„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Hétköznapi hősök a katedráról
Mindenki kapásból tud mondani egy tanárt az életéből, akinek örökre hálás lesz, mert megmondta, megtanította, számon kérte, rávezette. Soha hírnevet nem kapott, katedrán évtizedekig dolgozó közalkalmazottak, akik jó esetben százak sorsát határozták meg. Egy jó mondattal, egy érdekes témával, egy kölcsönadott könyvvel. Hálátlanok vagyunk, hiába a rengeteg emlék, ha jó szívvel emlegetjük is a tanárnőt, a tanár urat, akkor sem megyünk vissza és köszönjük meg. Magam is jártam így, hisz nem véletlen az irodalom iránti szeretetem, hogy másképp olvasom Kosztolányit, vagy hogy kiolvastam a fél megyei könyvtárt. Mindig el akartam mondani neki, hogy köszönöm, amit tanított nekünk, köszönöm az akkori iskolarendszerben oly ritka nyitottságát, a szigorát, és hogy szelektált, hiszen a kötelezők között is voltak kötelezőbbek. Nem tettem meg, aztán egy nap hallottam, hogy már nem is fogom soha. Muszáj foglalkoznunk a pedagógusok helyzetével, a felelősség óriási, hiszen ők mutatják most az utat azoknak, akik akkor fogják irányítani a világot, amikor mi már semmit nem fogunk. Ebben a lapszámban vallomásokat olvashatunk fiatalabb és idősebb tanároktól, vidékitől és fővárositól, akikben egy a közös: hogy szeretik a szakmájukat, fontos számukra a tudás átadása. Ha pedig úgy érezzük, van mit megköszönnünk, most itt az idő, hiszen június 5-én lesz idén a pedagógusnap. Persze megtehetjük máskor is, mert a köszönethez igazán nem kell ürügy.
Kellemes nyarat kívánok!
Akovács Éva, főszerkesztő
