Amíg Andi óbudai házában éppen festés és felújítás (ahogy ő fogalmaz kényelmesítés) zajlik, ezen a hőséget ígérő, napsütötte nyári reggelen a négy lábatlankodó kutyusukkal kisétálunk a kertbe beszélgetni.
„Annyi jó receptem és történetem van, hogy sokat gondolkodtam azon, melyiket is válasszam, és úgy döntöttem, hogy életem alaplevesének sztoriját osztom meg veletek, amit még az édesanyámtól tanultam. Nevezhetjük ezt gyógyító levesnek, ami nemcsak az embereken segít, hanem valójában kicsit zöldségmentő is. Az édesanyám féle gyógyító leves története egészen a gyerekkoromig nyúlik vissza, mert koraszülött lévén eléggé betegeskedő kislány voltam, aki sokszor megfázott, gyakran volt náthás – szerencsére, a gondoskodásnak és különböző vitaminoknak köszönhetően mára ezt már kinőttem. Mint a legtöbb kisgyerek, eléggé válogatós voltam, édesanyámnak ki kellett valamit találnia, hogy a jó zöldségeket és vitaminokat be tudja vinni a szervezetembe, ezért ahhoz a trükkhöz folyamodott, hogy angyali türelemmel az összes zöldséget gyakorlatilag zöldborsó méretű, egyenlően apró kockákra vágta, így lehetetlen volt kikerülni bármit is evés közben, én is meguntam kiválogatni, ezért mindent megettem.
Azóta, ha bárki beteg nálunk a családban, a hatalmas kondérban főzött alap húslevesen túl ez a gyógyító recept kerül elő, ugyanazokkal a fűszerekkel és adagolással, ahogy édesanyám csinálta, így egy kicsit mindig vissza is hozzuk őt magunk közé.
Ebben a fogásban az is nagyszerű, hogy télen-nyáron elkészíthető, melegen és hidegen is fogyasztható, (az én Gáborom például hidegen szereti) és mivel kevés zsiradék van benne, minden csupa zöldség, így ízében gazdag, viszont nagyon gyomorkímélő étel.
A leves tulajdonképpen egyfajta zöldségmentő is, mert az alapon túl a saját ízlésünkön múlik, mit teszünk bele illetve, hogy mi van éppen otthon a hűtőben. A vegetáriánus, vegán barátaink is imádják, ha átjönnek vendégségbe, gyakran kérik, hogy ezt főzzem, mert igazi kényeztető fogás. Attól, hogy minden ilyen egyforma picikére van vágva a levesben, egyszerűen szép lesz az étel, fantasztikus a színhatása, mind a testnek, mind a léleknek jót tesz.”
Gyógyító zöldségleves
Hozzávalók: kevés zsiradék: lehet olaj, vaj vagy kókuszolaj | 1 evőkanál liszt (bármilyen, akár zabpehelyliszt) | 2 fej vöröshagyma | 20 dkg zöldborsó | 3 szál sárgarépa | 3 szál fehérrépa | 1 zellergumó | 1 karalábé | 1 egész brokkoli | Fél karfiol | 1 paprika | 1 paradicsom | 3 gerezd fokhagyma | 1 nagy csokor friss petrezselyem | Só, bors, őrölt pirospaprika
„Gáztűzhelyünk van, amin kis közepes lángon készítem ezt az ételt – maximum 35-40 percig –, de főztem már bográcsban is. Egy nagy fazékban kevés zsiradékon az egyik hagymát apró kockákra vágva megdinsztelem, amikor ez megpuhult, lehúzom a tűzről, rakok bele egy csapott evőkanál lisztet és egy kevés őrölt, édes pirospaprikát.
Mindezeket összekeverem, visszateszem a tűzre, és jöhetnek bele az előre egyforma, zöldborsó méretű, apró kockákra vágott zöldségek (kivéve a borsó és a karfiol, mert azokat legutoljára teszem bele).
Az egészet először kicsit megpárolom, és annyi vízzel öntöm fel, amennyi levest szeretnék. A főzési idő felénél kerül bele a zöldborsó és a karfiol. Személy szerint szeretem, ha tálaláskor egy kicsit roppanós még a zöldség, és nincs pépesre főzve, de persze ha tudom, hogy kisbabás vendég érkezik hozzánk, szívesen megcsinálom úgyis. A főzési idő vége felé gyakorlatilag az ízesítés kedvéért, megszurkálva, de egyben dobom bele az másik fej vöröshagymát, a paprikát, a paradicsomot, illetve a nagy csokor petrezselymet, a még anyukámtól tanult, szép csomózási technikával összekötözve, hogy a végén egybe ki lehessen emelni. Ha megfőtt, ezeket az ízesítőket egyesével kiveszem, a gyógyító levest apróra vágott, friss petrezselyemmel megszórva szépen kitálalom és azonnal fogyasztható.”
Kiemelt kép: Erdős Juci