———SZPONZORÁLT TARTALOM———

Amikor a divat, vagy az öltözködés felmerül környezetbarát körökben, akkor mindenki rávágja, hogy second hand. És persze szuper, hogy egyre népszerűbbek a turkálók, de legyünk őszinték: van, amikor az ember új ruhát szeretne. Ezért jó ötletnek gondoltam, hogy beszélgessünk a divatipar és a fenntarthatóság viszonyáról.

Előre szólok, hogy nem a green washingról fogunk beszélgetni. Tételezzük fel, hogy a fast fashion márkák által kommunikált zöld törekvések valódiak. Inkább azt boncolgattuk, hogy ha már új ruhákban gondolkodunk, akkor milyen szempontok szerint válasszunk, hogyan tudunk fenntarthatóbb ruhatárat kialakítani, és a meglévő cuccainkat hogyan tudjuk kímélni. Szóbakerült az is, hogy hogyan lehetne népszerűsíteni a fenntarthatósági szemléletet a divatban, mi a felelőssége a felső tízezernek a divatdiktátoroknak és a trend alakítóknak. Mert ha abból indulunk ki, hogy az öltözködés több mint a testünk elfése, hogy a viselet kommunikáció és önkifejezés, akkor a menőség mellett ez egy remek eszköz lehet, hogy megmutassuk mit tartunk fontosnak. Lehet, hogy már dobozban van az a kollekció, ami bebizonyítja, hogy a zöld ruha „kúl”. (És most nem konkrétan a színére gondolok.) Schreiter Lilla stylist mesélt nekem arról, ő mit tapasztal napjainkban divat vs. fenntarthatóság ügyben. 

Elsősorban – de nem kizárólag – divatőrültek figyelmébe ajánlom!

üdv:
Nemes Takách Kata