Kár próbálkozni, hogy jelzőket illesszünk Balogh Lajos gyilkosságai elé, ő maga kéjgyilkosként jellemezte saját magát. Öt áldozatot követelő bűncselekmény-sorozatának egyes elemeit nemhogy a cikkekben, de a nyilvánosság számára hozzáférhető tanulmányokban sem részletezik. Kegyeleti okokból. Az a kevés, ami tudható, már elég, hogy az ember megérezzen valamit az emberi természet legaljára rántó mélységes örvényből. Ami már nem a személyiség árnyékos, sokkal inkább az éjsötét oldala, és szerencsére csak ritkán képes megmutatkozni. Mi más vinne rá valakit, hogy megkötözött, meggyalázott és halálra ítélt áldozatától azt követelje, álljon négykézlábra, és legeljen füvet. Balogh Lajos erre azt a tizenhat éves lányt kényszerítette, akinek szüleit saját bevallása szerint szerette, akik családja helyett családja voltak, magát a lányt is három éves kora óta ismerte és – így mondta, hát muszáj leírni – szerette.

A sógornő halála

Krisztina tizenhat éves volt, kamaszlány, előző nap még kerítést festett a sógorával, aki másnap megölte őt. Balogh később azt vallotta, meg akarta büntetni a lányt, mert az hálátlanul és tiszteletlenül beszélt az apjával. Érden, a lány szüleinél tervelték ki, hogy másnap Krisztina nem iskolába megy, hanem átbuszozik Százhalombattára. Egy kis lógás a suliból, amihez a sógor szolgáltat majd alibit.

Budapest, 1995. február 16.
Balogh Lajos, a százhalombattai többszörös gyilkos nyilvános beszélgetésen a Pest megyei Rendõr – Fõkapitányságon.
MTI Fotó: Illyés Tibor

Balogh felkészült a tettére, kiélesített tapétavágót, övet tett a táskájába és egy textilpelenkát, hogy majd legyen mivel letörölnie a vért. Egy kijjebb eső buszmegállóban várta a lányt, hogy ne legyenek tanúi a találkozásuknak, majd az erdő felé lépkedve tréfás lökdösődés közben egy erőteljesebb taszítás után lelökte az útról, megragadta, és többé nem engedte el. Megkötözte, levetkőztette, fojtogatta, teste különböző pontjain szurkálta, közben az el-elájuló lány pulzusát is ellenőrizte, többször megvárta, míg újra és újra eszméletre tér. Nyújtotta a szenvedését, ez adott valami hatalomérzetet neki, ahogy később fogalmazott, szinte Istennek érezte magát. A halott lány testét elrejtette, majd hazament, és amikor anyósáék értesítették őt és a feleségét a lány eltűnéséről, a legnagyobb odaadással állt be a keresők közé.

A Balogh tetteivel foglalkozó anyagok részletesen kitérnek a gyerekkori traumákra, a szögesdróttal, az öv csatos felével kapott verésekre, a falhoz vágásokra, undorító megaláztatásokra, amelyeket Balogh kisfiúként elszenvedett alkoholista apjától. A négy fiút nevelő családban szörnyű volt az élet, és nem is kérdéses, hogy mindennek nagy része van abban, milyen emberré vált Balogh Lajos. Mégis fontos lenne óvatosan kezelni, érzékenyen befogadni az ilyen információkat, mert nem törvényszerű, hogy egy bántalmazottból sorozatgyilkos lesz. Nem törvényszerű, nem is mentség, még magyarázatnak sem elfogadható.

De a szakemberek szerint a feldolgozatlan traumák hajlamossá tehetik az embert az erőszakra. Akár elkövetőként, akár lehetséges áldozatként. Baloghban a gyerekkori szenvedés valamiért a nők iránti gyűlöletbe fordult, az ő rendszere úgy állt össze, hogy abban minden gonoszság okai a nők. Letartóztatása után kijelentette, hogy ha kiszabadul, az anyját egészen biztosan megöli, mert az asszony nem védte őt meg, amikor szüksége lett volna rá.

Válassz valakit, öld meg

A százhalombattai rém néven elhíresült elkövető nem volt ugyan jó tanuló, de intelligens fiú, szeretett olvasni, könnyen tanult. Apjához hasonlóan ő is festő-mázoló lett, majd fiatalon leszázalékolták, miután egy alkalommal leesett a létráról, és belezuhant egy üvegajtóba, maradandó sérüléseket elszenvedve a karján. Ám ez a sérülés inkább az önbecsülését roncsolta tovább, az apja például ezután rendszeresen ingyenélő nyomorékként aposztrofálta. Balogh megnősült, született egy kislánya, majd, mert ki akart rabolni egy postást, börtönbe került. Felesége családja, akikkel jó volt a kapcsolata, erről mit sem tudtak, nekik Balogh felesége azt mondta, hogy Lajos külföldön dolgozott abban az időszakban. Így tudta a kis sógornő is, aki a „külföldről hazatért” férfi első áldozata lett. Pontosabban a második áldozata, de erről majd később.

A család és a rendőrség nem találta az eltűnt kamaszlányt, a nyomozás egy helyben vesztegelt. Balogh ettől is, meg az átéltek hatása alatt úgy érezte, érdemes folytatnia. Bandát akart szervezni és olyan rablásokat végrehajtani, amelyek révén pénzt lehet szerezni, és ölni lehet. Két embert vont be a tervezésbe, az egyik öccse, Tibor volt, a másik egy Krisztián nevű fiú. Azt mondta nekik, hogy

igazán csak akkor bízhatnak egymásban, ha egyformán van félni valójuk, ezért a másik kettőnek is el kell követnie egy-egy gyilkosságot. Neki mindegy, kit ölnek meg, az anyjukat, vagy egy ismeretlent egy diszkóban, a lényeg, hogy történjék meg a két bűntény.

Gyufával sorsot húzatott velük, Krisztián húzta a rövidebbet, és hamarosan ki is választotta egy fiatal ismerősét, a tizenhárom éves diáklányt, akit kutyasétáltatás közben csalt magával ugyancsak a közeli erdőbe. Azt mondta a lánynak, hogy van egy légpuskája, ott majd együtt kipróbálhatják. De az erdőben a fiú visszariadt attól, hogy öljön. Nem úgy Balogh, aki Hajnalkát is megkötözte, és mert sem az öccse, sem Krisztián nem volt rá hajlandó, megerőszakolta a lányt. Hajnalka hasonló kínhalált halt, mint Balogh sógornője, testét is a közelben rejtették el.

Miután az eltűnt Krisztina ügyében nem lépett előre a nyomozás, Balogh zsaroló műveletbe kezdett, hogy pénzt szerezzen. Elváltoztatott hangon többször is felhívta az anyósát, előbb ötmillió, majd ötszázezer forintot követelve tőle. Az egyik hívás után a megjelölt helyen elhelyezte a lány iskolatáskáját és az eltűnésekor viselt ruháit. Bár az egyik családtag révén a rendőrség bevonásáról is értesült, így nem tudták lépre csalni,

a hívó hangjának vizsgálatánál mégis képbe került, a nyomozók gyanakodni kezdtek rá, ám akkor még nem volt elegendő bizonyíték ellene.

Így újabb akciót tervezett, egy ékszerboltot akart kirabolni az időközben beszerzett pisztoly segítségével. Ám az üzlet aznap később nyitott, így kénytelen volt letenni a tervről. Aznap este, 1995. január 23-án ugyancsak az erdőben gyűltek össze hárman, hogy megtárgyalják, hogyan legyen tovább. Két lány közeledett feléjük, két tizenkilenc éves diáklány, akik aznap együtt tanultak, és felfrissülésként futni indultak az erdőbe. Balogh kiadta a parancsot, és míg ő leütötte a nagyobbik lányt, két társa a kisebbiket terítette le. A két lány ugyanolyan iszonyú módon halt meg, ahogy az előző két áldozat. Lemeztelenítve, megalázva, fajtalanságok és nemi erőszak után. Balogh kifaggatta őket családjuk anyagi helyzete felől, az járt a fejében, esetleg később megzsarolja a családokat. Aztán közelről mindkettőjüket fejbe lőtte, és mert nem haltak meg azonnal, leszúrta őket. 

Ő és Hannibal Lecter

A korabeli sajtóban megjelent a négy áldozat képe, ismerhető a keresztnevük, így még nehezebb végiggondolni, mennyit szenvedtek, míg meghaltak. Csak, mert rosszkor voltak rossz helyen…

A két lány lemeztelenített és meggyalázott testére már január 25-én rátaláltak a keresők. Akkor Baloghot éppen poligráfos kihallgatásnak vetették alá. A rendőrök számára gyanúnál több volt, hogy ebben az ügyben is ő lehet az elkövető, és a kihallgatásba bevont pszichológus szakértő hatására a gyilkos megtört, és bevallotta a négy gyilkosságot. Két bűntársa az utolsó rémtett elkövetésében is inkább passzív részes volt, ők sem a nemi erőszakban, sem a tőrdöfésekben nem vettek részt, Balogh már korábban elküldte őket a helyszínről. 

A kihallgatásokon és a tárgyaláson is felkavaró részletekre derült fény, nemcsak az elkövetés módjával, de a gyilkos személyiségével kapcsolatban is. Kiderült például, hogy Balogh kedvenc filmje a Bárányok hallgatnak című thriller volt, bár sokaknak enélkül is a film főszereplője, az emberevő szörnyeteg, Hannibal Lecter jutott eszükbe róla. Ahogy az Anthony Hopkins alakította figurának, úgy Baloghnak is kéjes kielégülést okozott a gyilkolás, mások szenvedésének látványa, a végletes uralom az áldozatok felett. Balogh azt is elmondta, hogy kínzó vágyat érzett felesége és lánya megölésére, alig tudta magát türtőztetni ezzel kapcsolatban. „Élveztem, tudtam, hogy élet-halál ura vagyok. Féltem és izgultam, jól esett látni, amit láttam. Amikor elkövettem a cselekményeimet, megnyugodtam. Nekem a halál maga nem volt elég.

Akartam, hogy szenvedjenek, ez hozzá tartozik a megnyugvásomhoz. Miután elkövettem, utána napokig teljesen nyugodt voltam. Aztán még erősebben tört rám a lelkiismeret-furdalás.”

Az ő ítélethozatala idején már nem volt halálbüntetés Magyarországon, így életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték – négy ember megöléséért. Csak később, a börtönben vallotta meg, hogy az apját is ő ölte meg 1990-ben. A gyilkosságba torkolló családi veszekedés elkövetőjének Balogh anyját tartották, az asszony két évet kapott erős felindulásban elkövetett emberöléséért. Évek teltek el, mire a fia elmondta az igazságot, vagy legalábbis valami mást, mint az addigiak. Így összesen öt ember haláláért felel, de ennél jóval többért, hiszen minden áldozatot család, barátok, ismerősök gyászolnak. 

Nemrég egy tévéműsornak adott interjút, egy a tetteivel tisztában lévő ember benyomását keltve. Azt taglalta, hogy bocsánatot nem kért, ezután sem fog, mert amit tett, arra nincs bocsánat. Kifejtette, hogy egy matematikai problémával foglalkozik, a prímszámok tárgykörében van olyan felfedezése, amelynek hatására hamarosan át kell majd írni a tankönyveket. Még ha ez igaz is, elég sokan azt remélik, hogy Balogh esetében az életfogytig tartó ítélet valóban élete végéig szól. 

Nagyon sok gyilkos esetében derül ki az elfogás után, hogy nehéz gyerekkora volt. Balogh gyilkosságairól olvasva azonban felvetődik a kérdés, szóba lehet-e ezt hozni? Illik ide ez az adalék, nem megbélyegző-e, esetleg nem értelmezik felmentésként?
Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíró, az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal szerzője: Én azt gondolom, hogy az ő esetében minimum tanulságos visszamenni a gyerekkorába, kriminálpszichológiai aspektusból is megkerülhetetlen, hiszen a hazai bűntörténetben gyakorlatilag példa nélküli, amilyen „összetevőkkel”, kegyetlenséggel ez az ember ölt. Motivációi között ott volt a szadizmus, a dominancia, a nemi- és a nyereségvágy is. Gyermekkori traumái között voltak egészen elképesztőek is. Csak egy példa, ami nekem nagyon megmaradt a Balogh-ügy nyomozati anyagának olvasása óta. Lajos hatéves volt, amikor az apja dohányzáson kapta, ezért büntetésből elmondása szerint le kellett tüdőznie két doboz cigarettát. A családfőnek az sem volt elég, hogy a gyerek mindjárt megfullad, büntetésből rányomta a kezét a kályha izzó platinájára. Lajos érezte saját húsának a szagát. Másnap aztán csak azért is újra rágyújtott az apja szeme láttára. Ez jól példázza, hogy már ilyen kicsi gyerekként is dacolt az apjával, később pedig szinte háborúban álltak egymással. 

Pár évvel később minden látszólagos indok nélkül megverte a nála fiatalabb unokaöccsét, de olyan is volt, hogy felgyújtott egy szalmakazlat, amelyben gyerekek játszottak, majd azon szórakozott, ahogyan kimenekülnek onnan. Már ekkoriban sokszor olyan érzése volt, hogy jó lenne valakinek eltörni a végtagjait, de maga sem tudta, hogy miért. Kamaszkoráig minden éjszaka bevizelt, ami az úgynevezett sorozatgyilkos triásznak az egyik feltétele az állatkínzás és a gyújtogatás mellett. Nem lenne meglepő, ha információ bukkanna fel arra vonatkozólag, hogy állatokat is kínzott, de ezt már csak ő tudná megmondani. Ettől a három jellemzőtől persze még nem lesz valaki sorozatgyilkos, de ez a hármas sok ilyen elkövetőnél tetten érhető.

Gyilkosok nyomában című sorozatunk előző részei itt olvashatók.

Kiemelt kép: Getty images/nőklapja.hu