Meglepően sok történet szól arról, hogy egy nő kénytelen volt férfi álruhát ölteni ahhoz, hogy elérje célját. Ez sokszor valóban nemes cél volt – gyógyítás, művészeti tevékenység vagy sport –, sokszor viszont pusztán az életben maradás. Nemrég írtunk például az első női szuperhőst megalkotó Tarpé Mills képregényrajzolóról, aki eleinte férfi név alatt publikálta munkáit, és csak akkor merte felfedni női mivoltát, amikor már befutott. Most egy olyan nőt mutatunk be az 1700-as évekből, akinek szokványosnak mondható élete (férj, gyerek, háztartás) a feje tetejére állt, ő pedig férfinak öltözve tett rendet benne.
Szerelmes asszonyból vakmerő katona
Az 1723-ban született Hannah Snell közös gyermekükkel volt várandós – a hetedik hónapban járt –, amikor csapodár férje, egy holland tengerész elhagyta, így saját kezébe kellett vennie a sorsát. Először is megszülte a babát. Nem sokáig örülhetett azonban, a kicsi nem érte meg az egyéves kort. (A 18. században vagyunk, amikor nagyon magas volt gyermekhalandóság.) Mialatt fájdalmával küzdött, úgy döntött, megkeresi a férfit, aki ocsmányul magára hagyta őt egy olyan élethelyzetben, amelynek a legszebbnek kellett volna lennie. Azt utólag már nehéz felfejteni, hogy még mindig szerette vagy inkább bosszút akart állni rajta valahogy – az is elképzelhető, hogy csak a korszellem diktálta a lépést, hiszen az akkori világ két lehetőséget kínált egy ilyen helyzetben: új férjet találni, vagy visszamenni a régihez. Akár romantikus, akár pénzügyi indokok (értsd: életben maradás) vezérelték is Hannah-t, amikor megtudta, hol van a férje, minden követ megmozgatott, hogy a közelében lehessen.
Kiderült, hogy a férj csatlakozott a sereghez. Itt véget is érhetett volna a történet Hanna számára, de őt nem ilyen fából faragták. Az a remek ötlete támadt, hogy férfinak öltözve ő is beáll katonának, így sokkal szabadabban közlekedhet, és keresheti hűtlen társát.
Levágatta a haját, kölcsönkérte sógora ruháit és identitását, majd James Gray néven a brit hadsereg kötelékébe lépett.
Hamar megtudta, hogy a nőügyeknél komolyabb bűnök is száradnak a férje lelkén, akit gyilkosság miatt halálra ítéltek és kivégeztek. Ezen a ponton Hannah búcsút mondhatott volna férfi-alteregójának, ám mégsem tette. Talán ezt látta egyetlen kiútnak az extrém szegénységből, talán megszerette a katonaságot. (Állítólag nagyon tehetséges volt benne, és már gyerekként is folyton katonásat játszott.)
Kép: WikiCommons és MPI/Getty Images
Hannah/James a Hatodik Gyalogezred katonája lett, és a skóciai jakobita felkelés idején Carlisle-ban állomásozott, katonai gyakorlatokon vett részt, és megtanult lőni.
Amikor megakadályozta, hogy egy tiszt megerőszakoljon egy helyi lányt, hatszáz korbácsütésre ítélték „kötelezettségszegés” miatt. Ezek szerint egy katona és úriember kötelessége akkoriban az volt, hogy asszisztáljon felettese szexuális erőszaktevésének…
Hannah az eset után megszökött, de még ekkor sem hagyott fel a férfiléttel, hanem inkább beállt a királyi tengerészethez és elhajózott Indiába a Swallow (Fecske) fedélzetén. A különböző csatákban tizenegyszer sebesült meg a lábán. Harcolt Pondicherry ostromában 1748-ban, és állítólag több francia katonával is végzett, mielőtt komolyan megsérült. Az ágyékánál találták el muskétával, de sebtiben „megoperálta” magát: saját kezével kaparta ki a puskagolyókat a testéből, nehogy egy orvos rájöjjön, hogy valójában nő. Két év múlva viszont, egy kocsmában töltött görbe este után mégis úgy döntött, hogy felfedi kilétét a tengerészek előtt. Társai megdöbbentő módon jól kezelték a coming out-ot, tisztelték és támogatták Hannah-t, vállvetve harcoltak vele, hiszen már számtalanszor szemtanúi voltak, milyen tehetséges a harcban. Az ő bátorításukra katonai járadék iránti kérelmet adott be, amit meg is ítéltek neki (ez akkoriban ritkaságszámba ment), majd hivatalosan leszerelt a seregtől.
Meglovagolta a sikert
Hannah hőstettei hamarosan népszerű pletykákként kezdtek terjedni, és mivel anyagi helyzete ismét bizonytalanná vált, eladta a sztorit egy londoni top kiadónak, ami Hannah Snell meglepő élete és kalandjai címmel jelentette meg a könyvet. Afféle szenzációs könyvreklámként
Hannah különböző színházakban lépett fel egyszemélyes show-jával, balladákat énekelt és elmesélte a kalandjait.
A közönség valószínűleg azt a részt szerette a legjobban, amikor férfi katonai ruhát öltött és hagyományos fegyvergyakorlatokat mutatott be. A Gentleman’s Magazin is beszámolt kalandjairól és három festő is megfestette a portréját, természetesen férfi egyenruhában.
Hannah Snell története a Gentleman’s Magazine hasábjain (Forrás: WikiCommons)
Később Wappingben telepedett le és kocsmát nyitott, amelynek neve stílszerűen A női harcos (The Female Warrior) volt. A kocsma bejáratánál lógó cégér őt ábrázolta: egyik oldalán női ruhában, másik oldalán pedig tengerész egyenruhában szerepelt, „Az álruhás özvegy” felirattal. Értett a marketinghez.
Hannah Snell még további negyven évet élt, kétszer újra férjhez ment és két fiút nevelt fel. Egész életében szabadon élt, ám végül őt is elérte az, ami ellen mindig is küzdött: a kiszolgáltatottság. Egyik fia, George a mentálisan zavartak számára fenntartott Bethlem Hospital nevű pszichiátriai intézetben helyezte el, itt töltötte élete végét. Utolsó kívánsága az volt, hogy a Royal Chelsea Hospital területén temessék el, ahol az idős katonák töltik napjaikat. Ez teljesítették, sírja ma is itt található. Végső nyughelye így híven tükrözi Hannah nem mindennapi életét. Egy rádiójáték és egy színdarab is őrzi emlékét.
Források: Tracy Dawson: Let me be frank, wikipedia.com; Kiemelt kép: Twitter
