„Hiszek abban, hogy a lélek problémáira közérthetően is lehet reagálni” – fogalmaz Almási Kitti pszichológus, a Hűtlenség, a Bátran élni, a Lezárás, elengedés, újrakezdés, az Irigység, kibeszélés, rosszindulat, a Ki vagy Te? és A te döntésed című könyvek szerzője. „Arra törekszem, hogy az irodalomról ne a tudomány metanyelvén beszéljek, így közelebb kerülhet az olvasókhoz” – mondja Nyáry Krisztián, többek között az Így szerettek ők és az Igazi hősök című könyvek írója.
KORONCZAY LILLA: Ti ismeritek egymást?
NYÁRY KRISZTIÁN: Nem. Itt, a fotózáson ismerkedtünk meg. Éppen azon gondolkodtam, hogyan kerülhettük el egymást idáig? A véletlenen múlt, Kittinek öt évvel ezelőtt az egyik könyve az Athenaeum Kiadónál jelent meg, amit fél évvel korábban még én vezettem.
K. L.: Egy már majdnem kapcsolódási pont…
ALMÁSI KITTI: Mondok még egyet. Biztos vagyok abban, hogy az olvasótáborunk között nagy az átfedés, hiszen mindkettőnket főleg nők olvasnak. Statisztikám ugyan nincs róla, de biztosan tudom, hogy a nyilvános előadásaimat 80–85 százalékban nők hallgatják. Sokat foglalkozom párkapcsolati problémákkal, ami mindenkit érint ugyan, de férfiakat alig látunk a hallgatóság körében. A könyveimet is főként a 25–45 év közötti nők olvassák, és van még egy kisebb táborom, az egészen fiatalok.
NY. K.: Én is azt látom az olvasótalálkozókon, hogy inkább a nőket érdeklik a könyveim. Persze ez témafüggő is. Az első, az Így szerettek ők, amelyben írók, költők szerelmi életéről írtam, biztos, hogy főleg a nők körében népszerű, erre már a legelején a lájkolókból következtettem. El is könyveltem magamban: hát akkor én a nőknek írok. Van a férfiakban ezzel a témával kapcsolatban valami távolságtartás. Például, amikor a dedikálásokon odajönnek hozzám láthatóan zavarban, hogy nem nekik kell ám a könyv, a feleségüknek vagy a barátnőjüknek szeretnék ajándékozni. Mondjuk ez kultúrafüggő is, mert Erdélyben még egy férfi se mentegetőzött, amikor megvette a könyvemet, nekik, úgy látszik, nem kell bizonygatniuk a macsóságukat.
K. L.: Én azt hittem, hogy ezt már meghaladtuk, és a férfiak ma már bátrabban vállalják az érzelmeiket.
A. K.: Van azért változás, de inkább csak az egyéni terápiákon érezhető, a nyilvánosság előtt még mindig kevesen vállalják fel az érzelmi szükségleteiket. Az első könyvemnél, ami szintén tíz évvel ezelőtt jelent meg – újabb egybeesés! –, elkövettük a kiadóval azt a hibát, hogy azt a kevéssé romantikus címet adtuk neki: Hűtlenség. Csőstül jöttek az üzenetek, hogy ezt a könyvet még a villamosra se merik magukkal vinni, mit gondolnának róluk. Ezt egyébként már az ezzel a címmel szervezett előadásomon is gondoltuk, mert csak a fél ház telt meg. Ezért átkereszteltük A párkapcsolatok fordulópontjai címre, és egyből tele lett a nézőtér. A későbbi könyveim, mint az Irigység, kibeszélés, de főleg a Bátran élni vagy a Ki vagy Te? már sokkal több férfit vonzott, ezek, úgy tűnik, számukra is vállalható témák.
K. L.: Nem azért van a férfiakban elutasítás az előadásaiddal szemben, mert úgy gondolják, hogy „egy nő nekem ne mondja meg”?
A. K.: Lehet ez is egy ok, de inkább műfaji kérdés ez, a férfi előadókat se hallgatja több férfi.
NY. K.: Meg hozzá még szép is vagy! Meg szőke…
A. K.: Már legalább nem túl fiatal, de köszönöm! És azt még nem is tudod, hogy az első, a Nyitott Akadémián tartott előadásomon szoknyát és magas sarkút viseltem volna! A szervezők első reakciója ez volt: ugye nem gondolom, hogy jó ötlet így fellépni egy Popper Péterhez szokott hallgatóság előtt? Legközelebb nadrágban és lapos sarkú cipőben érkeztem, és azóta is ragaszkodom ehhez az uniszex öltözékhez, mert azt tapasztaltam, hogy a nőies megjelenés nem segíti a mondanivaló átadását. Bár most, hogy a fotózáson ezt a szellős szoknyát rám adták, lehet, hogy újragondolom…
K. L.: Mennyi ideig tartott, amíg lehámoztad magadról az előítéleteket?
A. K.: Négyszemközt két perc után rám csodálkoznak az emberek, hogy „jé, te ilyen jó fej vagy?” Mert alapvetően nyitott és közvetlen ember vagyok. De az előadás az más tészta, újra és újra meg kell győznöm a hallgatóságot. Nem mintha nehezemre esne! Bármilyen fegyelmezettnek és visszafogottnak tűnök is, spontán előadó vagyok, és igyekszem sok humort csempészni a szövegembe. Pont ezért nincs két egyforma előadásom, mindig felbukkan valami az emlékeimből, ami beleilleszkedik abba, amit mondani akarok, ezért is szokták stand up jellegűnek nevezni a hangulatot.
K. L.: Krisztián, te híres vagy arról, hogy közérthetően fogalmazol. Törekedsz is erre?
