A pár egyik tagja összeköltözne. A másik erre annyit mond, hogy még nem áll készen, de azt már nem mondja el, hogy miért. Ezért az egyik aggódni kezd, hogy a másik biztosan nem szereti, vagy nem akar vele együtt élni. Pedig lehet, hogy valójában csak arról van szó, hogy a másik múltbeli megélései miatt fél közel engedni magához valakit, ezért szeretne lassabban haladni. A találgatás és a bizonytalanság helyett mennyivel jobb lenne, ha a másik egyszerűen elmondaná, mit gondol!

Oldás és kötés

F. Diane Barth, New York-i pszichoterapeuta szerint a hallgatagság tudattalan intimitásproblémákat jelenthet. Sokszor nehéz elhinni, hogy valaki, akit szeretünk és akivel törődünk, szorong attól, hogy közel engedje magát hozzánk. Ugyanilyen hihetetlennek tűnik, ha mi érzünk így a szeretett személlyel kapcsolatban. Legtöbbünknél a tudat alatti szintjén zajlanak ezek a konfliktusok. Egyrészt vágyunk a mély kapcsolatra, egy olyan kötelékre, amelyben elismernek és megértenek bennünket, illetve törődnek velünk. Másrészt viszont félünk attól, hogy ez a kötelék valahogy véget vet a függetlenségünknek, vagy akár az identitásunkat is tönkreteheti.

Egyes embereknél a társalgás – még ha teljesen lazán zajlik is –, felszínre hozhatja az attól való félelmet, hogy túl közel kerül a másikhoz, és elveszti az arra való képességét, hogy önmagát független személyként határozza meg. 

Amikor nem egyensúlyozunk az intimitás és a függetlenség között, például munkahelyi kapcsolatokban, akkor a kommunikáció sokkal kevésbé hoz minket zavarba. Sokkal nehezebb megtalálni az egyensúlyt a kötődés és az egyéni mivoltunk között az olyan emberekkel, akik nagyon fontosak nekünk. Ilyenkor mint egy akrobata a kötélen, kilengünk jobbra, kilengünk balra, miközben próbáljuk megtartani az egyensúlyt. Közel kerülünk, aztán elhúzódunk. Ha egy párkapcsolat jól működik, akkor az egyszerű beszélgetések segítenek mindkét félnek abban, hogy megtartsák az egyensúlyt a közelség és a függetlenség között. De ennek eléréséhez sok munka kell. Íme két tipp Barthtól:

Ne vedd magadra!

Ahelyett, hogy azt feltételeznéd, a partnered azért nem beszél veled, mert te csináltál – vagy nem csináltál – valamit, ismerd fel, hogy problémája valószínűleg a saját, intimitással kapcsolatos pszichológiai és érzelmi konfliktusaiból fakad. Lehet, hogy attól fél, túlságosan függeni fog tőled, ezért a hallgatással tart távolságot. Vagy azon aggódik, hogy olyasmit mond, ami nem tetszik neked, és emiatt eltaszítod magadtól. Akármi is áll a háttérben, a hallgatás legtöbbször egy tudatalatti kísérlet a kiegyensúlyozottság megőrzésére. 

Beszélgessetek apróságokról!

A párok gyakran azt hiszik, hogy mély, komoly dolgokról kell beszélniük ahhoz, hogy közel kerüljenek egymáshoz. Pedig valójában az apróságok azok, amelyek ragasztóként funkcionálnak egy párkapcsolatban. Egy vicc, néhány perc dumcsi arról, hogy kinek milyen napja volt, egy kis panaszkodás a hátfájásról – ezek adják egy párkapcsolat otthonosságát. Nem abból lesznek a komoly és jelentőségteljes beszélgetések, ha a pár hirtelen beleveti magát az érzelmek tengerébe. Sokan azt gondolják, hogy a „small talk”, vagyis a csevegés nem fontos. Ezzel szemben Harry Stack Sullivan, pszichoanalitikus évekkel ezelőtt rámutatott arra, hogy személyiségünk lényege éppen az ilyen apró részletekben rejlik.

Minél többet beszélgetnek egymással a felek lényegtelennek vélt gondolataikról és életbeli pillanataikról, annál többet tudnak meg egymásról. Ezáltal pedig egyre közelebb kerülnek, és egyre komfortosabban érezhetik magukat együtt. 

Érdekes módon ez a két dolog – apróságokról beszélgetni és nem magunkra venni a dolgokat –, közelebb hozhat egy párt, miközben a független énjüket is erősíti. Így pedig sokkal könnyebb lesz a nagy dolgokról is beszélni, ha úgy hozza az élet. 

Játszmák és problémák

A kommunikációs gondokat és a nagy csöndeket nem csak a fentiek okozhatják. Nem lehet kizárni, hogy más, a párkapcsolatot érintő probléma áll a háttérben. Ennek kiderítésében segíthet, ha szakmai segítséget veszünk igénybe, akár egyéni vagy párterápia formájában. Az is előfordulhat, hogy a másik egyszerűen játszmázik velünk. Vannak, akik a csendet a kontrollálás és a büntetés eszközeként használják – az ilyen típusú emberekkel nagyon nehéz lehet együtt élni. Ennek felismerése nem mindig könnyű, egy szakember segítségével azonban észrevehetünk bizonyos mintázatokat vagy jellemző és ismétlődő forgatókönyveket, amelyek segíthetnek a párkapcsolatban történő boldogulásban, vagy adott esetben annak megszüntetésében. 

Kiemelt kép: Getty Images