Magyarország nemzetközi fesztivál-nagyhatalom: kedden, azaz június 21-én kezdetét veszi a VOLT, azt szinte azonnal követi majd a Balaton Sound, végül pedig a Sziget Fesztivál – hogy a kisebb, zenei, kulturális, gasztro és egyéb fesztiválokat ne is említsük.
Mindenki megérdemli, hogy időről időre kieressze a fáradt gőzt, és ezt a célt ezek az események tökéletesen szolgálják. De mit tehet az ember, ha (egyelőre) nem rendelkezik kellő tapasztalattal, és esetleg egy picit szorong hasonló helyzetekben? Elolvashatja például ezt a cikket, amivel azokon igyekszünk segíteni, akik nagyon szívesen fesztiváloznának, de nem tudják, pontosan hogyan is készüljenek fel mentálisan erre a fantasztikus élményre.
Ne akarjunk másmilyennek tűnni, mint amilyenek vagyunk…
Az élet nagy alapszabálya. A fesztiválok általában az elfogadás és az önfeledt szórakozás alapvető helyszínei, ennek köszönhetően pedig mi is könnyebben elengedhetjük manírjainkat, szorongásainkat és a megfelelési kényszert – tudván, hogy a többiek is épp ezért vannak ugyanitt velünk! A fesztiválon bolyongva próbáljunk nem a munkahelyi, családi és pénzügyi gondokon emésszük magunkat – legalább néhány óra erejéig. Lazítsunk testileg, lelkileg és mentálisan, és igyekezzünk minél nyitottabban fogadni a többiek társaságát – végtére is mindannyian azért jöttünk el ide, hogy jó hangulatban teljen ez a napunk.
Ugyanakkor a „ne vetkőzzünk ki teljesen önmagunkból” ezen kívül azt is jelenti, hogy bármennyire is átérezzük az ereszedelahajam-életérzést, lehetőleg ne most igyekezzünk megdönteni személyes rekordjainkat – bármilyen kategóriában! Például ne a fesztiválon fogyasszunk bármiből többet annál, mint amennyit képesek vagyunk két lábon kihordani… és mindig legyen nálunk egy palack ásványvíz! (De tényleg, ugyanis a fesztiválbetegségek még a legnagyobb elővigyázatosság közepette is bárkit megtalálhatnak.)
…legfeljebb legyünk még a szokásosnál is türelmesebbek!
Egy fesztivál megszervezése és lebonyolítása a legtapasztaltabb öreg motorosok számára is minden évben szolgál meglepetésszerű kihívásokkal, problémákkal és váratlan SOS-helyzetekkel. Amennyiben nem azt az italt kaptuk a pultban, amit kértünk, jelezzük ezt illedelmesen (vagy adjunk egy esélyt annak, amit kaptunk, végtére is újszerű élményekért jöttünk ide); ha sorban kell állni a mosdónál, viseljük méltó tartással a várakozást, esetleg engedjünk meg egy-két együttérző pillantást a többiek irányában – a közösen átélt negatív élményeknek is közösségformáló ereje van. Ha pedig elfogyott a csavaros sült krumpli, amit már egy órája kinéztünk magunknak, ne gondoljuk, hogy az egész napunk elromlott, legyünk inkább rugalmasak, kóstoljuk meg helyette a dupla húsos sajtburgert – egyszer élünk jeligére!
Amennyiben valaki a cipőnkre lép, ne kapjuk le őt a tíz körméről, ha pedig történetesen mi lépnénk véletlenül valaki lábára, kérjünk elnézést, majd engedjük el a problémát.
Ezek az apróságok minden zsúfolt helyen megtörténnek, aki pedig képtelen két másodperc alatt lezárni magában egy ilyen szintű bonyodalmat, annak valóban kevés keresnivalója lehet bármilyen fesztiválon (vagy általában emberek között). Persze az is megeshet, hogy szimpatikus egyénbe botlunk (szó szerint), a fesztiváli etikettbe bőven belefér, hogy engesztelésül meghívjuk őt egy hideg italra – valószínűsíthető, hogy nem fog visszautasítani bennünket.
Nagy tömegben kiemeltek fontos, hogy odafigyeljünk egymásra (mások és saját biztonságunk érdekében), legyünk hát különösen figyelmesek egymással, és tegyük szóvá a nyitva maradt hátizsákokat, juttassuk vissza jogos tulajdonosához az elhagyott bankókat – vagy gyerekeket…
Segítsünk egymáson, hiszen a kavalkádban a legóvatosabbakkal is megeshetnek kisebb-nagyobb balesetek. Jó ötlet előre tanulmányozni a fesztivál térképét, és megjegyezni, merre találjuk az elsősegélysátort és a mosdókat, ivóvizes kutakat, telefontöltő állomást és a csomagmegőrzőt.
Fontos külön kiemelni, hogy semmi esetre se forgassuk a szemünket másokra a fesztiválon, és ne próbáljunk meg messzemenő következtetéseket levonni a személyiségükkel kapcsolatban csupán abból, hogy a vélhetően ebben az évben egyetlen használható szabadnapjukon hogyan viselkednek a többiek (gyakran megesik például, hogy kapásból megszegik a „ne igyunk többet annál, amennyit bírunk”-szabályt). Ne díváskodjunk, ne pózoljunk, hiszen felesleges és visszatetsző – ahogyan minket sem kell, hogy nyomasszon, mások mit gondolnak róluk, úgy a többieket sem hatja meg egy-egy, vadidegenektől jövő, rosszalló tekintet. Hagyjuk, hogy mindenki szabadon jól érezze magát, elmerüljön a fesztivál forgatagában, esetleg szégyentelenül, akár közönségesen is.
Persze az alapokat se felejtsük el
Ne dobáljuk a színpadot és ne borítsunk sört másokra – inkább legyünk mindig mi az okosabbak, és ha valamely társaság viselkedése kifejezetten zavaró számunkra, álljunk csak arrébb, van elég hely mindenkinek. Zenei programokon ne beszélgessük, szelfizzük vagy videózzuk végig a koncertet – két évnyi karantén után végre itt lehetünk, éljük át inkább a pillanatot! Ami pedig a dress code-ot illeti: legyünk inkább cukik, mintsem szexik! Belefér a virágfüzér, a testcsillám, a szivárványos baseballsapka – gyakorlatilag minden olyasmi, amit egy laza, családi kerti partin is bátran viselnénk a rokonok előtt (hiszen ők legfeljebb jót mulatnának rajta, de nem botránkoznának meg teljesen).
Ne anyáskodjunk mások felett, és ne akarjunk senkit fegyelmezni! Ne hívogassuk a családot azzal, hogy épp hol mit csinálunk, és ők vajon jól vannak-e – egy nap szabadságot mindenki megérdemel (egy fesztivál pedig egyébként a szülők és a gyerekek számára is ideális alkalom az önállósodásra).
Mindenkit fojtogat egy idő után a tömeg, nem csak minket. Ér időt kérni egy kis szusszanásra, elvonulni és egy picit kívülről szemlélni a tömeg eufóriáját. Engedjünk magunk mellé ülni másokat, és hívjuk meg egy italra a sorban mögöttünk állót… A lényeg, hogy hagyjunk elég teret magunknak az élmények befogadására (hiszen azokból lesz bőven), mindemellett pedig a többieket is engedjük szabadon kibontakozni!
Kiemelt kép: Aranxa Esteve/Unsplash