Majdnem napra pontosan 11 évvel ezelőtt, 2011. július 5-én jelent meg Gotye Somebody That I Used To Know című dala, ami a 2010-es évek egyik legnagyobb és legfelismerhetőbb slágere lett, és a szakítás utáni himnusz világszerte visszhangra talált. Sokan ki nem állhatták, de valószínűleg ők voltak kisebbségben, mert a dalt még ma is dúdolják. A szám mögött álló férfi azonban azóta visszavonult a popzenétől, Gotye-t ma már leginkább az egyslágeres csodák kvintesszenciájaként emlegetik. (Gyakran a dal címét is felhasználva, hiszen az szó szerint azt jelenti, hogy „valaki, akit egykor ismertem” – Gotye pedig egy ilyen ismeretlen ismerőssé vált az elmúlt évtizedben.)
De miért lett ez a dal az egyetlen jelentős slágere, és ami még fontosabb: mit csinált az énekes az azóta eltelt évtizedben, hogy az egész világ megismerte?
Siker számokban
A Somebody That I Used to Know igazi világsiker lett, és dal mindkét előadójának (Gotye partnere az új-zélandi Kindra volt) jellegzetes dalává vált. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint 25 másik hivatalos slágerlistán is az élre került, és a világ több mint 30 országában a top 10-ben szerepelt. Ez volt 2011 legsikeresebb kereskedelmi dala Flandriában (Belgium), 2012 legsikeresebb dala Vallóniában (Belgium), Kanadában, Izraelben, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, Ausztráliában pedig a 2010-es évtized legsikeresebb dalává vált (hazai előadótól).
Gotye énekes a Making Mirrors című albumért a legjobb alternatív zenei album és a Somebody That I Used to Know című dalért a legjobb popduó/csoportos előadás díját elnyerő énekesnő és Kimbra énekesnő, a dalért a legjobb popduó/csoportos előadás díját nyerte el, együtt pózolnak a fotósoknak az 55. Grammy-díjátadón a Staples Centerben 2013. február 10-én Los Angelesben. (Fotó: Dan MacMedan/WireImage)
Tíz országban multi platina minősítést kapott, és gyémántot Ausztráliában. A dal több mint 13 millió példányban kelt el világszerte, ezzel minden idők egyik legkelendőbb digitális kislemezévé vált, a Hot 100-as listán kívül a Billboard év végi Felnőtt Popdalok és Alternatív dalok listáinak élén, valamint számos másikon is élre került világszerte. A dal 2013-ban két Grammy-díjat is nyert, a legjobb popduó/csoportos előadás és az év lemeze kategóriában, de világszerte megszámlálhatatlan mennyiségű elismerésben részesült.
Miért lett ennyire népszerű?
Valószínűleg azért, mert egyrészt online ingyenesen le lehetett tölteni, másrészt megvolt a titokzatosság faktora – legalábbis a világ azon részén, amelyik nem Ausztrália volt. Ugyanis az történt, hogy egy héttel azelőtt, hogy az ausztrál énekes-dalszerző Gotye hivatalosan is bemutatta volna új az új-zélandi art-pop előadóval, Kimbrával közös duettet az ausztrál Triple J műsorában, mind a dal, mind a klip kiszivárgott, ami vírusszerűen terjedni kezdett az interneten. „Attól a pillanattól kezdve meglepetések sorozata következett” – idézte fel 2019-ben a vissza Gotye, azaz Wouter „Wally” De Backer a Bilboardnak, amikor a magazin a 2010-es évek legnagyobb slágereire emlékezett vissza. – A dal és a klip néhány év alatt körbejárta a világot.”
Akkoriban, 2011 közepén Gotye már elismert művész volt szülőhazájában, Ausztráliában, és harmadik albumának megjelenésére készült a Universal tulajdonában álló indie Eleven: A Music Company nevű kiadónál, és már meg is osztotta arról az első kislemezt, az Eyes Wide Open című dalt.
„[Az első kislemez] nem kavart túl nagy vizet, és ez alapján nem voltak elvárásaim” – mesélte De Backer, aki eleinte arra is felkészült, hogy saját pénzből jelentesse meg az albumot, mert azért nem annyira kapkodtak a kiadók, és elég bizonytalan volt a sorsa, mielőtt a fentebb említett kis kiadó lecsapott volna rá. Azonban aztán minden megváltozott, a többi pedig – ahogy mondani szokás – történelem.
Még mielőtt a Somebody That I Used to Know című második kislemez hivatalosan is megjelent volna, a kiszivárgott hanganyag megjelent az iTunes-on, és hamarosan ausztrál, belga és holland rádiók is elkezdték játszani a számot. Miután pedig megérkezett a hivatalos hanganyag is – amelyet a jellegzetes klip is követett – a dal hamar felkerült a Billboard Hot 100-as listájára, végül nyolc hétig vezette is azt (és még sok másikat világszerte).
Ezen kívül Gotye még a zene- és videómegosztó, na meg az akkor éledező közösségi oldalakat is felelősnek tartja a slágerré válásban. „Az iTunes, a YouTube és a Facebook mind elég nagy hatással voltak arra, hogy ezt a dalt és a videót hogyan osztották meg az emberek – magyarázta Gotye. –
Abban az időben az akkor néhány százmilliós nézettséggel az egyik legnézettebb zenei videó lett.”
Az énekes-zenész szerint az is közrejátszhatott, hogy akkoriban nagyon kilógott ez a dal a slágerek sorából, már ami a zenei felépítését illeti. Egyáltalán nem hasonlít az akkoriban a slágerlistákon szereplő dalokra, éppen ezért sikerült megragadnia az embereknek a figyelmét, akik vágytak valami újra.
Egyértelmű volt, hogy zenész lesz
A Belgiumban született Wouter Andre De Backer Ausztráliában töltötte meghatározó éveit, ahol ma is él. Már fiatal korától kezdve zenei érdeklődésű volt, első számait 2001-ben adta ki. A következő évtized során két teljes hosszúságú albumot adott ki, ez a bizonyos sláger pedig a 2011-es, sorrendben a harmadik stúdióalbumáról, a Making Mirrorsról származott – és örökre megváltoztatta az életét. Hogy bánja-e vagy sem, az valószínűleg örökre a homály fogja fedni, de a tetteiből azért következtethetünk a válaszra.
A dalhoz készült klip szintén nagyon jellegzetesre sikerült: benne a lemeztelenített énekest és partnerét festékkel vonják be, miközben fájdalmas arccal énekelnek a szakítás utáni érzelmeikről.
Jelenleg a YouTube-on a dalhoz készült klip csaknem kétmilliárd megtekintésnél tart, ami a videómegosztó platform egyik legnépszerűbb klipjévé teszi.
A hihetetlen siker ellenére a 2012-es album turnéja volt az utolsó Gotyeként – azóta nem jelent meg más produkciója, legalábbis amit ezen a művésznéven jegyzett volna. Ennek pedig elég komoly okai vannak. Először is, Gotye sosem tervezett, és nem is vágyott a sztárságra. Őt csakis a zene érdekelte, a körítés – és ezzel együtt a pénz is – teljesen hidegen hagyta. Például nagyon úgy tűnik, hogy a zenéjét sem szeretné többé pénzzé tenni, hiszen a YouTube-os videóiban sem futtat hirdetéseket.
„Nem érdekel, a zeném pénzzé tétele – nyilatkozta erről még 2017-ben a news.com.aunak. – Ez az oka annak, hogy nem teszek reklámokat a YouTube-csatornámra, ami a mai helyzetben furcsának tűnik az embereknek, de ez egy olyan döntés, amit megtehetek. Minden zenémmel így vagyok. A reklámok a figyelmünket követelik, bármerre fordulunk a világban.
Úgy döntöttem, hogy több értelme van a kreatív dolgokra koncentrálni, és nem a pénzen, az ügyvédeken és a bíróságokon lógni” – utalt ezzel a jogdíjakkal és egyéb művészeti követelésekről szóló pereskedésekre.
Betelik a pohár
Bár De Backer hivatalosan sosem vonult vissza a gotyeségtől, 2014-ben egy hírlevélen keresztül tájékoztatta a rajongókat, hogy soha többé nem lesz új Gotye-zene. Ugyanakkor szintén ebben a hírlevélben utalt a jövőbeli projektekre, ezért a rajongók még mindig várják a művész visszatérését.
Mindazonáltal ez a szünet lehetővé tette De Backer számára, hogy a Gotye-maszkot, vagy még inkább skatulyát levéve más művészeti projekteknek is hódoljon. 2014-ben Spirit Level néven független lemezkiadót indított, emellett aktív tagja maradt a The Basics nevű zenekarnak is, akik 2021-ben bejelentették, hogy visszavonulnak a turnézástól.
A popzenétől való eltávolodása óta legfontosabb zenei projektje az elektronikus zene úttörője, Jean-Jacques Perrey diszkográfiája körül forog. Perrey az ondioline hangszert használta, amelynek mesterévé válva De Backer, aki nemcsak előadott ezzel, hanem kiadott egy válogatásalbumot is a példaképétől.
Az ondioline egy elektronikus billentyűs hangszer, amelyet a francia Georges Jenny fejlesztett ki és épített, és a szintetizátor előfutárának tekintik. Jenny 1939-ben találta ki, majd tovább finomította és átalakította a készüléket, és 1975-ben bekövetkezett haláláig több tucatnyi változatot készített. A hangszer legjelentősebb képviselője és népszerűsítője Jean-Jacques Perrey volt, aki a hangszeren játszott, Mr. Ondioline néven felvételeket készített, dalokat komponált rá, ráadásul a hangszer első értékesítője is volt.
Bár az ondioline monofonikus, mégis a hangok széles skálájának létrehozására képes. A billentyűzete három oktávot ölel fel, de egy regisztergomb beállításával a játékos akár nyolc oktávot is megszólaltathat. A hangszer billentyűzete egyedi tervezésű rugókra van felfüggesztve, ami természetes vibratót tesz lehetővé, ha a játékos a billentyű lenyomásakor oldalirányban (oldalról oldalra) manipulálja a billentyűt. A billentyűzet nyomásérzékeny, a hangerőt pedig egy térdkar szabályozza.
A 2017 májusában megjelent Jean-Jacques Perrey et Son Ondioline című albumon a 42 éves De Backer újrakeverte példaképe műveit, amelyeket azóta élőben is előadott egy hatfős zenekarral.
„Annyit megtanultam a Somebody…-ból, hogy a dolgok néha egyszerűen kicsúsznak az irányításod alól. És akkor el kell engedni. Ha valamit, akkor azt az örökséget szeretném szánni a dalnak – mondta még a Billboard interjúban –, hogy a popon belül látszólag minden szabályt meg lehet szegni.”
Kiemelt kép: YouTube / Gotye
