Közel 40 fok kánikula. És kitör a frász. A kettes villamoson ülsz, arcodon csorog az izzadtság, miközben görgeted a Facebook-hírfolyamot és azt látod, hogy mindenki VAN valahol. Üdül, hekket vacsorázik valamilyen strandon, esetleg ő maga fog halat tóból, folyóból, tengerből, arcán széles mosoly. Vadvízi túrázik, tollasozik, koncerten csápol. Sosincs egyedül, mindig körülveszik őt család, barátok, itt a nyár, boldogság van. Nézz fel gyorsan a telefonodból egy pillanatra, konstatáld a gyönyörű Buda látványát. Ha jó szögből készíted a szelfit, és nulla utastárs, viszont egy darab vár van mögötted, te is posztolhatsz egy egyedülállót: turista vagy a saját városodban.
Te nem csinálod jól?
Aztán térj át az Instagramra, bár a feededhez ilyenkor nyilván idegcsillapító szükséges, hiszen ott hatványozottan tolul az ember arcába a tartalom, hogy nap mint nap szembesülhessen a munkahelyén vagy a home office-ban görnyedve azzal, hogy valamit nem csinál jól. Előkelő koktélok fotója, levendulamező közepén pózolás, elektromos hajó fedélzete, tenger csillogása, grillezés otthon, vagy valami kerti partin, lányok (asszonyok) hajában instakompatibilis virágkoszorú.
Megannyi tündér lejti táncát az idegeiden. Mindenkinek bejött az élet. Vagy ha nem is, de legalább próbálkozik.
Hogy ne lásd a tömeget a villamoson, maradsz az álomvilágban, tekered tovább a telefont. Idősebb-fiatalabb élvezi a nyarat, az életet, és erről nem fél posztolni sem. Te is elhatározod, hogy nem maradsz le, fejben elkezded összeállítani a listát, mennyi mindent tehetnél meg, ha akarnál. Márpedig akarnod kell, mert a nyár elmegy, az élet eliramlik, mindjárt itt a sokadik hullám, az ősz, a háromnegyedévnyi depresszió, sötétség, Mordor. A nyár rohanását élményekkel lassíthatod, na persze olyasmivel, ami posztolható…
Segítségül hívod gyorsan a Facebook eseménynaptárát, a telefont egy pillanatra ki nem engeded a kezedből. Talán csak addig, míg tömegközlekedési eszközt váltasz. Látod, hogy a Kobuciban Besh o droM lesz, a Budapest Parkban necc parti. A Szigetre is mennél, de sajnos huszonnyolcezer a napijegy, ezt is énekelje meg a WellHello. Margitsziget, Városmajor, Szeged, te jó ég, mennyi szuper koncert és színdarab, hátha nyáron lehet kapni az Őrült nőkre is jegyet. Kéne egy ház, ha nem is az óceán partján, de legalábbis a Balaton-felvidéken, hogy a délutánokat menő borászatok teraszain tölthesd. Napüdvözlet egy belvárosi hotel tetőteraszán, aztán chillezés a medence mellett. Ki ne felejtsd a Művészetek Völgyét, illene nyáron egy tábortüzet is körbetáncolni lehetőleg Vigántpetenden.
Az igazi influenszer
Mire végigszáguldasz a felajánlott programokon, azt érzed, mint én régen, amikor átnyálaztam a Pesti Estet. Mintha részt vettél volna legalább három menő eseményen. A félelem, hogy lemaradsz valamiről, kimaradsz valamiből már nem annyira nagy, mert legalább tudod, hogy hova mehetnél. És hogy hova mennek el majd mások. Helyetted.
Mert te aztán munka után végül hazamész, legfeljebb kisétálsz este a közeli tópartra. Megiszol egy fröccsöt, hallgatod a békák kuruttyolását, érzed, ahogy csillapodik a hőmérséklet, és csillapodsz te is. Ilyenkor már senki nem hív telefonon, csak te vagy, a család, esetleg néhány barát. Valaki azért rád ír, hogy mennek valami koncertre, még pont beférnétek ketten a kocsiba, de te nemmel válaszolsz. Talán mert valójában te vagy az influenszer, és te már tudod, hogy az igazi vagányság az, ha mersz kimaradni dolgokból. Mi több, örömöt ad.
Átkarolod a hozzád legközelebb ülő vállát, amitől pont úgy érzed magad, mint egy sörreklámban. Kicsit zavarba jössz, felállsz, elbotorkálsz, majd lefotózod közelről a békalencsét és posztolod. Hesteg JOMO. #JoyOfMissingOut. Mersz kimaradni, sőt örülsz neki. Igaz, az online létből még nem, de az egy másik lecke, az egy másik trendi hesteg.
Kiemelt kép: Canva
