Teljesen természetes, ha olykor valamiben nem értünk egyet a társunkkal és emiatt konfliktusba keveredünk. Ezzel még építhetjük is a kapcsolatunkat, de vajon hol van a határ? Mi számít még egészséges vitának és mi mutat túl azon, ami megmérgezi a kapcsolatot?

Mitől függ, hogyan vitázunk, és miként zajlanak a veszekedések a párunkkal? Részben a hozott mintákon, részben pedig a korai években kialakított közös szokásokon múlik. Vannak, akiknél a hangos szó és az ajtócsapkodás segít, mások elvonulnak, és nem beszélnek egy ideig, és akadnak olyanok is, akik addig „rágják a csontot”, amíg konszenzusra nem jutnak, és vissza nem tér a béke a kapcsolatukba. Mindegyik stratégia lehet célravezető, ám ahhoz, hogy egy hosszú távon is működőképes veszekedési stílusra rátaláljunk, előbb alaposan meg kell ismernünk a saját és kettőnk működését is.

Játszmák nélkül

Kapcsolódó

Nyári testpara és rokonszenvkalauz a Nők Lapja Pszichológia idei első számában

Nők Lapja

„Amikor túljutunk a kezdeti szimbiotikus perióduson, és elkezd felszállni az a bizonyos rózsaszín köd, megkezdődik a differenciálódás szakasza. Ilyenkor egyeztetjük, hogy egyénenként és együtt kik is vagyunk, mik azok a közös szokások és értékrendek, amelyeket ki szeretnénk kialakítani – magyarázza Sárga Noémi pszichológus. – Ebben a fázisban sok lehet a veszekedés, de ez nem baj, hiszen ezek mentén tud létrejönni a társas működés, amibe abszolút beleférnek a különbözőségek is. Nincs két egyforma ember, és semmi gond azzal, ha nem értünk mindenben egyet. A probléma akkor kezdődhet, amikor a felek semmiben sincsenek közös nevezőn, vagy a számukra kardinális kérdésekben gyökeresen más a gondolkodásuk és az értékrendjük. Ez sajnos krízishez vezethet, és a párkapcsolat felbomlását is eredményezheti.”

Nemcsak azért fontos az elején túljutni bizonyos vitákon, hogy megalapozzuk a kapcsolatot, hanem azért is, hogy elkerüljük a későbbi csalódásokat. Ha a szőnyeg alá söpörjük a lényeges kérdéseket, netán nem vagyunk bennük maximálisan őszinték, csapdába is eshetünk, és egyszer csak azt vehetjük észre, hogy egy olyan emberrel vagyunk együtt, akit nem is ismerünk. Jogosan érezhetjük magunkat becsapva akkor, amikor erre rájövünk, miközben a kapcsolat már elkezdett elmélyülni.

„A viták a párkapcsolat előnyét szolgálhatják, és kifejezetten pozitív hatásuk is lehet, hiszen általuk jobban megismerhetjük egymást – teszi hozzá a szakértő. – A párkapcsolatban teljes személyiségünkkel vagyunk benne, ebbe pedig beletartozik az is, hogy milyen sémákat hordozunk magunkban. Egy-egy veszekedés be tudja nyomni azokat a bizonyos érzékeny gombokat, ezért is lenne fontos, hogy ilyenkor ne menjünk bele játszmázásokba, inkább beszéljünk őszintén az érzéseinkről, és ha kell, ássunk mélyre, hogy megtaláljuk a konfliktusok valódi okát, ez viszi előre a kapcsolatot.”

Örökölt minták

„Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy a pár tagjai nehezen ismerik el egymás érzéseit, pedig a legtöbbször csak arra lenne szükség, hogy annyit mondjunk: »Igen, megértem, hogy most így érzel.« Vagy ha nem is értjük, ne mondjunk olyanokat: »Ez hülyeség!« vagy »Csak túlgondolod! «, hanem egyszerűen igyekezzünk elfogadni, hogy a társunkban más gondolatok és érzések kavarognak. Próbáljunk meg szempontot váltani, és megérteni, mi játszódik le a másikban – javasolja a pszichológus. – Ez persze nehéz, hiszen mindenki rendelkezik egy otthonról hozott képpel arról, hogyan lehet veszekedni, és milyen egy párkapcsolat. Ilyen helyzetekben erős az érzelmi bevonódottság, és akármennyire is szeretnénk tudatosak maradni, ez a képességünk gyakran kikapcsol, és automatikussá válik a viselkedésünk. Többek között ezért is érdemes párterapeuta segítségét kérni, mert ezeket nagyon jól lehet fejleszteni közös munkával, a felek pedig megtanulhatják, hogy valóban arról beszéljenek, ami őket bántja, és gyakorolhatják a másik érzéseinek elfogadását. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent el kell néznünk, hanem azt, attól, hogy nekünk van egy bizonyos érzésvilágunk, az övé még lehet teljesen más, és nem kell igazságot tenni aközött, hogy melyik az igazabb. Mindenkinek a saját megélése az igaz, ebben kellene valahogy megértenünk egymást, majd megbeszélni, kitalálni, hogy legközelebb hogyan csináljuk, hogy a végén közös nevezőn legyünk.”

Egészségtelen viták kontra fenntartható megoldások

„Fontos lenne énüzenetekben kommunikálni, arról beszélni, hogy minket hogyan érintenek bizonyos dolgok, bennünk milyen érzések keletkeztek. Kerüljük az olyan kezdetű mondatokat, mint a »Te mindig…«, »Te soha…«, »Te olyan vagy…«, »Már megint ezt csinálod…«. Ehelyett érdemes konkrét példákat megfogalmazni, és ezeken keresztül elmondani a másiknak, mi zajlik le bennünk. Például hogy »Amikor ezt csináltad tegnap este, akkor az bennem ilyen érzéseket váltott ki…« vagy »Számomra az lenne a fontos, hogy…«, »Szeretném tőled azt kérni, hogy…«. Ezekkel nem a másikat minősítjük, hanem saját magunkról és az érzéseinkről beszélünk – világít rá a szakember. – Egy jó vitában nincs általánosítás és bírálat, nem egymás lenyomása, hanem megértése és elfogadása a cél.” 

Teljes összhang befektetett munkával

Klára és férje jól bevált módszerek mentén jut túl a veszekedéseken, ami együttérző lelkületüknek, valamint annak a sokévnyi közös munkának köszönhető, ami elhozta számukra a teljes összhangot.

„Sosem volt arra példa, hogy pár óránál tovább haragudjunk egymásra, ami valószínűleg azért van így, mert mindketten hihetetlenül empatikus emberek vagyunk – meséli Klára, aki tizennégy éve van együtt párjával, és elmondása szerint ez idő alatt jóformán ugyanaz maradt a veszekedési stílusuk. – Rengeteget változtunk persze az évek alatt, számomra kifejezetten izgalmas volt a közös fejlődés útja, egymás felé hajolva nőttünk fel és értünk meg, ehhez viszont kellettek olyan viták és nézeteltérések, amelyekből hajlandóak voltunk tanulni, egymásról és a párkapcsolatról is. Évekkel ezelőtt megegyeztünk, hogy sosem fekszünk le aludni haraggal, mindig minden esetben ki kell békülnünk, és ez annyira bevált, hogy már szinte reflexszerűen megy. Az igazán nagy dolgokban szerencsére egyetértünk, de azt érdekes volt felfedezni, hogy azokban az időszakokban csappan meg igazán a türelmünk egymás felé, amikor kevesebb alkalom adódik az intim együttlétre. Borzasztóan sokat számít az intimitás az egyensúly megteremtésében, mert ha ebből kevesebb jut, akkor nemcsak testileg, de lelkileg is elkezdünk eltávolodni egymástól.”

Leggyakoribb problémák

• munka és magánélet egyensúlyának hiánya 
• kevés közös szabadidő
• a társ családja és barátai 
• gyereknevelés 
• felelősségvállalás 
• odafigyelés hiánya 
• féltékenység 
• eltérő szexuális vágyak és szokások 
• anyagi kérdések 
• háztartás

Vészjósló jelek

Ha túl sok a vita a kapcsolatunkban, szinte másból sem áll a közös életünk, mint veszekedésből, az vészjósló lehet. Igaz ez az ellenkezőjére is, vagyis amikor semmilyen konfrontáció nincs, és azt érezzük, hogy annyira közönyössé váltunk, hogy már ahhoz sincs kedvünk, hogy vitázzunk. Amikor elveszítjük a kíváncsiságunkat a társunk iránt, az a párkapcsolat egyértelmű kiüresedését jelzi. Ugyanilyen fenyegető lehet, ha azt vesszük észre, hogy már nem is a kapcsolatunkért harcolunk, hanem a párunk ellen, és egyfolytában azt bizonygatjuk, hogy nekünk van igazunk. Ha ebbe több energiát fektetünk, mint abba, hogy közös megoldásra jussunk, az kifejezetten hátráltatja az együttlétet.

„Érzelmi manipulációig is fajulhat a veszekedés, ha például megjelenik a hiteltelenítés. A »Túl érzékeny vagy!«, »Már megint felfújod! «, »Ez nem is úgy történt!« típusú mondatok mindenki száján kicsúszhatnak, de ha folyamatosan ezekkel dobálózunk, vagy ezt kapjuk, és olyan kapcsolatban élünk, ahol sosem lehet igazunk, nem érezzük jogosnak a bántásokat, akkor érdemes szakemberhez fordulni, és a közös jövőt átgondolni – veti fel a pszichológus. – Ami ezeken kívül konfliktust okozhat, az a gyereknevelés. Ha ennek részleteiben nincs konszenzus, akkor az az együttélésre is rányomhatja a bélyegét, és a gyereknek is komoly nehézséget okozhat. Ebben az esetben mindenképpen jobb egy család- és párterapeutát felkeresni, akinek a segítségével a konfliktusok és eltérő nézőpontok közelíthetők. Törekedni kell arra, hogy a problémát a felek képesek legyenek együtt megoldani, és ne sérüljön a gyerek személyiségfejlődése.”

Célszerű lehet megfigyelni magunkat és a kapcsolatunkat a különféle viták és veszekedések utáni napokban, hetekben, és feltenni magunknak néhány kérdést: változott valami köztünk? Változott valami bennünk? Másképp tekintünk a dolgokra? Javult a kapcsolatunk minősége? Vagy épp ellenkezőleg: nem lett jobb a helyzet? Újra és újra terítéken vannak a problémás kérdések? Ugyanazokat a frázisokat hajtogatjuk? Ha ez utóbbiak jellemzők, gondoljuk végig, és próbáljuk kideríteni, mennyi érzelmi tartalék van még a kapcsolatunkban, és tisztázzuk az érzéseinket egymás felé. Ezek segíthetnek a folytatás meghatározásában is.

Hogyan vitázzunk jól? 

• Válasszuk meg a megfelelő helyet és időt a vitára. 
• Ügyeljünk a hangnemünkre, a hangerőre, és arra, hogy mit mondunk. 
• Kerüljük a támadó viselkedést, a kritizálást, az ítélkezést és minden sértő megnyilvánulást. 
• Kérdezzünk, és keressük meg a miértekre a választ. 
• Ne kérdőjelezzük meg a másik érzéseit. 
• Ne vágjunk egymás szavába, kerüljük a monologizálást, legyünk partnerek a veszekedés során is. 
• Összpontosítsunk az adott problémára, és ne hánytorgassuk fel múltbéli sérelmeinket. 
• Őszintén hallgassuk meg egymást, és figyeljünk is oda a másikra. 
• Legyünk toleránsak, empatikusak, és tiszteljük egymást. 
• Támogassuk egymást, és éreztessük a társunkkal, hogy szeretjük és fontos nekünk.

Konfliktuskezelési stratégiák

• Versengő, domináns: Az egyén érvényesíti az akaratát, megvédi a saját álláspontját, és nem foglalkozik a másikéval. Gyors és hatékony megoldási stílus, ám komolyan sérülhet a kapcsolat. 
• Problémamegoldó: Törekszik arra, hogy mindenkinek egyformán érvényesüljenek az érdekei, aminek köszönhetően nincsenek „vesztesei” a vitáknak. Időigényes, célja, hogy mindenki egyetértsen, és tartós megoldás szülessen. 
• Kompromisszumkereső: Úgy próbál egyezségre jutni a veszekedések során, hogy kompromisszumot köt, amivel igyekszik egy kölcsönösen jó és működő megoldást találni. Mindkét fél enged valamennyit, így nem sérül senki. Akkor eredményes, ha a felek egyenlően elkötelezettek az érdekeikben. 
• Elkerülő: Sem a saját, sem a másik érdekei nem érvényesülnek, a problémák megoldatlanok maradnak, döntés nem születik, ezzel azonban még nagyobb gondok keletkeznek, a felekben pedig folyamatos frusztráció alakulhat ki, és csökkenhet az önbecsülésük is. 
• Alkalmazkodó: Ebben az esetben az egyik lemond az érdekeiről, mert fontosabbnak érzi azoknál a kapcsolatot, netán a párja érdekeit tartja hangsúlyosabbnak. Háttérbe szorulnak az igények, a másik érvényesül, amivel ugyan könnyebbé válnak a mindennapok és az együttlét, de sok lemondással és önfeláldozással jár, ez pedig hosszú távon komolyabb problémákat is előidézhet. 

Megoldási stratégiák színes skálája

Lilire és párjára többféle veszekedési stílus jellemző, kapcsolatuk három éve alatt számos megoldási módszert is kipróbáltak a konfliktusok kezelésére.

„Ha összezördülünk, akkor vagy megpróbáljuk nyugodtan megbeszélni a dolgokat, ami számomra elég nagy kihívás, tekintve, hogy heves a vérmérsékletem, vagy látványos duzzogásba kezdek, és csak akkor ülünk le beszélgetni, amikor megnyugodtam – mondja Lili. – Előfordul viszont, amikor nagyobb dolgon szólalkozunk össze, hogy egyszerűen kiviharzom a szobából, becsapom az ajtót, és elkülönítem magam. Ha a hétköznapi apróságokban nem értünk egyet, megpróbáljuk elmagyarázni a másiknak a nézőpontunkat, és igyekszünk közös nevezőre jutni, hogy olyan döntés születhessen, amelyben egy kicsit mindkettőnk akarata benne van. De attól sem rettenünk el, hogy valamelyikünk meggyőzze a másikat. Nemrég például egy dél-spanyolországi körútra készültünk, és bár a repülőjegy ára kedvező volt, a költségvetés és az utazás részletes megtervezése során kiderült, hogy sokkal többe kerül majd az út, mint amit nyugodt szívvel el tudtam volna fogadni. Már nem is akartam az egészet, kiborultam, és veszekedés lett belőle. Aztán leültünk és megbeszéltük, mi az a maximum, amit erre hajlandóak vagyunk költeni. A párom több táblázatot is készített különböző opciókkal a szállásra, autóbérlésre és egyéb költségekre vonatkozóan, én pedig kiválaszthattam az optimális verziót. A vitáink nagy része egyébként a kommunikáció hiányából fakad, de ha a pénzügyekről van szó, amihez én kevésbé értek, ő mindig igyekszik a legjobb megoldást megtalálni. Ha rajtam múlna, több ajtócsapkodás lenne, de a páromnak a békesség fontosabb, sosem akarna megbántani, talán ezért nem harcol velem, és ezért kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.”

Szöveg: Légrádi Júlia
Fotó: Getty Images, archív

A cikk eredetileg a Nők Lapja Pszichológia 2022/01. lapszámában jelent meg. 
A magazint keressétek az újságárusoknál!