Évről évre egyre erélyesebben figyelmeztetnek bennünket a méhészek a méhpusztulás veszélyeire. Nemcsak amiatt baj, ha ezek a bolyhos rovarok eltűnnek a bolygóról, mert ennek következtében búcsút kell intenünk bizonyos édességeknek és csodakozmetikumoknak, hanem mert ezek a kis haszonállatok kulcsszerepet játszanak a Föld biológiai egyensúlyának fenntartásában: a méztermelő méhek az összes beporzás 50%-áról gondoskodnak – csaknem harmincmillió éve folyamatosan. (Arról, hogy hogyan ismerjük fel, ha hamisított mézet veszünk, tavaly már írtunk itt a nőklapja.hu-n.)

Finoman szólva nem tölt el büszkeséggel, ha belegondolok, hogy több jégkorszak, természeti katasztrófa és klímaváltozás után épp az emberi tevékenység jelent veszélyt erre a szuper túlélő élőlényre. Jó hír viszont, hogy nem érdemes azonnal a kútba ugrani; a méheken segíteni ugyanis gyakorlatilag csak elhatározás kérdése! De milyen veszély leselkedik még a méhekre, és mit tehetünk? Ezekről is beszélgettünk Haász Ferenccel, a Békés Megyei Méhész Egyesület alapítóelnökével. Haász Ferenc elmondta: a méhekre a nem szabályszerűen végzett növényvédelem jelenti a legnagyobb veszélyt. A rovarlőszerek értelemszerűen nagyon nagy károkat tudnak okozni a természetben, de a mezőgazdaságban manapság már olyan, külön-külön nem mérgező gombaölőszereket és levéltrágyákat is alkalmaznak, amelyek egymással összekeverve toxikus hatást fejtenek ki.

Fotó: Sumiko Scott/Getty Images

„Ez a két szer önmagában nem engedélyköteles, nem káros a méhekre, de néhány kitanult növényvédelmi szakmérnök rájött, hogyan tudja úgy keverni őket egymással, hogy mégis rovarölő hatást érjen el” – mondja a szakember. – „Vannak olyan gombaölők, amik méhekre nem veszélyesek, ugyanakkor, ha a méh a gombaölővel permetezett virágpont a kaptárba viszi, majd abból enni ad az utódainak, akkor ezek az utódok sérülékenyebbé válnak, rövidebb ideig élnek.”

A másik, ember által elkövetett szabálytalanság, amely a méhekre veszélyt jelent, a permetezés időkorlátaihoz köthető. „Növényvédelmi permetezés során, ha egy kicsit trehány valaki, és később fejezi be a munkát, mint kellene, azzal nagy veszélyt jelent a méhekre nézve.

A permetszer toxikus hatása nagyjából tizenkét órával a kiszórás után szűnik meg, így pedig a veszélyhez elég, ha a permetező nem fejezi be a munkáját éjfélig.

A méhek ugyanis reggel nyolc-kilenc órakor kirepülnek a fészkekből, és azon nyomban találkoznak a még le nem bomlott méreganyagokkal.”

A szúnyoggyérítéssel kapcsolatban ugyanezek a problémák merülnek fel – a méhész meglátása szerint azt a munkát is lehetne akár egy órával is hamarabb elkezdeni (hogy a permetező alvállalkozó még a meccsre haza is érjen), a szabályok betartásával ugyanis rengeteget tehetnénk a méhek épségéért.

De mit tehet mindenki más?

Segíthetjük a Méhész Egyesületet, és mi magunk is telepíthetünk beporzó, hasznos növényeket, azaz létrehozhatunk házi méhlegelőt – egészen egyszerűen.

Egy megfelelő méhlegelő kialakítása nem rejt hétpecsétes titkokat, a méhész elmondta, csupán arra van szükség, hogy kifejezetten mézelő növényeket telepítsünk, és ezeket ne permetezzük! Mindent egyebet pedig nyugodtan a méhekre bízhatunk, ők ugyanis mindenfajta tápanyagot be tudnak szerezni a virágporral – az életben maradáshoz vízre, virágporra és mézre van szükségük csupán.

A méhlegelőnek szánt területet nem szükséges körbekeríteni, de érdemes bele külön erre a célra összeállított (így könnyebben hozzáférhető), három-négy fajta növényből álló magkeveréket vetni, és hagyni, hogy ezek a növények megnőjenek. Az emberhez hasonlóan a méhek számára szintén egészségtelen az egysíkú táplálkozás, ezért érdemes sokszínű méhlegelőt telepíteni a változatos növényflóra érdekében. A különböző hatóanyagok, eltérő vitaminok, összetevők minden élőlényre jó hatással vannak.

Amennyiben külön méhlegelőt nem áll módunkban telepíteni, azzal is sokat tehetünk a környezetért, ha akácot ültetünk a kertbe, vagy csodálatosan lila színű facéliát – akár virágládába is, hiszen tudjuk: az, hogy egy növényre gyomként vagy virágként tekintünk, valójában csak a mi hozzáállásunkon múlik.

Fotó: Jacky Parker Photography/Getty Images

A méh kétezer éve ugyanaz a méh – csak ráragadt a „házi” jelző

Vigyáznunk kell rájuk tehát, de ahogyan a méhész fogalmaz: „A méhcsalád nem igényli, hogy én naponta kimenjek és kezet fogjak mindegyikőjükkel. Úgy érzik jól magukat, ha természetes körülmények között lehetnek, így a jó méhésznek mindössze annyi feladata van, hogy minden időszakban tudja, hogyan szükséges éppen a fészket bővíteni. A méhet nem lehet tanítani, simogatni, nem kell babusgatni” – tette hozzá kérdésemre nevetve Haász Ferenc.

Kiemelt kép: ElementalImaging/Getty Images