June Tarpé Mills 1912-ben (más források szerint 1918-ban) született Brooklynban. Megözvegyült édesanyja egyedül nevelte fel őt és elhunyt nővérének gyerekeit. Mills modellként dolgozott, hogy segítsen eltartani a családját, illetve hogy elvégezhesse a neves New York-i Pratt Institute nevű iskolát, ahol divatillusztrációt tanult. (Az 1887-ben alapított Pratt Institute volt az egyik első olyan főiskola az Egyesült Államokban, amely nemre, fajra és osztályra való tekintet nélkül mindenki számára nyitva állt.)
Férfi álarc mögé bújva
Rövid divatillusztrátori pályafutása után beindult Mills képregényíró karrierje. Keresztneve, a June elhagyásával egyszerűen Tarpé Mills néven jegyezte munkáit. „Mills a kezdetektől fogva a férfi/női nem szempontjából kétértelmű középső nevével írta alá képregényeit, amely ír nagyanyja leánykori nevének, a Tarpey-nek franciásan hangzó változata” – írja Trina Robbins, képregényíró és történész. Mills később így nyilatkozott a New York Postnak:
„Nagy csalódás lett volna a gyerekeknek, ha megtudják, hogy ezeknek a férfias és menő karaktereknek egy lány a szerzője”.
Mills képregényes karrierje könnyeden ívelt felfelé (továbbra is férfi álnéven, persze), rendszeresen jelentek meg munkái különböző újságokban. Olyan különleges karakterek fűződtek a nevéhez, mint a Macskaember és a Lila zombi. A képregényvilágban azonban akkoriban az jelentette a top melót, ha valakinek hetente megjelenő állandó képregényrovata volt egy lapban. Egy ilyen tekintélyes pozíciót nem volt könnyű megszerezni, de a kiemelkedő művészi tehetségéről és elbűvölő stílusáról híres Tarpé Millsnek 1941-ben sikerült. Állandó vasárnapi rovatot kapott korszakalkotó, Black Fury („Fekete Düh”) című képregénye, amelyben a világ első jelentős női szuperhősét mutatta be. (Érdekesség, hogy az egész szuperhősműfajt is egy nő találta ki: a magyar származású angol írónő, Orczy Emma bárónő regényében Sir Percy Blakeney teljesen másnak adja ki magát, mint aki valójában és senki sem gyanítja, hogy valójában ő a Vörös Pimpernel. Ezt a modellt vette át Zorro, az Árnyék, majd végül Superman, Batman és ezernyi más szuperhős karakter.)
Megszületik Miss Fury
A szuperhős képregények hagyományosan macsó műfajába üstökösként robbant be Miss Fury, akinek eredettörténete merőben különbözik a férfiak által kitalált sztoriktól. Radioaktív pókcsípés és idegen bolygók varázsereje helyett az okos és csábító New York-i társasági hölgy, Marla Drake egy estélyen változik át szuperhőssé. Marla éppen egy piros, fodros Scarlett O’Hara ruhában készül egy partira, amikor barátnője figyelmezteti, hogy valaki más is ugyanezt a ruhát választotta. Marla kissé túlreagálja a helyzetet, és puszta kézzel tépi le magáról a ruhát, így az olvasók megpillanthatják harisnyáját és harisnyatartóját is.
Marla eredeti szettjét a nagybátyjától örökölt szupersztreccs, fekete párducbőrre cseréli, amely egykor egy afrikai sámán szertartási öltözéke volt. Mills tehát fekete overált adott hősnőjére, macskafüles maszkkal, karmokkal és farokkal – negyedszázaddal azelőtt, hogy a Macskanő és a Fekete Párduc szinte azonos jelmezeket kezdett el viselni.
Az estélyre menet Marla véletlenül veszélyes csetepatéba keveredik, végül segít elfogni egy szökött gyilkost. Hogy ehhez milyen szupererőt használ? Párducjelmeze karmait, penge észjárását és egy kompakt púdert. Női szuperhős született.
Hét hónappal a képregény megjelenése után Black Furyt átkeresztelték Miss Furyre. Lehetséges, hogy a „Miss” előtag betoldásával akarták egyértelműsíteni, hogy itt tényleg egy olyan női szuperhősről van szó, akihez hasonlót még nem látott a világ. Mills főhősnőjének kinézetét és stílusát is saját magáról mintázta. Az, hogy egy nő 1941-ben női szuperhőst alkotott, már önmagában is úttörő volt, de az a tény, hogy ez a szuperhősnő a saját képmására készült, egyenesen lenyűgöző.
Áldozatból megmentő
Ahhoz, hogy megértsük, miért volt ekkora szenzáció egy szuperhős női főszereplő megjelenése, látnunk kell, milyen szerep jutott akkoriban egy nőnek a történetekben. A képregényekben túl gyakran szerepeltek olyan női karakterek, akik kizárólag azért léteztek, hogy a férfi főszereplő megmentse őket, vagy – ami még ennél is rosszabb –, hogy hirtelen halálukkal motivációt szolgáltassanak a hősnek, illetve előrevigyék a sztorit. A nő tehát sokszor inkább csak egy eszköz volt, mintsem egy valódi, kidolgozott karakter. A nők hirtelen halálára van is egy képregényes szakkifejezés: a „fagyasztás”. A kifejezést a legendás képregényíró, Gail Simone alkotta meg, aki a „Nők a hűtőszekrényben” kifejezést is kitalálta, és a Zöld Lámpás egyik száma ihlette, amelyben Kyle Rayner, a címszereplő hős hazatérve azt találja, hogy barátnőjét, Alexandra DeWittet megölték és a hűtőszekrénybe gyömöszölték.
Mills képregényeiben viszont a nők nem a fridzsiderben végzik. Neki egészen más elképzelése volt a képregényekben megjelenített „gyengébbik nemről”.
Mills karakterei olyan összetett, rátermett nők, akiknek nincs szüksége szuperképességekre vagy egy férfira ahhoz, hogy rendet vágjanak.
Ravaszul megfordította a képletet: az ő világában gyakran a férfiak voltak azok, aki a szerelmük után vágyakoztak, és akiket meg kellett menteni. Arról nem is beszélve, hogy Marla Drake-nek több szerelme is volt, és ő sohasem epekedett a férfiak után. A férfiak epekedtek Miss Fury után.
Megelőzte a korát
A másik feltűnő dolog az új képregényben az volt, hogy Miss Fury hétköznapi alteregója, Marla Drake akkor is penge és ügyes, amikor éppen nem a fekete overálban cikázik. A képregény következetesen kiemeli Marla sokoldalú képességeit, például látjuk őt lazán horgászgatni, mielőtt belevetné magát a rosszfiúk üldözésébe. Fizikai győzelmeit is úgy ábrázolják, hogy azt az eszének köszönheti. Wonder Womannel ellentétben Marla Drake-nek nincsenek szuperképességei, mégis sokkal önállóbb és függetlenebb, mint amazon társa. Ugyanakkor nem is szuperzseni, aki az olvasók számára a lehetőségek határain kívül eső bravúrokat ér el. Ő egy olyan hős, akivel tudunk azonosulni, egyszerűen bátor és talpraesett (és történetesen egy bombázó).
A karakter modernségének egyik jele, hogy hónapok telhetnek el anélkül, hogy egyáltalán felvenné a fekete overált, de ez nem akadályozta meg abban, hogy beutazza a világot, és náci kémeket püföljön. A többi képregény – férfiak által megalkotott – női hősei általában unalmas életet éltek, például titkárnőként robotoltak és csak akkor szabadultak fel, amikor felvették a jelmezüket, és kimentek harcolni a gonosztevők ellen. Marla Drake viszont elve bizonyos fokú szabadságban éli az életét, így a jelmez nem olyasmi, amire szükségképpen támaszkodik.
A sorozat felénél Marla, aki megelégelte, hogy csak a rosszfiúk ellen harcol, munkát vállal és – abban az időben megdöbbentő módon – örökbefogadja fő ellenlábasa magára maradt kisgyermekét, így egyedülálló anyává válik.
Tarpé Mills nemcsak egy olyan női karaktert adott az olvasóinak, aki szembeszállt minden társadalmi elvárással, hanem megadta a világnak az első olyan szuperhőst is, aki anya.
Mindezt egy olyan korban, amikor az egyedülálló, kompetens anya pozitív ábrázolása teljesen ismeretlen volt. Bár Mills kezdetben kénytelen volt elrejteni női mivoltát, a női szerepvállalásról és az önállóságról alkotott meggyőződését soha nem rejtette véka alá.
Lehet valami egyszerre feminista és szexi?
A képregény a férfiakat és a nőket egyaránt megnyerte, ami azért volt nagy szó, mert akkoriban a képregények tipikusan vagy csak a fiúkat, vagy csak a lányokat célozták. Volt benne akció és intrika, szexiség és feminizmus, továbbá valódi, mély karakterek. A képregény egyébként hűen tükrözte a korabeli viszonyokat: 1941-ben az amerikai férfiak a tengerentúlon teljesítettek szolgálatot, az otthon maradt nők vállalták a korábban hagyományosan férfiaknak fenntartott szerepeket és munkaköröket. A Miss Fury gonosztevői a kezdeti átlagos bűnözők és gengszterek helyett izgalmas, vad és furcsa nácik lettek.
Mills egyik páratlan hozzájárulása a képregények világához az a részletgazdagság és alaposság volt, amellyel karakterei ruhatárát megrajzolta, ehhez nyilván jól jött divatillusztrátori múltja.
Ez volt az első alkalom, hogy egy képregényben ekkora figyelmet kapott a divat.
Korábban, a többnyire férfiak által rajzolt karakterek egyszerű kék öltönyökben vagy sima piros ruhákban jelentek meg. Ehhez képest Mills képregénykockáin a csipkés estélyi ruháktól kezdve a fehérneműkön és fürdőruhákon át a sportos szettekig mindent felvonultatott és átlagos jelenetnek számított, hogy Miss Fury és főellensége, a dögös náci kémnő, Erica von Kampf egy háztetőn birkóznak lenge neglizsében. Annyira fontosak voltak a ruhák, hogy volt amikor öltöztethető papírbaba is járt a képregény mellé.
Sikerek és kritikák
A képregény óriási népszerűsége miatt Mills nem rejtőzködhetett tovább az álnév mögött, a coming out – vagyis hogy Mills valójában egy nő – pedig legalább akkora szenzációt keltett, mint maga Miss Fury. Mills népszerűségét mutatja, hogy a korabeli lapok is foglalkoztak vele, szerepelt a Time magazinban is. A képregény akkora szenzáció volt, hogy II. világháborús amerikai katonai repülőgépek is Miss Furyt éltették: négy, az európai és a csendes-óceáni hadszíntéren szolgálatot teljesítő bombázó orrát díszítették a szuperhősnő képei vagy Miss Fury feliratok.
A sikerek mellett sok kritika is érte a képregényt, ami köztudottan tele volt „perverzióval”: legalábbis egyesek annak tartották, hogy ostorok, tűsarkúk, nők közötti erőszak és fehérneműs jelenetek is feltűntek az oldalakon. Az egyik karakter outfitje egy 1947-es képregénycsíkban olyan merész volt, hogy 37 újság tagadta meg a leközlését.
Nőnek konyhában a helye
A háború után az amerikai nők elvesztették a munkájukat a hazatérő katonák miatt, és elvárták tőlük, hogy térjenek vissza a korábban megszokott hagyományos szerepeikhez.
Mindez leképeződött a képregények világára is. Nem is gondolnánk, hogy a képregények ellenőrzése milyen hangsúlyos volt akkoriban: a háború utáni konzervatív Egyesült Államokban úgy gondolták, hogy a képregények rossz hatással lehetnek az ifjú elmékre, sőt még a fiatalkori bűnözést is kezdték összefüggésbe hozni az egyre növekvő számú, szokatlan képregényhősnővel. Megalakult a Képregény Szabályzati Hatóság. Ez amilyen viccesen hangzik, annyira komoly hatással bírt. Ha meg akarta kapni a hatósági jóváhagyást,
a képregény nem lehetett buja vagy túlzottan erőszakos, a nőket pedig hagyományos szerepekben kellett ábrázolni. Ebben a légkörben véget értek Miss Fury kalandjai.
Mills 1952-ben, a Miss Fury elkaszálása után lényegében visszavonult a képregényipartól. Súlyos egészségügyi problémái miatt akkor már egy ideje egyébként is helyettes írók és művészek segítettek be neki a Miss Fury folytatásaiban, ami a minőség rovására ment – ez is oka lehetett a képregény megszűnésének. Mills krónikus tüdőbeteg volt, otthonához volt láncolva és oxigénellátásra szorult, ennek ellenére láncdohányos maradt. Sosem ment férjhez és nem született gyereke. Egész életében független maradt, és csak néhány szoros kapcsolata volt. Utolsó éveit visszavonultan élte egy lepukkant brooklyni lakásban, és egy befejezetlen képregényen dolgozott. Amikor 1988-ban meghalt, Miss Furyt szinte teljesen elfelejtették. Tavaly bejárta a sajtót, hogy dokumentumfilm készül Mills életéről, erről azonban azóta nincsenek friss hírek.
Mi marad az utókornak?
Nagy kár, hogy amíg Wonder Woman virágzik (nemrég saját filmet is kapott Gal Gadot főszereplésével), addig Miss Fury kikopott a köztudatból. Pedig több mint egy évtizeden át, 1941-től 1952-ig futott, sikerének csúcsán száz különböző újságban jelent meg és amikor a Timely Comics (ma Marvel) önálló képregényként újra kiadta, milliós példányszámban fogyott. Ha már egyébként is a Marvelhez kerültek a Miss Fury jogai, miért nem akarják feltámasztani? Hol késik a Miss Fury mozifilm?
Források: lithub.com, tarpemills.com, bbc.com, wikipedia.com, Kiemelt kép: wikifandom/Canva/nőklapja.hu