A hetvenes évek Magyarországán teljesen hétköznapi dolognak számított, hogy egy hét-nyolcéves gyerek egyedül megy el a boltba, ott bevásárol, majd hazatér. Az iskolásokat nem kísérgették állandóan, a szülők idejének nagy részét nem a gyermekek szállítása foglalta el. Ha valaki megállt egy játszótér mellett, lehet, hogy egyetlen felnőttet sem látott ott, kivéve, ha egészen kicsi gyerekek homokoztak vagy hintáztak éppen. 

Éppen emiatt, és persze a tragédia okán is, az ország nagy megrendüléssel értesült arról a gyilkosságról, amelynek áldozata egy nyolcéves kislány volt, az elkövetés indítéka pedig minden kétséget kizáróan szexuális aberráció.

Hol lehet Évi?

Pécs egyik külső városrészén, a Misina keleti oldalán található a gyükési szőlőhegy, itt lakott az a család, akinek kislányát Nyéki Oszkár 1974 májusában megölte. Ezen a ritkán lakott, nehezen megközelíthető, turisták járta részen a gyerekek korán önállóvá váltak, akár már óvodás korukban nagyobb távolságokat tettek meg egyedül. Nem számított hát szokatlannak, hogy a kis Évi nejlonszatyorral, pénztárcával és az édesanyja által írt bevásárló listával a kezében elinduljon a Tettye téri bolt felé. Aznap az iskolájukban szünet volt, a pénteket a szülők szőlőműveléssel akarták tölteni. Évi már nyolc óra előtt kilépett a kapun, a boltban megvette, amit kellett, pontosabban, amit a felírtak közül kapni lehetett, majd hazaindult. Egy üveg kóla, fél liter tej, néhány kifli, felvágott, és egy kis szelet csoki lapult a szatyrában, a kifliből és a tejből hazafelé eszegetett is.

Ahogy máskor, édesanyja aznap is elément félútig, de bárhogy várta, a kislány nem érkezett meg.

Hazament, majd újra elindult, lement egészen a boltig, ahol megtudta, hogy a kislány járt ott, de akárhogy kereste a környező játszóterekren, nem találta a gyereket. Ezután az apa indult el, ő már a család két kutyáját is magával vitte, és egy ponton az állatok szagot fogtak. Az apa széthajtotta az ágakat, és megtalálta a kislány nejlonszatyrát, benne néhány megvásárolt holmival. A vérfoltokat csak később vette észre. Aztán látott vérfoltokat az úton is.

Hamarosan hatvan ember kereste a kis Évit a legnagyobb balsejtelmek között, melyek még aznap délben beigazolódtak. Egy nehezen megközelíthető sziklán hevert a halott kislány teste. Harisnyanadrágja és bugyija térdig lehúzva, ütéstől származó sérülésekkel a fején.

Nem volt kérdéses, miért ölték meg, csak azt nem lehetett tudni, ki volt a tettes, és mivel okozta a szörnyű ütéseket.

Ahogy az lenni szokott, a rendőrök szemtanúkat kerestek, igyekeztek megtalálni mindenkit, aki az adott időpontban a környéken járt. Beszéltek egy asszonnyal, aki a saját gyerekével ment ugyanazon az úton, találkozott és beszélt is Évivel. Ez az asszony számolt be arról a furcsán, céltalanul őgyelgő fiatal férfiról, akit látott, és akiről viszonylag pontos személyleírást adott. Csak a nyomozás végén derült ki, hogy a gyilkos és ez az asszony rokonok voltak, csakhogy olyan régen nem találkoztak, hogy a nő nem ismerte fel Nyéki Oszkárt. Nyéki a hajtóvadászat elején még az erdőben bujkált, látta és hallotta a terület fölé repülő helikoptert is, tudta, az is őt keresi.

A hatalmas érdeklődés miatt a tárgyalást a művelődési házban tartották (Fotó: Tükör, 1975)

Egy pedofil képzelgései

A kis Évi gyilkosa akkor huszonhárom éves volt, de már többször ült börtönben, legutóbb négy hónappal a gyilkosság előtt szabadult. A leírások szerint megint a jól ismert képlet állt elő: alkoholista apa, nehéz gyerekkor, verések, szexuális erőszak, iskolai problémák, hányódás, javítóintézet, bűnözés. A fiatalon megrontott férfi a gyilkosság előtti éjszakát egy homoszexuális orvosnál töltötte, de elmondása szerint egy ideje erősen egyre jobban foglalkoztatta, milyen lehet egy kislány teste. Ez a beteges képzelgés olyan erőssé vált benne, hogy eldöntötte, valamilyen módon szerez egy lánygyereket és a magáévá teszi. Mielőtt Évivel találkozott volna, ivott is, és szó sem volt arról, hogy megpróbálta volna valamilyen ürüggyel elcsalni a kislányt. Amikor a gyerek mellé ért, egyszerűen megütötte, méghozzá többször is, és elkezdte az erdő sűrűje felé cipelni. A kislány segítségért kiabált, ezért a nála lévő kólás üveggel többször megütötte a fejét. Közben lesodródtak egy szakadékszerű mélyedésbe, ahol a gyerek még mindig életben volt. Nyéki akkor már arra jutott, a kislány később személyleírást adhat róla, legalábbis ezt állította a rendőröknek. Ezért a fekvő kislány fejét többször erősen a kövekhez ütötte. Erőszakot nem tudott elkövetni rajta, de a halott kis testet meggyalázta, majd felvitte a sziklára, hogy minél később találják meg. Ő maga egy erdőben töltött éjszaka után élettáráshoz tért haza, hazudott neki valamit, és figyelte, közelebb jutnak-e hozzá a rendőrök vagy nem.

Nyéki Oszkár a tett helyszínén magyarázta el, hogy és hol követte el rémtettét. (Fotó: Magyar Rendőr, 1975)

A nyomozás a sok meghallgatott tanú és környékbeli, a számításba jöhető erőszakos bűnözők számba vétele után sem jutott közelebb a megoldáshoz. Újra és újra nekifutottak a szemtanúk keresésének, a környéken élő büntetett előéletűek ellenőrzésének, az alibik felülvizsgálatának, míg Nyéki élettársa azt nem mondta, tudja, hogy a férfi ölte meg a kislányt. A tett elkövetésekor még egy másik nő volt a gyilkos partnere, a rendőrök őt is megkeresték, aki azt vallotta, hogy az egyébként perverz férfi a gyilkosság utáni napokban zavartan viselkedett. A házkutatás és a kihallgatás is eredményesnek bizonyult, végül Nyéki bevallotta, és részletesen elmesélte a gyilkosságot. A hatalmas érdeklődés miatt a tárgyalást a művelődési házban tartották, az ítélet nem lepett meg senkit: halál. Nyéki Oszkárt 1975-ben végezték ki. 

A korabeli ítélkezési gyakorlat alapján elképzelhető lett volna más ítélet, mint a halál? 
Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíró, az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal szerzője: Az ítélet indoklásában az áll, hogy a bíróság „rendkívüli mértékben kiemelkedőnek találta a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességét”. A büntetést már tudjuk, 1975-ben nem is lehetett szó másról, ha megállapítják a beszámíthatóságot, márpedig Oszkárnál így történt. A cél az volt, hogy mivel „javulás” már nem várható, az illetőt ki kell vonni a társadalomból. Nem a halálbüntetés mellett kampányolok, egy ilyen személyt ma is ki lehet vonni a társadalomból, erre már a tényleges életfogytiglan az úgynevezett csúcsbüntetés. Úgy gondolom, hogy a Nyékihez hasonló elkövetőket valóban nem szabad visszaengedni, hiszen nagyon csúnyán és a legrosszabb irányba ívelt felfelé az a bizonyos bűnözői karrier. Piti lopásokkal kezdte, sehová sem tudott beilleszkedni, tizenhat éves korától egészen Éva megöléséig – ahogy mondják – többet volt bent, mint kint. A kisebb balhék után jöttek a pedofil szexuális fantáziák, az erőszakoskodás, amely végül egy kegyetlen gyerekgyilkossággal végződött. Nyéki Oszkár ezután meghúzta magát és az is elképzelhető, hogy ha nem bukik le, évekig nem csinál hasonló bűncselekményt, de az ilyen jellegű szexuális motivációjú elkövetőket ismerve szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy ha nem kapják el, akkor Éva megölése csak a kezdet lett volna.

Gyilkosok nyomában című sorozatunk előző részei itt olvashatók.

Kiemelt képünk illusztráció, Getty Images/nőklapja.hu