„Örülök, hogy időt tudtatok szakítani az órára, mielőtt kezdünk, nyugodtan fogyasszatok el egy csésze finom citromfűteát, aztán keressetek magatoknak egy szimpatikus helyet, matracot.”

Ha nem iszom, kitikkadok, ha iszom, pisilni kell majd. Most kellene elmenni a mosdóba, de akkor meg nem lesz jó helyem, állhatok majd elöl, és látszik, hogy milyen indiszponált vagyok. Talán nem kellett volna beesni! Meg talán jó lett volna, ha nem marad ki egy villamos. Na mindegy, fő a nyugalom, itt vagyok, mélyeket lélegzem ki és be. Ki és be. Ó, mi ez az illat? Fahéj? Máris érzem, ahogy simulnak ki az idegeim. Sürgősen meg kell kérdeznem és rendelnem is kell, biztosan van valami webshop! Hol a telefonom? Rákeresek. Ja, az öltözőben. Na majd óra után, csak el ne felejtsem!

„A párnát a feneketek alá lehet tenni, ha így könnyebbnek érzitek a kezdést, a törökülést. A lényeg, hogy mindkét ülőgumótokkal stabilan üljetek rajta, és a két térdeteket is próbáljátok közelíteni a talaj felé.”

Hm, vajon a szemétszállítóknak meddig kell befizetni a számlát? És egyáltalán hova tettem a csekket? Nem igaz, hogy ezek még mindig papíron küldik ki. Pont a hulladékkal foglalkozók! Nevetséges. Na mindegy, el ne felejtsem, be is írom gyorsan a naptárba. Ja! A telefon az öltözőben. Jézusom, vajon levettem a hangját? Hát ez nem igaz. Nem emlékszem, hogy levettem-e a hangját! Be fog hallatszódni a csöngés! A jógaóra némaságába!!! Vajon a múltkori szemétdíjat befizettem? Miért háromhavonta jelentkeznek ezek? Ki tudja ezt követni? Csak befizettem! Csak elviszik a szemetet! Mindenesetre kellene egy nagyobb kuka, ezek a wesbhopos dobozok rendesen megtöltik.  

„Bízom benne, hogy mindenki jól van, kérem, jelezzétek, ha valakinek valamije fáj. Illetve hogy van-e valami kívánság, milyen típusú gyakorlatokból szeretnétek többet?”

Másfél óra pléd alatti relaxáló fekvést szeretnék kérni, köszönöm. Jesszus. Csak nem mondtam ki? Már azt sem tudom, hogy mit mondok ki hangosan! Délelőtt is olyan furcsán beszélgettem azzal az ügyféllel. Olyan rutinból. Pedig isten bizony még érdekelt is, mi van vele. Na mindegy, majd ráírok és korrigálok. Mi?! Ki mondta, hogy több egyensúlygyakorlatot csináljunk? Nem hiszem el! Biztos a családtagjaival is ennyire kíméletlen ez a nő. Remélem, nem hallgat rá az oktató.  

„Miután bemelegítettünk, dörzsöljük össze a tenyerünket, húzzuk meg gyengéden a fülcimpánkat és dörzsöljük át lágyan a hajas fejbőrt!”

Elvégezhetném ezt a bedörzsölést hajpakolással is. Milyen ideális lenne! Van ember egyébként, akinek jut ideje arra, hogy hajpakolást tegyen fel? Tegnap láttam az egyik magazinban, hogy van fejbőrradír. Mégis kinek gyártják ezeket a termékeket? Van ember, aki ráér radírozni a fejbőrét? Ó! Most látom, milyen jó a felsője az oktatónak. Na majd ezt is meg kell kérdeznem, hogy hol vette. És milyen szép a válla és a felkarja! Nem, ez a trikó nekem túl szűk, nem engedhetem meg magamnak. Maradok a bő, ujjas pólóknál. Igaz, most is elfelejtettem aláöltözni, így majd a nyakamba esik és szabaddá teszem a hashájam. Remélem, abban a pillanatban épp mindenki a saját kínjával lesz elfoglalva.

„Most megcsinálunk néhány napüdvözletet, először lassan, hogy meg tudjátok jegyezni, aztán már gyorsabban. Napüdvözletet bármikor, bárhol csinálhattok, a legjobb átmozgató gyakorlatsor, tudjátok.”

Inkább nem, köszönöm. A múltkor nekiálltam otthon hálóingben, a szőnyegen a nappaliban. Azon kívül, hogy a férjem először megrökönyödve bámult, aztán jobbnak látta diszkréten félrevonulni, és nem vagyok biztos benne, hogy nem tartott vissza valamiféle röhögést, azt is felfedeztem, hogy iszonyú koszos a szőnyeg. Így a testmozgást végül a takarítás váltotta ki, mániákusan, gyökérkefével marcangoltam a szőnyeget.

„Üljetek le a sarkatokra, akinek nem megy, használja a párnát. Most a felsőtestet nyújtjuk, jobbra kezdünk, arcunkkal is jobbra fordulunk. Nagyon-nagyon ügyesek vagytok!”

Milyen szépen süt a nap kint, istenem, végre-végre itt a tavasz! Jaj, csak nem görcsölnek be a lábujjaim! Nem, vagyis igen, most kezdek végre lelazulni, érzem, hogy tudok koncentrálni, enyém a világ! Remélem, lesznek egyensúlygyakorlatok is, tutira megcsinálom, nem borulok rá az orromra! Ó, milyen szép ez a csipkefüggöny, olyan elegáns, mégis otthonos! És mögötte ez a kazettás ablak! Mint a boldog békeidőkben. Ha ilyen ablakú otthonban élhetnénk, biztosan boldogabbak lennénk! Ó, istenem, május elején ilyen idő tájt Moszkvában már minden virágzik…  

„Tartsd ki szépen a mozdulatot, egyenes gerinc, állad a talajjal párhuzamos, még mindig jobbra nézel a kezed után.”

Tessék. Már a kezemig sem látok el. Mondjuk talán nem kellene levenni a szemüvegem. Lehet, hogy valójában egy párhuzamos jógaórán vagyok egy teljesen más gyakorlatsorral. Talán be kellene vállalnom a szemműtétet? Persze. Fél millióért. Eszem megáll, hogy hol tart a magyar egészségügy! Na meg azon is, hogy régen még a lézeres szőrtelenítésről álmodoztam, mára meg ez idejét múlt, és lézeres szemműtétre gyűjthetnék.

„A gyertyaállás következik, aki a menstruáció elején tart, ne csinálja a gyakorlatot. Először, tudjátok, mintha hátrabukfenceznénk, próbáljuk meg elérni lábunkkal a talajt. Akinek nem sikerül, ne keseredjen el, majd legközelebb.”

Ha jól látom, itt soha senkinek nincs meg, ez aztán az igazi közösség, mindenki klimaxol! Nőtársak, keblemre, biztos ti is egész nap izzadtok vagy éppen szétrobbantok a feszültségtől. Atyaisten, ki fog visszahozni ebből a pózból? Mindegy, majd eldőlök, mint egy bogár, és valahogy feltápászkodom.  

„Tartsd ki szépen a gyertyaállást, derekadon tartott kezed segítségével próbáld magadat egyre magasabbra, egyenesebbre tolni. Nagyon-nagyon ügyesek vagytok!”

Nem kellett volna tükör mellé állnom. Vagy legalábbis belenéznem! Miért nem szólt senki, hogy a gyertyaállásom inkább gyertyafekvés? És egyáltalán ki ez a középkorú töltött galamb asszony a tükörben? 

„Elérkeztünk a relaxáló részhez, hozom a takarókat. Próbálj az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozni, ne aludj el. De ha belealszol, az sem gond.”

Háromszor fogok, olyan jókat álmodom itt! Majd ébresszetek fel, de nem kell körém seregleni ám, mint a múltkor, elég egy kis gyengéd fejsimogatás, ahogy a gyereketeknek szoktátok. 

„A jógaóra véget ért. Dicsérjétek meg magatokat, hogy ma is eljöttetek, végigcsináltatok. Egészségetekre váljék.” 

Annyira büszke vagyok magamra, érzem is, hogy szinte újjászülettem! Ha elég gyorsan szaladok, talán elérem a buszt, de hol a maszkom, hol a bérletem, mégis hol a telefonom?! Szerintem pont jó leszek az utcán a leopárdmintás jógaleggingszben és a fekete rakott aljú ruhában balerinacipővel. Namaste.