Van a fuvolaművész házában valami misztikus. Vagy boszorkányosan nőies? És nem csupán a félárnyékos megvilágítás miatt. A kanyargó lépcsők, a titkos alkóvok, a hangulatos teraszok mind-mind azt üzenik, elvarázsolt bohémtanyán járunk.
Remeteszőlős. Még a térképen sem találom, holott itt van Budapesttől egy ugrásnyira. Horgas Eszter fuvolaművész érdeklődését éppen ezért keltette fel Magyarország legkisebb falva. Hát még amikor megpillantotta ezt a bűbájos házat! Azonnal tudta, hogy csak az övé lehet.
„Úgy hívom, hogy szerelemház – meséli Eszter. – Egy rajongóm ajánlotta fel, hogy megmutatja, amikor eladásra kínálták, és mivel a világszerte népszerű Carmen- előadásaim bevételét új lakásra szerettem volna fordítani, egy maihoz hasonló szép, tavaszi napon kijöttem vele ide. Azonnal beleszerettem a környékbe. Csupa zöld, mellettünk kezdődik az erdő, a ház maga pedig egész egyszerűen magával ragadott. Magamban már akkor elneveztem Carmen-villának. Nézz szét nyugodtan! A földszinti nappali a ház szíve. Középre állva szeretek legjobban fuvolázni, mert csak úgy árad a hang kifelé az ablakokon, egyszer csak azon veszed észre magad, hogy a szomszédok kint állnak az utcán, és megbűvölve hallgatják a rögtönzött előadást. A lányom (Somogyi Lili opera-énekesnő – a szerk.) is szokott így járni, amikor itt gyakorolja, mondjuk, a Traviatát. A nappali egyúttal a társasági élet központja is. Télen a kandalló köré szoktunk gyűlni a tanítványaimmal, mindenki leül egy párnára, és karácsonyi dalokat énekelünk. Ilyenkor, tavasszal pedig eltologatjuk a télikert üvegablakait, és a nyitott teraszon teázunk, zenélünk. Nyitott házat viszek, ez valójában egy bohém művésztanya. Az egykori tulajdonos a szerelmének építtette, akivel romantikus körülmények között találkozott. Már egy ideje azt hitte, agglegény marad, amikor találkozott egy fiatal nővel, hét nővér közül a legkisebbel. Ez is milyen meseszerű! Nyomban beleszeretett, és feleségül vette. Ásó, kapa, nagyharang… Nászajándékul megterveztette neki ezt a házat, amiben minden úgy van kitalálva, hogy lehetőleg nőies benyomást keltsen: kerekded formák, egybefolyó helyiségek, végtelenül puha, gyengéd és ölelő az egész. Nyilván ettől dobbant meg a szívem, amikor csaknem húsz évvel ezelőtt először beléptem ide.”
