A mesterséges intelligenciát alkalmazó hangszóró, a Coemo – ami a szülők hangját imitálva képes esti mesét olvasni a gyerekeknek – már előrendelhető az interneten (erről itt írtunk nemrég). Ha úgy gondolod, hogy ennél bizarrabb már nem lehet semmi, akkor kapaszkodj, ugyanis van, amivel nemcsak a szülőket, de konkrétan a húsvér gyerekeket is „helyettesíthetjük” a jövőben – már ha akarjuk egyáltalán.
Bizarr és utópisztikus elképzelések
A YouGov egyik 2020-as tanulmánya azt vizsgálta, milyen okokra vezethető vissza, ha a fiatal párok nem szeretnének szülőkké válni, a kutatások pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a párok közel 10 százaléka a túlnépesedési aggályok, valamint a gyereknevelés magas költségei miatt ódzkodnak a családalapítás gondolatától. Becslések szerint naponta kb. 380 000 baba születik világszerte, ami messze meghaladja a halálozások számát, 2100-ra pedig a világ össznépessége 11 milliárdra robbanhat, növelve ezzel a bűnözés, a betegségek és a rendkívüli élelmiszerhiány kockázatát. Catriona Campbell mesterséges intelligencia-szakértő szerint a túlnépesedési válság 50 éven belül orvosolható lenne a „virtuális gyerekek” további fejlesztésének köszönhetően. A kutatások alapján pedig úgy véli, addigra
minden ötödik pár dönthetne majd arról, hogy hol szeretné megtapasztalni a szülőséget: a valódi, vagy inkább a virtuális térben.
Amennyiben az utóbbira is nyitott lesz a világ, akkor beszélhetünk majd az úgynevezett tamagocsi-generációról – a környezetbarát digitális gyerekek első csoportjáról, akik nem fogják kimeríteni a bolygó természeti erőforrásait. A tamagocsi a 90-es évek egyik legnagyobb játékőrülete volt. A mára már nosztalgikussá vált virtuális kisállat-szimulátorral etethettük, itathattuk, felnevelhettük az általunk választott háziállatokat. A digitális csecsemők a tamagocsihoz hasonlóan egyetlen gombnyomással (jelenesetben egy előfizetéses szolgáltatás segítségével) kelnének életre, és egyfajta virtuális metaverzum keretein belül, a valós emberi fejlődés ütemében cseperednének.
Fotó: Getty Images
De mégis hogyan működne a virtuális szülői szerep?
Catriona Campbell a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szakértelmén túlmenően a feltörekvő és szokatlan technológiák egyik legnagyobb szaktekintélye, valamint a brit kormány egykori tanácsadója. Szerinte 2070-re a kiterjesztett valóság (AR), az érintésérzékeny kesztyűk és AR-szemüvegek majdhogynem élethű élménnyé tennék a virtuális gyereknevelést, magyarán a holografikus tárgyak „érintése” során valósághű érintésérzetet tapasztalhatnak a metaverzumban szülővé váló párok. A koncepció első olvasatra elképesztőnek és élvezhetetlennek tűnhet, de Campbell szerint ez a módszer lenne a születésszabályozás egyik legjárhatóbb és leghumánusabb útja, hiszen ezzel senkit sem akadályoznának a gyermekvállalásban, és ami a legfontosabb, hogy a bolygó túlnépesedését is mérsékelhetővé tennék.
Campbell nemrégiben került be a BIMA Digital Hall of Fame-be (a digitális technológia tudományos köreiből álló nívós közösségbe) az ember-számítógép interakció terén végzett munkájáért. A mesterséges intelligencia jövőjéről és az emberiségre gyakorolt hatásáról szóló előrejelzéseit új könyvében, az AI by Designban részletesen is ismerteti – ez Magyarország boltjaiban egyelőre még nem fellelhető.
A kiterjesztett valóság világa nem újkeletű fejlesztés, a töretlen népszerűségnek örvendő Pokemon Go játékok szintén erre az alapra épülnek, melyben a játékosok az okoskütyük képernyőjén keresztül látott, valós világra illesztett virtuális karakterekkel szórakoztathatják magukat. A virtuális gyerekek koncepciójának egyik bizonyítéka pedig már létezik, a BabyX az új-zélandi székhelyű Soul Machines vállalat egyik folyamatban lévő kísérlete a mesterséges intelligencia „humanizálására.”
Kiemelt kép: Getty Images
