Hogy kinek mi számít szépnek, az egyénenként változhat, viszont az tény, hogy a közösségi média és 21. század kitermelte magának a korszellem sajátos szépségideáljait. Több kutatás is bizonyította már, hogy a többség által szépnek tartott emberek számos előnyt élvezhetnek az életben, így a munkavállalás és a szexualitás területén is, ám ez a vonzerő a szociálpszichológusok szerint jelentős társadalmi hátrányokhoz és megkülönböztetésekhez is vezethet. Lényegében a vonzónak és kevésbé vonzónak gondolt emberek közötti jövedelemkülönbség kicsit hasonló a nemek vagy etnikai hovatartozásokat firtató különbözőségekhez – ami viszont egyik fél számára sem kedvező. A társadalom hajlamos arra, hogy előnyben részesítse azt, amit szépnek talál, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne tapasztalhatnák meg ők is a magányt.
A szépség kétélű kard
Romantikus kapcsolatainkban a szépség és a fizikai vonzerő az ideális partnerek egyik nagyon kívánatos tulajdonságaként jelenik meg. Ennek azonban ára van: aki szép, minden bizonnyal érezte már magát kellemetlenül a külsőségek miatti felszínes megítélésektől, kellett már szembenéznie előítéletekkel, az igazán lényeges tulajdonságok háttérbe szorításával, irigységgel és ellenségeskedéssel.
Az irigység olyan fajta kisebbrendűségi érzésen alapul, ami az előnyös külső tulajdonságokkal rendelkező személyek irányában generálódik általában, de mindkét fél számára mérgező állapotokat teremt.
A külső megjelenésnek fontos szerepe van a kapcsolatok kezdetén, jelentősége viszont idővel elhalványul. Szakemberek szerint az első benyomások a végletek felé tendálnak: új ismeretségeknél gyakran vagy feltűnően szépnek, vagy kevésbé mutatósnak gondolunk valakit. Viszont amikor feloszlik a rózsaszín köd, a benyomásaink is mérséklődni kezdenek, így ugyanazt a személyt vagy kevésbé szépnek, vagy kevésbé csúnyának érzékeljük.
Christine Ma-Kellams szociálpszichológus 2017-es vizsgálatai kimutatták, hogy a fizikailag vonzó embereket – akik tudatában vannak ezeknek az előnyöknek – gyakrabban érnek csábítás adta lehetőségek. Ha kedvezően reagálnak a partnerüknél vonzóbb alternatívákra, akkor pedig nagyobb valószínűséggel érnek hamarabb véget a párkapcsolataik, mint azoknak, akik a fizikailag kevésbé vonzóak. Kutatók szerint tehát szépnek lenni nagy előny a párválasztás során, de nem biztos, hogy a hosszú távú romantikus kapcsolatokra nézve is szerencsés. A szépség csodálatos, de ha mindezt nem egészíti ki a kölcsönös és szeretetteljes elköteleződés, akkor az értéke pusztán csak az esztétikum szintjéig érvényesül.
Túl szép a szerelemhez?
„Nekem nehéz terep a randizás. A férfiak azt mondják, hogy félnek tőlem, mert feltűnően szép és intenzív jelenség vagyok” – mondta Elizabeth Marie Chevalier divatmodell. A külső szépség elvakult túlértékelése akadályozhatja, hogy egy párkapcsolat kezdetén igazán megismerhessük a másikat, így adott esetben felmérni sem tudjuk, mennyire alkalmas számunkra az újdonsült partner.
A vonzó embereknek emellett a kifejezetten káros előítéletekkel is meg kell küzdeniük – kiváltképp, ha nőkről van szó –, hiszen gyakorta feltételezik: aki gyönyörű, az nyilvánvalóan buta, arról nem is beszélve, hogy a legtöbben megközelíthetetlennek tartják a feltűnően szép embereket.
A szépség olyasvalami, amire tudatosan vagy tudattalanul, de mindenki törekszik, hiszen mindenki szeretne ápolt lenni, tetszeni önmagának és a partnerének. Akkor is, ha nem akarjuk bevallani magunknak – és ezzel nincs is semmi baj. Mindez azok számára jelenthet problémát, akik negatív önértékeléssel küzdenek.
Madeleine Mason Roantree párkapcsolatokra specializálódott pszichológus szerint veleszületett igényünk van arra, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket: „Úgy gondolom, hogy túl nagy hangsúlyt kap a megjelenés. Tudattalanul azt feltételezzük, hogy ez az egyik módja annak, hogy elfogadjanak. A közösségi médiából ömlik ránk, hogy milyennek kellene kinéznünk, és sokat csorbít az önértékelésünkön, ha nem tudjuk teljesíteni ezeket az egyébként romboló elvárásokat. Egy olyan társadalomban, amely a szépséget így értékeli, kihívást jelenthet a beilleszkedés mindazok számára, akik nem rendelkeznek az elvárt előnyökkel, és gyakran kerülhetik azokat, akik viszont igen. Vannak, akik felismerik, ha összehasonlítanak, avagy összehasonlítják, ezáltal pedig kezelni is tudják ezeket az érzéseket. De tapasztalataim alapján a legtöbben inkább elkerülik, hogy szép emberekkel barátkozzanak.”
Fotó: Getty Images
Így nem is csoda tehát, hogy társas magányban élünk. Szépnek lenni sokkal több annál, mint amit a felszínen látunk. Az előnyös adottság fizikai érték, a felhasználásának módja pedig csak és kizárólag az érintetteken áll. A szépség senkit sem határoz meg személyként, ez inkább csak egy eszköz, amelyet érdemes megfontoltan használni, és elfogadni, hogy mindez csak egy aprócska szeglete annak az embernek, aki előttünk áll. Ahogyan feljebb is írtuk: kétélű fegyver. És pontosan ugyanezt tudja elmondani az az ember is, aki az éppen aktuális társadalmi elvárásokhoz képest jóval kevesebb fizikai vonzerővel rendelkezik. Akár elfogadjuk, akár nem, ez egy valóságos dolog, amit a közösségi média őrülete és az összehasonlításon alapuló kultúra csak tovább súlyosbít a mai világban.
Kiemelt kép: Getty Images
