A kutatók már 2016-ban megállapították, hogy az anyai hang számos agyi tevékenységet aktivál a kisgyerekeknél, most pedig ugyanezt a vizsgálatot a serdülőkorba lépő gyerekekre is kiterjesztették. A Journal of Neuroscience című folyóiratban megjelent kutatás agyszkenneléssel végzett vizsgálatok segítségével találta meg az első részletes neurobiológiai magyarázatot arra, hogy a gyerekek kamaszkorba lépve hogyan kezdenek el fokozatosan leválni a szüleikről. A kutatók arra kérték az édesanyákat, hogy rögzítsenek három értelmetlen szót a gyerekeiknek, valamint ugyanerre kértek ismeretlen nőket is. A hangfelvételek alapján a gyerekek 97 százaléka beazonosította az édesanyjuk hangját, majd egy MRI-szkennerbe helyezték őket, ahol újra meghallgatták a felvételt. A vizsgált kamaszok IQ-szintje legalább 80-as volt, és a biológiai édesanyjuk nevelte őket. Neurológiai, pszichiátriai vagy tanulási zavarokkal nem rendelkeztek. A Stanford School of Medicine kutatói a vizsgálatok eredményei alapján megállapították, hogy
13 éves kor körül a gyerekek agya már nem úgy reagál az édesanya hangjára, ahogyan fiatalabb korban, az ismeretlen hangok ugyanis magasabb fokú aktivációt eredményeztek a tinédzserek agyában.
A hangok összekötnek minket
A kamaszok hallása nem minden esetben „szelektív”, ami a legtöbb szülő számára ismerős probléma forrása lehet. Az agyi érés során a tinédzserek sokkal fogékonyabbak az ismeretlen hangokra, ezzel együtt pedig a jutalmazó áramkörök és a fontos ingereket rangsoroló agyközpontok is fokozottabban működnek más hangok hatására. Tény, hogy mindez igen bosszantó lehet, ha arra szeretnéd megkérni a gyereket, hogy takarítsa ki a szobáját és vigye le a szemetet – ami a harmadik felszólítás után talán sikerül is.
De a kutatók minden szülőt megnyugtatnak: ez a gyermekek egészséges fejlődésének a része.
„Ahogyan egy csecsemő hangolódik az anyja hangjára, egy kamasz pontosan ugyanígy reagál az újdonságokra. Tinédzserként nincs tudatában annak senki, hogy ezt csinálja. Egyszerűen mindenki csak a kamaszkori önmaga ilyenkor: vannak barátaid és új társaid, velük akarsz időt tölteni, ami teljesen természetes. Az elméd pedig egyre érzékenyebb, ami szinte észrevétlenül vonzódik mindenhez, ami új és ismeretlen” – mondja a tanulmány vezető szerzője, Daniel Abrams, a pszichiátria és viselkedéstudományok klinikai docense.
Fotó: Getty Images
A kutatók szerint az új tanulmány azt is segíthet megérteni, hogy mi történik az autista és más betegségekben szenvedő gyerekek agyában, hogy hogyan figyelnek a hangokra és más szociális ingerekre. A kutatócsapat megjegyzi, hogy az agy hangokra történő ráhangolódása tulajdonképpen egy jutalmazó reakció, amely lehetővé teszi számunkra, hogy másokhoz is kapcsolódjunk, valamint közösségeket és családokat alkossunk.
Kiemelt kép: Getty Images
