1839-re datálható a fényképezés születése. Mint minden újdonságot, a kortársak többsége ezt is idegenkedve fogadta, úgy tartották, hogy ez a pusztán csak precíz leképezésre képes eszköz a „festészet apagyilkosa”, az „emberek kifosztója”. Mondjuk úgy, hogy a festészet végét vizionálták felbukkanásával.
Az aggályoskodóknak természetesen nem lett igazuk, már a század fordulóján elkezdték egyre szélesebb körben művészetként elismerni, a 20. század végén pedig a hatodik művészeti ággá vált. Valójában már egész korán, mielőtt elismerték volna a fotózás művészeti jellegét, volt alkotó, aki művészi céllal használta. A 48 éves Julia Margaret Cameron már 1863-ban kísérletezett vele: a leginkább hírességekről készített portréi miatt ismert fotós szándékosan játszott például lágy fókusszal és az egyéb effektekkel, hogy a puszta fotót a képzőművészet szintjére emelje – alanyainak nemcsak testét, de lelkét is sikerült lencsevégre kapnia, szokták mondani. Noha kortársai egyszerűen csak hibásnak tartották technikáját, slamposnak az előhívását, Cameron jelentős hatással volt a modern fényképészetre, a lágy fókusz és a közeli kivágás napjainkban is közkedvelt művészeti eszköz – ennyit a kortársak értetlenségéről.
A portré demokratizálódása
A fényrajzolás karrierjének elején a metszetek, festmények és vázlatok továbbra is mindennaposak voltak, de azért gyorsan elkezdtek portrékat is megörökíteni dagerrotípiás lemezeken.
Ez az új módszer gyorsan és széles körben elterjedt, így a század közepére a műtermi portré már a középosztálybeli portrékészítők számára is elérhetővé vált. Ezek a képek a történelem és az emberek megörökítésének legpontosabb eszközeivé váltak (noha természetesen gyorsan megjelent a képek manipulálásának eszköztára is), és az elnököktől a hétköznapi emberekig mindenki számára elérhetővé vált. Így maradt fenn az egyetlen dagerrotípia például Petőfi Sándorról is, akiről viszonylag korán, 1844-1845 körül készített portrét barátja, Egressy Gábor. Költőnk ekkor még csak 21, 22 éves volt, de képek nyilván készültek idősebb emberekről is. És akkor kanyarodjunk is vissza a címben említettekhez. A százéves kort megérni manapság, a modern orvostudomány korában is nagy teljesítmény, de azért a 19. században is voltak szép kort megért emberek.
Hanna Stilley Gorby
Felmerül hát a kérdés, hogy mégis ki lehetett a legkorábban született ember, akiről dagerrotípia készült? Szerencsére ezt lehet tudni, vagy legalábbis jó eséllyel megsaccolni – és rögtön négyen is vannak!
Hannay Stilley Gorby (kép: Wikimedia Commons)
Hannah Stilley Gorby neve a 2000-es évek közepén bukkant fel először az interneten, mint a legkorábban született emberé, akiről valaha fénykép készült, de 1746-os születési éve nem bizonyítható. Ettől függetlenül úgy tartják, hogy 1840. után nem sokkal készült róla dagerrotípia, amikor már igen idős volt, 90 év fölött járt. Erre utaló feljegyzés azonban csak egy van: Alva Gorby 1936-os Gorby Family. Origin, History and Genealogy (Gorby család. Eredet, történelem és genealógia) című könyve, amelyben vannak olyan egyéb tévedések és hibák, amelyek kétségbe vonják az információ megbízhatóságát. (Akit érdekel a könyv, itt beleolvashat.) Hannah Stilley Gorbynak egyébként nemcsak születési és halálozási ideje ismeretlen, de azt sem tudni, hogy hol temették el.
Moser néni
Moser néni (Kép: Cowan’s Auctions)
A Cowan’s Auctions által 2014-ben árverésre bocsátott kis dagerrotípia egy, a kép készültekor 103 éves asszonyt ábrázol, akit csak Moser néniként jelöltek a kép hátulján. Ő 1749-ben született, így az egyik legkorábban született ember, akit valaha lefényképeztek. 1749. 166 évvel Shakespeare születése után. Ebben az évben született Johann Wolfgang Goethe is, Mária Terézia ezen év májusában szabályozta rendeletben a birodalom központi hatóságainak szervezeti és működési szabályait.
Ekkor jött világra Edward Jenner is, akinek az oltásokat köszönhetjük (nem annyira etikus – egy kisfiún végzett – kísérletezéseiről mi is hosszabban írtunk már). II. József, a kalapos király még csak 8 éves volt, és ebben az évben halt meg 65 éves korában Bél Mátyás lelkész polihisztor, aki korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal.
A függetlenségi háború veteránja
Moser néni azonban többekkel is versenyez a legkorábban született portréalany címéért, sőt, lehet, hogy van egy nála 12 évvel korábban született személy is, akiről dagerrotípia készült.
Conrad Heyer 1852-ben készült portréja (Kép: Wikimedia Commons)
A születési dátumokat ennyi év távlatából nehéz ellenőrizni, ezért nehéz végleges győztest hirdetni, de az biztosnak tűnik, hogy van egy másik „versenyző” is, aki 1749-ben született. Ő Conrad Heyer, a Maine állambeli Waldoboróból. Az amerikai függetlenségi háború idején a kontinentális hadseregben harcolt George Washington parancsnoksága alatt, és egyes források szerint részt vett Washington híres delaware-i átkelésében a trentoni csata előtt, 1776 decemberében. 1777 decemberében leszerelt. A háború után visszatért Waldoboróba, ahol 1856-ban bekövetkezett haláláig farmerként élt. Teljes katonai tiszteletadással temették el. A függetlenségi háború veteránjaként 1852. körül, 1856-ban bekövetkezett halála előtt ült le a fotós kamerája elé. Ugyanabban az évben, 1852-ben, szintén 103 éves volt, akárcsak Moser néni.
Ha minden igaz, Caesar az abszolút győztes
Caesar 1851-ben (Kép: Wikimedia Commons)
És íme, egy másik korai dagerrotípia is. Caesaré, a korábban rabszolgasorban élt férfié, aki New York állam északi részén lakott. A férfi állítólag 1737-ben születhetett (Mária Terézia ekkor 20 éves). Úgy tudni, hogy Ceasar 1852-ben halt meg, legalábbis a sírkövén ez az évszám áll. Ez viszont azt jelenti, hogy halálakor 115 éves volt, de egyelőre nem találtak olyan korabeli bizonyítékot, amely igazolni tudná a korát. Ha viszont tényleg 115 évet élt, akkor nemcsak ő a legkorábban született személyek egyike, akiről fotó készült, de ő lenne az egyik legtovább élt amerikai is, akiről feljegyzések vannak. Caesar életéről egyébként nem sok mindent tudni, de úgy tartják, hogy ő volt az egyik utolsó északi államban élő ember, akit rabszolgasorba taszítottak, majd felszabadítottak.
Kiemelt kép: Getty Images/Canva/nőklapja.hu
