Néha jól jönne, ha szorult volna belém némi picassói talentum, de bevallom, a kézügyesség részemről megrekedt a pálcikaemberek szintjén. Néha kedvem lenne kézzel készült ajándékokat készíteni, néha pedig a kezdeti lelkesedés hevében neki is látok, hogy aztán újra szembesülhessek a szomorú ténnyel: „alkotásaimmal” még a fiók mélyét sem lepném meg, nemhogy másokat.
Az évtizedek óta végzett kognitív-viselkedéstudományi kutatások már megalapozták a kreativitás pozitív tulajdonságaival kapcsolatos ismereteinket, azonban egy új, nemrégiben publikált tanulmány szerint nem kell alkotói kompetenciákkal rendelkeznünk ahhoz, hogy a művészet a mentális egészségünkre is hatással legyen – hasonszőrű társaimmal tehát csendes megfigyelőként is profitálhatunk a kreativitás előnyeiből. A Telegraph szerint például egy gyönyörű festmény, szobor vagy más műalkotás megtekintése akár 10%-kal is növelheti az agyi véráramlást – ugyanezt az értéket produkáljuk akkor is, ha egy szeretett személyre nézünk.
Kapcsolatban maradni önmagunkkal és a világgal
„A művészeti múzeumokat mindig is megnyugtató és magával ragadó környezetnek találtam, magamon is észleltem a hatásait. Fontos leszögezni: a művészet élvezetének fontos részét képezi, ha hozzá nem értőként is nyitottak vagyunk az élményre, és elfogadjuk, hogy nincs velünk semmi baj, ha nem értünk egy műalkotást. A művészetek kedvező pszichés hatásainak megtapasztalásához nem szükséges festői tehetséggel vagy művészettörténeti ismeretekkel rendelkezni” – mondja Katherine Cotter pszichológus, a Pennsylvaniai Egyetem munkatársa és a kutatás egyik társszerzője.
Egy látogató festményeket néz a The Royal Academy nyári kiállításán 2010. június 9-én Londonban, Angliában. Az RA Summer kiállítás a világ legnagyobb nyílt kortárs művészeti kiállítása, 1267 tárlattal, több mint 11 000 pályaműből válogatva. (Fotó: Peter Macdiarmid/Getty Images)
A kiterjedt szakirodalmi áttekintések és a múzeumi programok alapos értékelése után a Journal of Positive Psychology című folyóiratban publikált tanulmány szerint a mentális jóllét az erősségek és a pozitív állapotok beágyazódására utal. Mindez magában foglalja a társas kapcsolataink sikerességét, a pozitív érzelmek megélését, az életünk iránti elköteleződést és felelősségvállalást – a művészetek iránti nyitott hozzáállás pedig felerősíti mindezt. A gyakori múzeumlátogatás tehát hosszútávon csökkenti a stresszt és a magányosság-érzést, segíti az elmélyülést, reflektív gondolkodásra sarkall, és elmélkedő állapotokat is előidézhet – így más perspektívából tekinthetünk önmagunkra és a minket körülvevő világra. A szürke hétköznapokon valószínűleg nem túl gyakran élünk át ehhez fogható élményeket, így ebben az értelemben a múzeumot pontosan ez teszi egyedülálló térré,
és minél több időt töltünk egy műalkotás elemzésével, annál jobban stimuláljuk a tudattalan és a tudatos agyi funkciókat. Ezzel a módszerrel az elemző és problémamegoldó készségeinket is fejleszthetjük a mindennapi élet során.
Nem kell túlgondolni
Dr. Cotter szerint egy művészeti alkotás szemrevételének nincsenek helyes vagy helytelen módszerei. Ha nyitottak vagyunk az élményre, egyszerűen csak tegyük fel magunknak a kérdést: miért tetszik, vagy miért nem tetszik az adott alkotás? Milyen érzéseket vált ki belőlünk, emlékeztet-e valamire, képesek vagyunk-e összefüggéseket látni például egy festmény jelenetei és a saját életünk történései között? A művészettel történő kapcsolódás bárki számára hasznos lehet, a súlyosabb mentális betegségeken átesőknek pedig egy professzionális művészetterapeuta is segíthet a folyamat tudatos irányításában. Azok számára, akiknek fontos az önismeret és az élethosszig tartó fejlődés, a művészet kulturális és intellektuális előnyei hatékony eszközként szolgálhatnak, amelyet bármikor bátran felhasználhatnak a személyes kiteljesedés felé vezető úton.
Kiemelt kép: Getty Images Forrás: psychologytoday.com, telegraph.co.uk
