Az infláció több évtizedes csúcson jár, az euró majd’ 400 forint, minden szinte napról napra drágul… Nem is kell sorolni, hiszen aki jár boltba, az pontosan látja. Ez most egy világtendencia, ami ellen mi, kisemberek nem igazán tudunk mit tenni, csak annyit, hogy egy picit jobban (már megint) meghúzzuk azt a bizonyos nadrágszíjat. Nem könnyű a helyzet, de összegyűjtöttünk néhány konyhai spórolós tippet, amelyek nekünk beváltak, amik segíthetnek, hogy több jusson akár hó végén is (itt és itt arról írtunk, hogy általánosságban hogy maradhat több a zsebünkben, a nyári leárazásokból pedig így hozhatjuk ki a legtöbbet).

Az a drága, amit kidobunk

A KSH 2018-as adatai szerint a magyar lakosság kiadásainak közel harmadát (pontosabban 28%-át) az élelmiszerek teszik ki. Ez komoly arány, ami azt is jelenti, hogy egyrészt sokat költünk élelmiszerekre (másrészt azt is, hogy alacsonyak a jövedelmek, amelyeknek nagy része a létfenntartásra megy el, de ez már egy másik cikk témája), így érdemes felülvizsgálni, hogy mire megy el a pénzünk a boltokban. 

A 2019-ben megismételt felmérés eredményei azt mutatták, hogy az egy főre jutó élelmiszerhulladék 65 kilogrammra mérséklődött. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kidobott élelmiszerek közel felénél (48,8%) elkerülhető lett volna a pazarlás. (A hamarosan megjelenő Foodwatch tanulmány szerint – amelyet az Investigate Europe nevű nemzetközi újságíró-szervezet magyar újságírója, Kálmán Attila idézett egy cikkben – az EU lakossága évente 80 millió tonna élelmiszert dob ki.)

Ha már az elkerülhető pazarlásnál tartunk, természetesen megvizsgálták a hulladékok összetételét.  Az otthon készült ételek, a pékáruk, a zöldségek és gyümölcsök, valamint a tejtermékek tették ki az össztömeg 88 százalékát.

Évente tehát egy főre vetítve mintegy 32-33 kilogramm olyan élelmiszerhulladék keletkezik hazánkban (az összesen kidobott 65,5 kilogrammból), ami tudatosabb otthoni élelmiszer-gazdálkodással elkerülhető lett volna.

Ráadásul ezzel egy átlagos magyar család évente akár 50 ezer forintot tudna megspórolni. Tehát nem meglepő, ha a legtöbbet az ételen tudunk spórolni (mindezt úgy, hogy ez nem éhezést jelent – egyszerűen csak tudatosabban kell hozzáállnunk.)

Nagybevásárlás helyett

Bevallom, bármennyire is utálom, én is estem már abba a hibába, hogy ki kellett dobnom valamit, mert megromlott, mert nem sikerült időben felhasználnom. Ezért nekem az vált be, hogy – bármennyire is csábítóak az üzletek nagy kiszerelésű, olcsóbbnak tűnő termékei – mindenből csakis annyit veszek, amennyit belátható időn belül el tudok használni. Felvágottakat, gyümölcsöt, zöldséget egy hétre előre, tésztát, rizst, hagymát stb. nagyjából egy hónapra. Így szerencsére tényleg minimálisan akad olyan, hogy a kukában végezze a méregdrága étel.

Fagyasztott zöldségek, gyümölcsök

Alap dolog, de ügyeljünk arra, hogy lehetőség szerint az évszak szerint étkezzünk, és olyasmit vegyünk (ez természetesen a zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozik), ami szezonális, mert nyilván ezek a legolcsóbbak. Nekem mégis az vált be leginkább, hogy fagyasztottan veszem meg a zöldségeket és gyümölcsöket, hiszen – az előítéletekkel ellentétben – a fagyasztás egyáltalán nem ront a minőségén, sőt: így megőrzi a vitamintartalmát, sok esetben pedig ezek jóval (több száz forinttal) olcsóbbak is, mint a friss változatok, de ugyanolyan egészségesek és tartalmasak.

Nemcsak köretnek kiváló mondjuk a párolt brokkoli, de a hüvelyesekből készíthetünk finom szendvicskrémet, a bogyós gyümölcsök pedig mehetnek sütikbe és smoothiekba. A hüvelyesek egyébként nagyszerű húshelyettesítők is, mert nagy mennyiségű proteint tartalmaznak, változatosan fűszerezhetőek, és ugyanilyen változatosan lehet elkészíteni is őket (például fasírtnak), nem mellesleg pedig sokkal olcsóbbak a húsnál. Az én egyik kedvenc szendvicskrémem ez:

Hozzávalók:

• 1 konzerv (400 g) konzerv fehér bab
• 1 citrom
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál tahini (szezámkrém)
• 2 evőkanál görög joghurt
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 csapott evőkanál őrölt pirospaprika
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1 kávéskanál cayenne-i bors
• szezámmag és petrezselyem – a tálaláshoz
• só, bors

Elkészítés: A babot leszűrjük, a fokhagymát meghámozzuk és lereszeljük. Késes konyhai robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a citrom kifacsart levét, a tahinit, a görög joghurtot, az olívaolajat és a fűszereket, sózzuk, borsozzuk, és kb. 1 perc alatt simára, krémesre mixeljük. Ha nem elég krémes, kevés joghurtot vagy tahinit adhatunk még hozzá. Tálaláskor megszórhatjuk petrezselyemmel, szezámmaggal, vagy más fűszerekkel. Kenyérre kenve, pitával, vagy zöldséghasábokkal  is fogyasztható.

Fotó: Getty Images

Írjunk menüt!

Ami még hatalmas segítség tud lenni, az az, ha megtervezzük, hogy melyik nap mit fogunk enni, így látjuk, hogy miből mennyit kell vásárolnunk. Akkor a legklasszabb, ha az ételek valamilyen szinten egymásra épülnek, hiszen akkor az egyik nap maradékát fel tudjuk használni máskor is, és nem kell kidobni. Nem véletlen, hogy például az iskolai menzán is így csinálják: ami az egyik nap milánói makaróni, abból (a húsból) készülhet rakott zöldség másnap. Jó trükk egy menün belül is okosan készíteni az ételt. Ha veszünk húst, akkor tegyünk mellé néhány csontot is: ebből finom levest készíthetünk. Ha megfő, a húst kivéve azt panírozzuk be, vagy tegyük egy tepsire, és süssük ki olajban/sütőben, így máris egy áráért két fogást kapunk. A Facebook tele van olyan csoportokkal, amikben hasonló trükköket és recepteket is találunk, érdemes ezekbe belépni. 

Porciózzunk!

Ha főzünk valamit, akkor először is mérjük ki pontosan, hogy mennyi alapanyagra van szükségünk, hogy ne maradjon olyan maradék, amit másnap, harmadnap már nem szívesen eszünk meg (vagy hasznosítunk újra valamilyen más fogásban), így nem főzzük túl magunkat. A másik hasznos dolog, ha kiporciózzuk külön dobozokba az adagokat. Így látjuk azt, hogy összesen hány étkezésre/főre elegendő az étel nem mellesleg nem fog az a veszély sem fenyegetni, hogy túlesszük magunkat (ez különösen azoknak jöhet jól, akik amúgy is odafigyelnek a súlyukra.) Ráadásul így elkerüljük azt is, hogy a lábas mellett állva bele-belekanalazva az ételbe öntudatlanul is egy csomó extra kalóriát bevigyünk. Ha látjuk, hogy ennyi adagot nem fogunk tudni elfogyasztani, akkor betehetjük azonnal a fagyasztóba is, hogy majd később együk meg.

Fotó: Getty Images

Vezessük a kiadásainkat!

A spórolás alfája és omegája, ha tudjuk, mire mennyit költünk. Manapság számtalan applikáció van erre (én a Coint szeretem legjobban erre a célra), amiben mindent külön-külön lehet vezetni, és jól látszik, mire mennyi pénz ment el. Természetesen egy kockás füzet, vagy akár egy Excel-táblázat is megfelel erre a célra. A lényeg, hogy mindent írjunk. Persze, néha nagyon rossz szembesülni a költéseinkkel, de higgyük el, hogy ez a pénzügyi tudatossághoz vezető nem is első, hanem nulladik lépcsőfok, és ha szembesülünk vele, akkor azt is látni fogjuk, miből kell lefaragnunk.

Nem kell a márkás!

Sokáig mondhatni márkasznob voltam, és messziről elkerültem az üzletek saját márkás termékeit, de ez egy ideje már megváltozott. Arra jöttem rá, hogy a legtöbbször ezek a termékek egyáltalán nem rosszabb minőségűek, mint az agyonsztároltak, sőt, voltak kifejezetten pozitív csalódások is (és hát ezeket részben ugyanazok az ismert hazai és nemzetközi vállalatok gyártják, amelyek márkáikkal régóta jelen vannak a piacon). Ezért a legtöbb élelmiszer, és háztartáshoz szükséges dolgok (takarító- és tisztálkodó szerek) is sajátmárkások, amik jóval olcsóbbak, mint a menő brandek.

Amit lehet, házilag készítsünk

Ahogy rajtam kívül még nagyon sokan, én is a pandémia kezdetén rám szakadó extra szabadidőnek köszönhetően kezdtem el jóval több időt pepecselni a konyhában, amiről aztán kiderült, hogy nemcsak időtöltésnek jó, hanem a pénztárcámnak is jót tesz. Így történt, hogy elkezdtem magam készíteni a péksüteményeket, pogácsát (igaz, kenyeret még csak egyszer mertem, de tortillát már többször is). Ezekkel is már több ezret spórolunk havi szinten, de a legtöbbet én azzal fogok meg, hogy az alternatív tejeket is magam készítem. Ez utóbbi természetes opcionális, hiszen nem mindenkinek van szüksége növényi alapú „tejekre”, de aki allergiás, vagy egyéb okokból fogyaszt ilyeneket, azoknak nagyon is megéri, ha otthon csinálja mondjuk a rizstejet.

Tortilla házilag