Írtál már könyvet felnőtteknek és gyerekeknek is. Melyiket szereted jobban? Van egyáltalán különbség?
Nem teszek különbséget aközött, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek írok, és a gyerekkönyveim írásánál is nagyon figyelek arra, hogy még véletlenül se legyen gyerekes vagy szájbarágó a stílus és a hangnem. Azt viszont most már tudom, hogy az ismeretterjesztő műfaj jobban megy nekem, mint a fikció. Gyerekeknek is írtam már meseregényt és ismeretterjesztő könyvet is, és utóbbi közelebb áll hozzám. Valószínűleg ebben jobban fel tudom használni az eddigi tanulmányaim és munkám során szerzett ismereteimet. Szerintem a gyerekeket az érdekes sztorikon keresztül meg lehet fogni, és fel lehet kelteni az érdeklődésüket például az étkezés és végső soron az olvasás iránt is.
Jó úton jársz, hiszen díjat kaptál, mégpedig gyerekektől.
Nagyon büszke vagyok, hiszen az idei HUBBY – Év Gyerekkönyve választáson az ismeretterjesztő könyv kategóriában megkaptam a diákzsűri díját. Tehát a döntőbe jutott öt könyv közül a Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvet tartotta a legjobbnak a gyerekekből összeállított bíráló bizottság. Az indoklás szerint úgy érezték, mintha egy utazáson vennének részt a könyv olvasása közben, és néha még letenni is nehéz volt számukra. Kiemelték a gyönyörű rajzokat és a vicces történeteket is.
Ételek történetét meséled el, neked van kedvenc sztorid?
A Sandwich grófjából talán a pattogatott kukoricát mondanám. Mert talán senki nem gondolná, hogy van egyáltalán története. Pedig már az indián őslakosok is készítettek pattogatott kukoricát, amiből aztán ékszert is fűztek maguknak. Egyáltalán nem a mozihoz kötődik tehát ez a finomság. De nagy kedvencem a pizza fejezet is. Már csak azért is, mert ez volt az első rész, amit megírtam. Igazából nem is a könyv ötlete pattant ki először a fejemből, hanem, hogy milyen jó lenne érdekes formában megírni a gyerekeknek a pizza történetét. A pizza kapcsán beszélhetünk a lisztről, a tésztáról, Olaszországról, a paradicsomról, Amerika felfedezéséről, a sajtról, a tehenekről és az olasz történelemről.
Hogyan választottad ki a felvonultatott ételeket?
A gyerekeim voltak a segítségemre. Nem akartam nagyon különleges ételekről írni, hiszen azt gondolom, hogy a gyerekeket az érdekli, amit ők is szeretnek. Nem túl fantáziadús, de nem is véletlen, hogy a legtöbb étteremben paradicsomos spagetti vagy rántott hús és sültkrumpli a gyerekmenü, hiszen igenis minden gyereknek van olyan korszaka, amikor csak ezeket szereti. És úgy gondoltam, hogy akkor meséljünk ezekről! Aztán a kisebbik lányom elolvasta a könyvet és azt mondta, hogy „nagyon érdekes, de miért nincs benne a macaron története?”.
Bizony ne feledkezzünk meg Pavlova kisasszonyról sem!
Szóval a Pavlova kisasszony és a dobostorta című könyvem története nem is Pavlovával, és nem is a dobostortával, hanem a macaronnal kezdődött. A sütemények története talán nem nyúlik vissza annyira régre, mint mondjuk a pattogatott kukorica története, viszont annál színesebb, izgalmasabb, érdekesebb és nagyon sok legenda fűződik hozzájuk. A kedvencem talán a karácsonyi sütemények fejezet, amiben arról írok, miért is kapcsolódnak a keleti fűszerek a karácsonyi süteményekhez.
Mit gondolsz, a könyveid elolvasása után kinyílhat a világ a virsli és sült krumpli rajongó gyerek számára? Fel tudod kelteni az érdeklődést az idényes és tudatos étkezés iránt?
Én azt gondolom, hogy ezek a könyvek abszolút alkalmasak arra, hogy felkeltsék a gyerekek érdeklődését az étkezés és az alapanyagok iránt. De persze, hogy a gyakorlatban is így van-e, azt csak remélni tudom. Szeretném, ha belegondolnának, hogy egy alapanyag milyen hosszú utat jár be, amíg étel lesz belőle, és amíg a tányérjukra érkezik. Bízom benne, hogy ezáltal talán jobban megtanulják értékelni azokat az ételeket, amiket fogyasztanak, és megértik, mi a különbség a jó minőségű és a rossz alapanyagok, ételek között. És nem utolsó sorban talán felsejlik a távolban a fenntartható étkezés fontossága is, a jövőben ugyanis én ezt tartom a legnagyobb kihívásnak.
Esetleg vannak mindezzel komolyabb terveid is?
Mivel régóta foglalkozom gasztronómiával, és van két iskolás korú gyerekem, hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne az iskolai oktatásba is bevonni a gasztronómiát. Sokan persze azt gondolhatják, hogy nem ez a világ legfontosabb dolga, hogy gasztronómiáról tanuljanak a gyerekek, de őszintén szólva az, hogy mit eszünk, jelentősen meghatározza az egészségünket és az élettartamunkat. Márpedig úgy tűnik, hogy az egészséges étkezésre való nevelés eddigi módszerei kudarcot vallottak, hiszen egyre több az elhízott gyerek. Én azt gondolom, hogy fel kell kelteni az a gyerekek érdeklődését az ételek és az alapanyagok iránt. Ki kell őket vinni a boltba, a piacra, a földekre, hogy követni tudják az ételek útját, és tisztában legyenek azzal, mit esznek.
Nektek otthon mennyire fontos a tudatos étkezés? Mennyire stresszelsz rá erre a gyerekeid tekintetében?
Nagyon fontos a tudatos étkezés, de azért én soha nem voltam az az anyuka, aki nem enged megenni a gyereknek egy gombóc fagyit vagy egy kis csokoládét. De vannak olyan ételek, amelyek mindig tiltólistán voltak, ilyen a cukorka, a nyalóka és a cukros üdítők. Nagyon büszke vagyok arra, hogy most már mindkét lányom kiskamasz, de a mai napig nem isznak szénsavas üdítőket. Gyorsétterembe néha-néha természetesen járunk, nekem is jólesik néha egy mekis sültkrumpli. Én nem hiszek a tiltásban. De azt látom a gyerekeimen, hogy saját maguktól is elutasítják az egészségtelen ételeket, ha kapnak hozzá megfelelő információt, és nyújtunk helyette egy érdekesebb alternatívát.
A gyerekek kezében sajnos előbb látunk és talán adunk is kütyüt, mint könyvet. Célod változtatni ezen az ismeretterjesztő köteteiddel?
Nem tudom, hogy az olvasás megszerettetésére mennyire alkalmasak ezek a könyvek, de mivel nagyon sok képet tartalmaznak, azt gondolom, hogy azok is kezükbe veszik, akik amúgy nem olvasnak sokat. Szívfájdalmam egyébként, hogy a tizenéves korosztály már nem olvassa el a könyveimet, mert azt hiszik, hogy nagyon babásak. Pedig még felnőttektől is kaptam olyan visszajelzést, hogy nem gyerekes a szöveg, és mennyire sok új információt tanultak a könyvekből.
A saját gyerekeiddel hogyan tudtad megszerettetni az olvasást?
Szerencsére az én gyerekeim nagyon sokat olvasnak, egészen kiskoruktól. Valószínűleg azért, mert mi is elég sokat olvasunk. A tévé semmilyen szerepet nem játszik az életünkben, soha nem nézzük. Most már, hogy kezdenek a lányok kamaszodni, természetesen hétvégén sorozatot is lehet nézni, de ettől függetlenül szerencsére nem hagyták el az olvasást. Van nálunk egy szabály, amit mindenki betart: hétfőtől-csütörtökig esténként olvasunk, péntektől vasárnapig pedig lehet telefonozni vagy sorozatot nézni. Nagyon szeretnek könyvesboltba járni, a könyvtárban pedig állandó vendégek vagyunk. Amúgy ahogy látom, nem csak mi, mindig aktív társasági élet folyik a kerületi könyvtárban.
És mik a család kedvenc ételei?
Nagyon szeretjük a keleti konyhát. Általában egyébként a gyerekek fogékonyak a kínai illetve az indiai konyhára, ha az nem túl csípős. Hiszen ezek színes, illatos, finom, sokszor édeskés, kókusztejes ételek. Ezen kívül mindent szeretünk, ami olasz, és a levesek és főzelékek is népszerűek otthon.
Adódik a kérdés, hogy egy gasztronómiával foglalkozó író, újságíró mennyire profi a konyhában?
Meg kell hogy mondjam, hogy a konyhában nem vagyok vérprofi, pedig tudom, hogy mindenki ezt gondolja rólam. Egyrészt annyit járok étterembe, hogy nincs időm nagyon sokat főzni otthon, és sokszor türelmem sincs hosszan pepecselni. De a házias vagy olaszos finomságokat nagyon stabilan és finoman készítem a családom szerint. Álladó kívánságlistás a sütőtökös lasagném és a rakott édeskrumplim, ami a gyerekek kedvence. Ami hosszabb főzést és türelmet igényel, azt nálunk a férjem készíti. Egy kacsamellhez hozzá sem mernék nyúlni, hiszen a húsokban ő a profi. De még a rántott húst is ő süti a legjobban.
Mennyi szakácskönyved van?
Nagyon sok szakácskönyvem van, őszintén szólva szerintem már nem fér el a lakásban több.
A te könyveidet viszont nem fotók díszítik, hanem csodaszép illusztrációk.
Horváth Ildi illusztrációi nagyon sokat hozzátesznek a könyvhöz, nagyon szerencsés vagyok, hogy így egymásra találtunk. Neki is köszönhető, hogy a könyv sikeres lett.
Mit olvas az író, amikor éppen ráér?
Ha már gyerekkönyvekről beszélgetünk, elárulom, hogy nagyon sokáig csak ismeretterjesztő könyveket olvastam, főleg a csillagászat meg a természet érdekelt. Ma már mindent olvasok, különösen a magyar irodalmat igyekszem követni.
Kiemelt kép: Kalas Györgyi
