Az uralkodók esetében az egyik legnagyobb kihívás, hogy sikerül-e örököst nemzeniük. A 18. századig az sem volt ritka, hogy a királyi párnak egy egész udvartartás előtt kellett bizonyítania, képes-e elhálni a frigyet. Ilyen körülmények mellett kicsit sem meglepő, hogy a történelem tele van boldogtalan királyi nászéjszakákkal – Fodor Marcsi összegyűjtött néhány érdekes példát.
Viktória királynő szó szerint belebetegedett az esküvő előtti aggodalomba, pedig ő még szerencsés volt, hiszen szerelem fűtötte vőlegénye, Albert iránt. Pár héttel az esküvő előtt már aludni sem tudott, aggasztóan lefogyott, az egész testét fájlalta és végül még be is lázasodott. Orvosai a tüneteket látva attól féltek, hogy kanyarós lett, de szerencsére a betegség vaklármának bizonyult. A nászéjszaka pedig az alig 21 éves királynő utolsó kételyeit is eloszlatta. Naplójába – csupa lelkes nagybetűvel – ezt írta: „SOHA, SOHA nem volt még hasonló estém! A LEGKEDVESEBB, KEDVES Albertem egy zsámolyon ült mellettem, és erős szeretete és ragaszkodása olyan mennyei boldogságot és örömöt keltett bennem, amit korábban nem is reméltem volna. Karjaival átölelt, majd újra és újra megcsókoltuk egymást! Ó! Ez volt életem legboldogabb napja!” Viktória királynő szerencsés kivételnek számított, mert az uralkodóházak történetében nem sok hozzá hasonlóan boldog ara akad. Élvezetek helyett a királyi nászéjszakák történetét inkább könnyekkel, csalódottsággal és erőszakkal írták. Valószínűleg nem volt ez nagyon másként a közemberek esetében sem, csak arról nem sok forrás maradt. Az uralkodói családokban azonban minden közügynek számított, még az intimitás órái is, hiszen az egész birodalom jövője a trónörökös érkezésén múlott, ezért ha valami nem ment simán, arról bizony mindenki tudni akart.
Az erőszakos: VII. Ferdinánd spanyol király és Szászországi Mária Jozefa
A királyi családok történetének legrosszabb nászéjszakáját kétségtelenül VII. Ferdinánd spanyol király és harmadik felesége, szászországi Mária Jozefa élte át. A fiatal, alig 16 éves lány egy zárdában nevelkedett, és fogalma sem volt a szexualitásról. Bár elvileg az esküvő előtti napon az udvarhölgyeinek fel kellett volna világosítaniuk arról, mi fog történni, de az erre a feladatra kijelölt két nő egyszerűen elsumákolta a feladatot. Az egyik azért, mert a király a rokona volt, és úgy érezte, illetlen lenne erről beszélnie, a másik pedig azért, mert saját bevallása szerint fogalma sem volt arról, hogy a férje mit csinál a takaró alatt.
A 35 éves Ferninánd türelmetlensége pedig némiképp érthető is: első két felesége sorra elvetélt, egyetlen élve született lánya pedig pár naposan meghalt. Ráadásul egyre többen rebesgették, hogy mindez az ő hibája, mert abnormálisan nagy hímvesszővel verte meg a sors, amivel komoly belső sérüléseket okozott feleségeinek, és ez okozta korai halálukat is. Bár ezt ma már nehéz megerősíteni vagy cáfolni, egy dolog bizonyos: trónörökös nélkül az uralkodó politikai helyzete egyre instabilabbá vált, ezért nagyon fontos volt számára, hogy a harmadik házasságából minél hamarabb gyermek szülessen.
Amikor meglátta a fiatal arát, gondolatban meg is könnyebbült. Szépnek és kívánatosnak találta, ezért amint kettesben maradtak, rávetette magát. A vonzalom azonban nem volt kölcsönös. Mária Jozefa a királyt öregnek, kövérnek tartotta, és nem számított arra, hogy ilyen durván fog közeledni hozzá. Olyannyira pánikba esett, hogy egyszerűen elszaladt előle. A férfi persze utána, de túlsúlyos volt és köszvényes, megbotlott és orra esett. Nem segített a helyzeten az sem, hogy nem volt közös nyelv, amin beszélhettek volna. A férfi nem tudott németül – a feleség pedig spanyolul. A test nyelve pedig nyilvánvalóan nem működött közöttük. A felajzott király óriási dühbe gurult a kudarc és a megalázottság miatt, ezért azon nyomban maga elé hívatta a két udvarhölgyet, akinek a felvilágosítás lett volna a feladata, és rájuk parancsolt, vegyék rá ifjú feleségét az engedelmességre. Bár ezt megtörtént, a fiatal lány továbbra is olyan mértékben rettegett, hogy amikor a férj újra próbálkozott, maga alá piszkított. A király ezen annyira felháborodott, hogy még aznap elutazott, és csak egy hét után tért vissza. Akkorra lenyugodtak a kedélyek, és a frigy elhálásra került, de sok örömöt egyikük sem lelt benne. Mária Jozefa viszolygott a testiségtől, és még a pápának is levelet írt, hogy megbizonyosodjon róla, ezt neki tényleg muszáj-e eltűrnie. A folyamatos testi-lelki sokk hatására egészsége is megrendült, láz rohamok, görcsök követték egymást, míg végül alig 26 évesen meghalt. Soha nem született gyereke.
