Kora reggel a csendes nyári napon kevesen ülünk a villamoson. Mindannyiunk kezében telefon. Egy ideig küzdök a hírfolyam rémhíreinek áradásával, aztán elfáradok. Zsebre vágom a telefont, nézem a szerény valóságot, amely itt tárul körülöttem, a Móricz Zsigmond körtér felé zötykölődő 47-es villamoson.

A hetvenes évek óta utazom ezen a járaton. Lóbáltam a lábamat óvodásként a régi Ganz UV típusú kocsik barna, műbőr ülésein, bámultam a rendszerváltás idején telejósdák és erotikus masszőrök a kapaszkodók felett felbukkanó alkalmi ajánlatait.

Mi változott a hathúszas járaton?

Az emberiség tér- és időfogalma. Igen, az ember helyzete megváltozott a földön. Iskolás koromhoz képest félelmetesen kicsi lett a világ, és felfoghatatlanul gyors. Csak a részleteket tudom megérteni, már csak azok érdekelnek.

A részlet itt ül velem szemben, komoran mered a telefonjára. Középkorú, gyűrött arcú férfi, pillantásában sötét fény, a világgal és az önmagával viaskodó eszmélet fénye. Ki lehet? Kutató? Könyvelő? Költő?

Megmondóember – gondolom. Próféta.

A világ ma tele van megmondóemberekkel és prófétákkal. Tekintete egy pillanatra sem szakad el a kijelzőről.

A mély koncentrációt, a tűnődésnek ezt a kifejezését ritkán látni a 47-es járaton.

Harari nézhetett így maga elé, amikor elkezdte gépelni a 21 lecke a 21. századra című művét. Íme, egy posztmodern próféta, egy a sok közül, aki a végtelenbe mered, a jövőbe néz, keresi a varázsszót, a megértés varázsszavát.

Most gyors ujjakkal lapoz, ide-oda suhint a képernyőn, keres valamit. Liszt Ferenc ujjai futhattak így a zongorán, amikor leült gyakorolni, minden reggel.

Mit akar vajon ez az ember? Mire készül?

A 47-es villamos több mint hatvan éve szállítja 6.20-kor a Körtér felé az utasokat.

Amikor először ültem ezen a járaton, egy néger babát szorongattam (akkoriban így mondták) egész úton. Nyáron az emberek hónalja szőrös volt, a szag, amely a kocsikban már kora reggel megtelepedett, olyan sűrű volt, hogy át kellett küzdeni magam rajta az ajtóig.

A járat azóta sem klimatizált.

Jobban odafigyelek, és végre megértem, hogy ez az ember az e-jegyét keresi. A kortársam. Hajnalban kelt, belekopott, és most próbál átlépni a jövőbe. (lásd a 16. oldalon).

Utazzunk vele!