Sokan úgy érezzük, arra nincs időnk, hogy egy nagyobb levegőt vegyünk napközben, na nem hogy még rendszeresen sportolni is járjunk! Legalább félórába telik eljutni az edzésre, ott egy-másfél óra izzadás, majd irány haza… Összesen kettő óránál többet is elvehet minden nap életünkből (persze annyit adna is, ha megengednénk) a sport.

Többször hallottam már azt a mondást, miszerint mindenki, akinek nincs minden nap húsz olyan, egybefüggő perce, amit olvasásra szánhat, az rosszul él. Ennek szellemében sokan megtalálták már a számukra legideálisabb taktikát arra, hogy napi rutinjukba illesszék ezt az igen hasznos tevékenységet – például (az altatókat kicselezve) minden este egy-egy fejezetnyit olvasnak. Az elménkhez hasonlóan viszont a testünk is megérdemelné ezt a minimális szintű törődést. Félórányi testmozgást szintén igen egyszerű dolog lenne a mindennapjaink részévé tenni – ebben a cikkben erre gyűjtöttünk konkrét példákat.

Nulladik lépésként azonban előbb engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy a mozgásra nem feladatként, hanem egy olyan foglalkozásként tekintsünk, amit pusztán amiatt végzünk, mert örömmel tölt el bennünket, jobban érezzük magunkat közben (hát még utána!). (Ahogyan Doktor Szöszi is levezette sorsfordító tárgyalása alkalmával: a sport jókedvűvé tesz, a jókedvű emberek pedig nem akarják meggyilkolni házastársaikat. Lehetőleg mást sem.)

De ha ennyire feldob minket a sport, akkor mégis miért ennyire nehéz rávenni magunkat?

Mint minden életmódváltó tanács esetében, a kulcs itt is abban rejlik, hogy elsősorban ne a testünkön akarjunk változtatni, hanem gondolkodásmódunkon!

Közlekedés

Lehetőség szerint igyekezzünk az autóra és a tömegközlekedésre (természetesen a liftre és a mozgólépcsőre szintúgy) nem létező találmányokként gondolni! Amennyiben nagyvárosban élünk, úgy nem feltétlenül okozna számottevő időbeli kiesést számunkra a helyi autós vagy buszos közlekedést gyaloglásra, kerékpározásra vagy rollerezésre cserélni, hiszen a dugóknak és a gyakran megbízhatatlan menetrendeknek hála meglehet, hogy épp ugyanannyi idő alatt érnénk be reggelente munkahelyünkre (biciklin talán még hamarabb is).

Álljunk ellen a kísértésnek, és inkább menjünk gyalog! (Fotó: Getty Images)

Érdemes a reggelünkből néhány perccel többet gyaloglásra szánni, ugyanis ezáltal nemcsak a napi mozgásadagunkat tudhatjuk le, hanem az ébredezésben is segít minket, így pedig sokkal aktívabban telhet a délelőttünk. Csak hab a tortán, hogy a tömegközlekedéssel ellentétben gyaloglás közben (remélhetőleg!) nem a telefonunkat bújjuk, és nem is dudálnak ránk negyvenszer – azaz pszichénket is kímélhetjük. Feltekinthetünk tehát a világba, észrevételezhetjük az éppen aktuális évszak szépségeit, az élővilágot, a természetet, vagy akár csak az ébredező városlakókat – bizonyára mindezt megfigyelni sokkal élvezetesebb számunkra, mint idegen emberek közösségimédia-felületein vizslatni két megálló között. Ha napközben akad dolgunk, akkor is érdemes azt a néhány megállót inkább lesétálni – a párizsi nők állítólag ennek (és persze a rájuk nehezedő, elképesztő mennyiségű stressznek) köszönhetik nagyszerű alakjukat, híresek ugyanis róla, hogy rengeteget sétálnak megállók között, és gyalog járnak mindenhová a városon belül.

Amennyiben reggelente mindenképp sietnünk kell, gyalogoljunk hazafelé! Ilyenkor nyugodtan lehetünk ráérősebbek, jobban kikapcsolódhatunk, elengedhetjük a munkahelyi gondokat, és lelkiekben átöltözhetünk dolgozó énünkből a civilbe.

Ez is testmozgás! – Fotó: Sergey Mironov/Getty Images

Kikapcsolódás

Szánjuk rá a napi harminc percünket a kutyasétáltatásra (amennyiben persze van kutyánk)! Iktassuk be napirendünkbe megvétózhatatlan programpontként, és tudjon erről mindenki más is – így talán a kívülről érkező nyomás jobban visszatart az esetleges elsumákolástól. Ne lazázzuk el egy ötperces tömbkörrel, hanem valóban tegyünk jóóó nagy, folyamatos sétát! Motiváció gyanánt lebegjen lelki szemeink előtt kiskedvencünk egészsége – ha már úgy esett, hogy

legtöbbször képesek vagyunk sokkal több mindent megtenni mások jólétéért mint sajátunkért…

Ismerkedés

Értelmezzük újra a randi fogalmát! Beülünk egy kávéra? Miért nem kérjük inkább elvitelre, és sétálunk közben egy nagyot? Vacsorázunk együtt? Rendben, de előbb sétáljunk egyet a parkban, vagy menjünk gyalog az étterembe! Korzózás közben ugyanúgy tudunk beszélgetni, ráadásul több inger is ér bennünket, ami mindig jól jön a kínos csendek ellen.

Törődés

Kutatások szerint azok a szerelmespárok, akik közös hobbit űznek, hosszabb ideig maradnak együtt az eltérő érdeklődési körrel rendelkező párosoknál. Közös meccsnézés, sorozatozás helyett adjunk hát egy esélyt a közös sportolásnak! Nemcsak párkapcsolatunkat segíthetjük ezáltal, hanem amennyiben szerelmünkkel töltjük a mozgásra szánt időt, kis túlzással fel sem tűnik majd, hogy közben bizony sportolunk. Biciklizzünk, ússzunk, táncoljunk párosban – ezáltal nemcsak egészségesebbek és jobb kedvűek leszünk, hanem párkapcsolatunk sikerességéért is sokat teszünk!

Ugyanezt vonatkozik a vér szerinti családi és baráti kapcsolatokra is. Persze érkezzünk minden találkára gyalog (így az esetleges koccintásokat sem kell kihagynunk), de a programot illetően se korlátozzuk magunkat a közös mozidélután vagy a klasszikus „beülünk egy kávéra” dimenziójára! Próbáljunk ki rokonainkkal, barátainkkal természetjáró programokat, járjuk be a város még számunkra ismeretlen részeit együtt, keressünk napirendjeinkkel összeegyeztethető zumbaórát! Legyünk kreatívak és kutassunk az épp hozzánk passzoló mozgásforma után! Nemcsak testünk, de szeretteink és kapcsolataink is meghálálják a törődést.

Takarítás

Mi jöhet még?! A világ legutáltabb tevékenységei közül kettő, nevezetesen a takarítás és a testmozgás ötvözetéből vajon mégis mi jó sülhet ki? Ne legyenek túl magas elvárásaink, valóban nem hobbigyanús elképzelés, viszont hasznosabbá tehetjük a szükséges rossz takarítást, ha edzéssel keverjük. Persze nem szükséges minden nap körbeporszívózni a lakást, de tény, hogy a takarításra általában még az is gyakrabban ráveszi magát, aki már évek óta nem sportolt. (Tehát nemcsak a kutyával, hanem még a szobánkkal is többet törődünk mint saját magunkkal?)

Kertészkedés

Kezdő és haladó szintű testmozgóknak is érdemes a takarítást és a kertészkedést napi testmozgásként értékelni, hiszen így egy-egy alkalmat már ki is pipálhatnak a teljesítendők közül. A szabályok betartása miatt annyira érdemes odafigyelni csupán, hogy harminc percen át folyamatosan végezzük ezeket a feladatokat.

Nézzük csak meg legközelebb telefonunkban, hogy egy szimpla fűnyírás során hány lépést teszünk, vagy gondoljuk át, hányat guggolunk gyomláláskor, virágültetéskor, mennyit hajlongunk gereblyézés, kapálás közben! Igyekezzünk meglátni ezekben az elvesztegetett időnek semmiképp sem nevezhető alkalmakban az edzés lehetőségét!

Szabályalkotás

Egy ismerősömtől hallottam egy szerintem rendkívül ötletes trükköt. Ő évek óta azzal motiválja magát a napi mozgás betartására, hogy hozott egy olyan, sziklaszilárd szabályt az életébe, miszerint minden zuhanyzás előtt kötelező néhány percet mozognia. Ez lehet ugrókötelezés, hulahoppkarikázás, felülés, torna, tánc a kedvenc zenéire – a lényeg annyi, hogy előbb izzadjon le, és csak utána zuhanyozhat. Ehhez a maga nemében zseniális szabályhoz évek óta ragaszkodik; minden este (manapság miután ágyba tette a gyereket), bekapcsolja kedvenc podcastját, előveszi a kis jógamatracát, és lábemeléseket, felüléses gyakorlatokat végez – amelyeket, mivel az edzés neki is jólesik, gyakran nem csak húsz, hanem negyven percig is végez mindenféle szenvedés vagy látszólagos áldozathozatal nélkül. Bevallása szerint mára mindez olyan rutinná vált számára, mint a fogmosás.

Amennyiben napirendünk ezt megengedi, a délutáni szunyókálást követő programpontunk is lehet rendszeresen a könnyed torna (Fotó: Robin Skjoldborg/Getty Images)

A mindennapos testmozgás tehát valóban lehet csak elhatározás kérdése!… Minden fejben dől el, és a legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk… A közhelyekből nem puszta véletlenek folytán lesznek úton-útfélen durrogtatott életigazságok – mindegyikből tanulhatunk valamit; életmódváltás esetén például a fentieket.

A napi mozgás nem attól válik hasznossá, hogy minden nap meghalunk a futópadon,

mozogjunk hát mértéktartóan, ízületeinket kímélve, de mindig azért, mert jólesik, és mert megérdemeljük, hogy testünkre, egészségünkre, jókedvünkre, en bloc magunkra ugyanúgy időt szánjunk, mint munkánkra, valamint a körülöttünk és velünk élőkre.

Kiemelt kép: Ronnie Kaufman/Getty Images