„Nem szeretem őket, sunyi állatok, nem olyan őszinték, mint a kutyák” – a legtöbb cicagazdi valószínűleg hallotta már ezt a mondatot, és minden bizonnyal kardoskodott is a négylábú családtagjaikat övező előítéletek ellen. Pintér Attila, a Whiskas macska-viselkedés szakértője, valamint a szeretemacicamat.blog.hu szerzője elárulta nekünk, hogy mindez bizony nem csak elfogultság a gazdik részéről.
„A leggyakoribb tévhit, hogy a macskák önző lények, és nem is szeretnek minket – mondja Attila. – Ez egy régi és téves sztereotípia, miszerint a macskák csak az élelem miatt szegődnek az ember mellé.
Tudományos vizsgálattal is alátámasztották már, hogy a macskáink nagyon is ragaszkodnak hozzánk, sőt, kötődési mintázatuk a kisbabákéhoz hasonló.
Minden cicagazdi tud olyan sztorit mesélni, hogy a cicája hogyan bújik hozzá, lefekvéskor mellé fekszik, napközben az ölébe mászik, ezeknek pedig semmi közük sincs az etetési időhöz vagy az állat éhségérzetéhez.” Az emberek irreális elvárásai pedig az állatok természetes viselkedését is befolyásolják. Ha azt szeretnénk, hogy a macskánk kutyaként árasszon el minket a figyelmével, azzal meggátoljuk a macskatermészet kiteljesedését – és egyben arról is lemaradunk, hogy megértsük azt.
A Portsmouth Egyetem kutatói vadonélő szürke farkasok és a háziasított kutyák szem körüli izmait vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy míg a farkasoknál nem, addig a kutyáknál évezredek alatt kifejlődött az az izom, ami lehetővé teszi a szemöldök felfelé történő mozgatását.
Jelenet a Shrek 2. című animációs filmből
Tehát az úgyneveztett – és igencsak ellenállhatatlan – kölyökkutya-tekintet többezer éves evolúciós fejlődés eredménye, amelyet részben az emberek befolyásoltak – és gyakran közvetlenül irányítottak is. A háziasítás során a macskák arcizomzata eltérően fejlődött a kutyák mimikájához képest – lévén, hogy nem egy fajról beszélünk –, így a macskatekintet sokkal ridegebbnek és távolságtartóbbnak tűnik, amit félreérteni is sokkal könnyebb. Igen, tudjuk-tudjuk, a Shrek bociszemű Csizmás Kandúrjára mindez természetesen nem igaz…
Brian Hare, a Duke Egyetem Kutya-Megismerési Központjának igazgatója szerint a jelenlegi adatok azt sugallják, hogy a kutyák mimikája a háziasításuk következtében indult változásnak, miután fokozatosan leváltak a farkasokról. Míg a farkasok családokat, kolóniákat alkotva éltek (és élnek) – amit a kutyák is ösztönszerűen hordoznak magukban – addig az afrikai vadmacskák csak a párzás idején érintkeztek egymással. Innen tehát az ösztön, miszerint a háziasított macska sokkal önállóbb a kutyához képest. Ám ez nem jelenti azt, hogy a cicák egyáltalán nem igényelnék a gazdi közelségét. Sőt, épp ellenkezőleg.
Miből tudhatjuk a szakértő szerint, hogy hiányoztunk a macskánknak?
- Nagyobb lelkesedéssel fogad: ha örül neked, a lábadhoz dörgölődzik, az öledbe bújik, vagy ha követ a lakásban, esetleg hozza a kedvenc játékát, ez mind azt jelenti, hogy szeret, és szeretné, ha foglalkoznál vele, ha már végre hazaértél.
- Durcás lesz: ellenkező viselkedést is kiválthat a cicádból az, ha távol vagy tőle: egy ideig kerülni kezd, mintha nem is hiányoztál volna neki, és nem is érdekli, hogy hazaértél. Ez inkább a hosszabb távollétek esetén szokott előfordulni, és szerencsére ilyenkor idővel mindig visszatérnek a macskák a régi kerékvágásba.
- Izgatott lesz: a hazaérkezésed erősebb hatást is kiválthat a macskából – izgatott vagy akár ingerlékeny lesz, rohangálni kezd a lakásban, vagy erőszakosan játszani akar veled, mert annyira felizgatja az, hogy végre otthon vagy.
- Rombolhat is: ha a cicád nem elég magabiztos, vagy nem érzi teljesen magáénak a lakást, akkor a távollétedben, de akár akkor is, amikor otthon vagy, szétkarmolhatja a bútorokat, vagy lepisilheti őket. Ezzel úgymond megjelöli a területet, jelezve feléd, hogy bizony ő is itt van. Ezzel mindenképpen foglalkoznod kell!
- Beteg is lehet: a stressz – amit akár a gazdi hiánya, különösen ha az hosszabb ideig tart, mint a megszokott – testi problémákat is előidézhet. Tipikus példája ennek az idiopatikus húgyhólyaggyulladás, amit lelki és testi szinten egyaránt gyógyítanod kell.
- Nem eszik: a gazdi hiánya akár azt is okozhatja, hogy a cica elveszti az étvágyát. Ez összefügg azzal, hogy az ilyen cicák nagyon erősen kötődnek a gazdájukhoz, ő adja számukra a biztonságot, ráadásul ő eteti őket, ezért mindkettőt csak tőle fogadják el.
Fotó: Cat Café Budapest
A harcias viselkedés nem feltétlenül agresszió
A kóbor, nehéz sorsú cicák gyakran rejtőznek és menekülnek, avagy fújtatnak a hozzájuk közelítő emberre, ezzel is erősítve a sztereotípiákat. Valójában minden az emberi hozzáálláson múlik. Olyan helyeken, mint a Földközi-tenger és Japán, a „közösségi macskakolóniák” gyakoriak a halászfalvakban, Isztambulban például a helyiek etetik és gondozzák is őket, amelyről 2016-ban Kedi – Isztambul macskái címen dokumentumfilmet is forgattak. Azok a macskák, akik csak elutasítást és fenyegető viselkedést tapasztalnak, az embert sem engedik közelebb magukhoz. Ha pozitív tapasztalatokat szereznek életük kezdetén, akkor valószínűleg az emberi társaságot is sokkal szívesebben fogadják majd.
Mellettük ott vannak a velünk élő házi macskák, akik közül egyesek visszahúzódóbbak, míg mások sokkal nyitottabbak az emberi társaságra – és pontosan ez az, ami sokszínűségüket és egyéniségüket is bizonyítja, hiszen ahogyan mi, úgy ők is más és más természettel rendelkeznek. Mindezt érdemes szem előtt tartani, kiváltképp akkor, ha kevésbé bújós a cicánk – vannak, akik másként mutatják ki a szeretetüket, például úgy, hogy sokat vannak a gazdi közelében. Abban az esetben, ha a macska nem tűri a gazdi simogatását, a szakértő szerint érdemes a szocializációt összekötni az etetéssel: amikor enni kap, maradjunk mindig mellette, és kezdjük el óvatosan simogatni. Nem baj, ha eleinte nem tetszik a cicának, türelmesen és higgadtan újra kell próbálkozni, és minden alkalommal egyre tovább tűri majd – míg végül már kérni fogja. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy mindeközben nyugodt és biztonságos közeget teremtsünk a macska számára, és elfogadjuk a természetét, amennyiben kevésbé bújós típus.
Fotó: Getty Images
„A karmolás és a harapdálás szintén félreértéseket szül – mondja Attila. – Legtöbbször ugyanis ez nem támadás, hanem durva játék – a túl korán (10-12 hetes koruk előtt) elválasztott kiscicáknál rendszeresen előfordul, mert nekik nem tudta megtanítani az anyamacska, hogy meddig mehetnek el a játékban. Ez a feladat ilyen esetben a gazdira hárul. Van olyan is azonban, amikor a cica kedvesen harapdálja például a lábujjunkat. A gazdik ezt gyakran az éhséggel kötik össze, pedig gyakran csak játszani szeretne, vagy figyelemre, simogatásra vágyik.”
Az agresszív viselkedés tipikus példájaként tartják számon a fújást is, de Attila szerint a cicák pont ezzel akarják elkerülni az agressziót:
„Ez egy jelzés, ami arra utal, hogy valami nem tetszik a cicádnak. A fújás egy kommunikációs forma, aminek az a célja, hogy megelőzze az agressziót.”
A macskák beszélgetnek velünk
A kutatások arra jutottak, hogy a cicák több száz különböző hangot képesek kiadni, egyedileg alkalmazkodva a gazdáikhoz, annak nyelvéhez, akcentusához, hangszínéhez. A macskák rájöttek arra, hogy az emberek sokkal nehezebben értik meg a finomabb jelzéseket, ezért rajtunk is alkalmazzák a korábban csak az anyamacskának szánt hangjelzéseiket. Attila szerint sok mindent jelenthet a nyávogás, a gazdik pedig egy idő után képesek lesznek megkülönböztetni ezeket egymástól:
„A nyávogás lehet üdvözlés, az éhség-, az alom tisztaságával kapcsolatos problémák jelzése, valamint figyelemhiány is. Viszont nem minden macska egyformán beszédes, vannak csendesebbek, és vannak olyanok is, akik szinte folyamatosan kommunikálnak a gazdival.”
A dorombolás problémákat is jelezhet
A dorombolás kölyökkorból marad meg a cicákban, hiszen akkor így kommunikálnak az anyamacskával. Ezzel jelzik azt is, hogy hol vannak, és mivel a nyávogás nem, viszont a dorombolás szoptatás közben is kivitelezhető, így ez ad megfelelő visszajelzést a mamának arról, hogy minden rendben van. „Később a gazdi felé ez az elégedettség, vagy éppen a fájdalom jele is lehet. Érdemes résen lennünk, hiszen a cicák akkor is dorombolnak, ha stresszesek és betegek. A kiadott hang frekvenciája ugyanis (20-140 Hz) egybeesik azzal a hangtartománnyal, ami a csontjaik gyógyulását és a gyulladások csökkentését segíti – és ez nemcsak a cicára, de ránk, emberekre nézve is gyógyító hatással bír. Dorombolás közben endorfin szabadul fel a macska szervezetében, ami természetes fájdalomcsillapító, emellett jelezheti azt is egy idegen felé, hogy „nem bántalak”, illetve néhány finom falat reményében a mi manipulálásunkra is használhatják” – teszi hozzá Attila.
Fotó: Getty Images
Pislogj a macskádra!
Több tanulmány is bebizonyította már a lassú pislogás szerepét a macska-ember kommunikációban, ami egy nagyszerű módja a gazdi és a cica közötti kötelék erősítésének. Aki sok időt tölt macskák közelében, valószínűleg észrevette már, milyen is az, amikor egy cica lassan, hosszasan pislogva tartja velünk a szemkontaktust. Mindez akkor történik, amikor a kis kedvencünk elégedett, és ha úgy tetszik, egyfajta macskamosolyként is értelmezhetjük. Az első macskapislogást vizsgáló kísérletben 21 kiskedvencet figyeltek meg 14 különböző háztartásból. Miután a macskák kényelmesen elhelyezkedtek az otthonukban, arra utasították a gazdikat, hogy üljenek le egy méterrel messzebb, és pislogjanak lassan, amikor a macska rájuk néz. A kamerák a gazdik és a cicák arckifejezését is rögzítették, az eredmények pedig azt mutatták, hogy a macskák nagyobb valószínűséggel pislogtak vissza az emberre, miután a gazdi is pislogott rájuk. A gyakorlat második felében a kutatók ültek a gazdik helyére, és azt találták, hogy kölcsönös interakció esetén a macskák nemcsak visszapislognak, de nagyobb valószínűséggel közelítik meg az óvatosan feléjük nyúló ismeretlen ember kezét is. Érdemes tehát „visszamosolyognunk”, amikor pislogáson kapjuk a cicánkat.
Kiemelt kép: Getty Images
