (arany) és gun (szín) összetételből jött létre. A cirkonkristály bolygónk legősibb ismert ásványa – a rekordot az a darabja tartja, amelyet néhány évvel ezelőtt egy nyugat-ausztráliai birkafarm közelében, homokkőbe ágyazva találtak meg, és a kutatók szerint mintegy 4,4 milliárd éves lehet. Csak Magyarországon is rengeteg helyen, a többi között a Velencei-hegység, Pákozdon, Erdősmecske, Véménd, Feked, Szarvaskő, Cserépváralja, Bánhida, Sály, Tihany, Nagytétény és Nézsa környékén is találtak már cirkont.

Az alexandritnál is fiatalabb, rendkívül különleges és kényes drágakő a kékes-lilás színű, barnás alaptónusú (de eltérő szögekből nézve más és más árnyalatokban pompázó) tanzanit – melyet egy szerencsés véletlennek köszönhetően fedezett fel 1967 nyarán Manuel De Souza. A férfi egyébként is szenvedélyesen kutatta a drágaköveket, és egy tanzániai expedíció során egy feltűnően fényes, kék színű, de a zafírnál puhább ásványra lett figyelmes. Jóllehet a tanzanitot csak fél évszázada ismerjük, nem elképzelhetetlen, hogy a következő húsz évben kimerülnek a földi lelőhelyei – kizárólag Tanzániában bányásszák ugyanis, ráadásul jelenlegi vélekedések szerint a gyémántnál ezerszer ritkább drágakő. 

Kiemelt kép: Smashing Stocks/Getty Images