Mindegy, hogy hány évesek vagyunk, a szüleinkkel való kapcsolat akkor is meghatározza a mindennapi életünket, hogyha azt hisszük, hogy ez nem így van. Ez a hatás pedig nem csak pozitív lehet: pontos számok nem ismertek, de viszonylag magas összeggel mernék arra fogadni, hogy a legtöbbünk még jóval a felnőttkorba lépve is cipel magával némi traumát gyerekkorából.
Az apák nyomában
Az, hogy sokan érezzük úgy magunkat, mintha apa nélkül nőttünk volna fel (még akkor is, ha „papíron” volt, és nem váltak el a szüleink, az gyakorlatilag a társadalmi berendezkedés miatt van, hiszen még mindig az anyát tartjuk elsődlegesen a családi tűzhely őrzőjének, az apák pedig – mint egy másodrangú szülő – csak a partvonalról szemlélik az eseményeket. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy ez az akaratuk ellenére történik, vagy éppen ez kényelmes számukra.
A nő gyermeket nevel, süt-főz, a férfi pénzt keres, eltartja a családot… Hazánkban a hagyományos családmodellt továbbra is sokan magukénak érzik, a gyakorlatban mégis nehezen valósítják meg. Kutatások alapján az anyák, dolgozó nők itthon túlteljesítenek norvég, francia vagy német társaikhoz képest, mégis sokan elfogadják ezt az egyenlőtlen szerepet, sőt elégedettek vele, miközben a férfiakon is egyre nagyobb a teher.
Egy 2020-ban végzett reprezentatív felmérés alapján – amelyet a Závecz Research és a Republikon Intézet munkatársai készítettek – a magyarok egy jelentős része (39%) még mindig a hagyományos családmodellben hisz, azaz a férfi legyen a kenyérkereső, a nő pedig a gondoskodó, gyermeket nevelő háziasszony. A családi szerepek alakulásával foglalkozó kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy
a fiatal diplomások körében már kevésbé él a hagyományos „családfő”-szerep, a feladatokat inkább közösen oldják meg a felek, rugalmasan, olykor egymást helyettesítve.
A férfiak közül is egyre többen örömforrást találnak az otthoni, hagyományos szerepekben, mint például főzés, kertészkedés, sportolás a gyermekkel, barkácsolás, kreatív játékok. „A férfiak igénylik az apai feladatokat, részt vesznek bennük, és ki is teljesednek általuk; emiatt kialakulóban van egy új apakép” – magyarázta Dr. Szabó-Tóth Kinga egyetemi docens, szociológus egy korábbi cikkünkben. Szerinte komoly ellentmondás viszont, hogy bár a magyar nők jelentős része teljes munkaidőben dolgozik, a társadalom továbbra is tőlük várja el a háztartási munka és a gyerek körüli teendők nagy részének elvégzését, míg a férfiakra egyöntetűen a „hagyományos”, anyagi biztonságot megteremtő, „kenyérkereső” apaként tekint. Ugyanakkor a társadalom több mint fele úgy gondolja, az apa igenis vállaljon aktív szerepet a család életében, és törődjön a gyermekeivel, így egyfajta kettős elvárás tapasztalható a férfiak tekintetében is. Így nem csoda, ha nemcsak a nők, hanem a férfiak is küzdenek a szerepeikkel (amik pedig nincsenek is kőbe vésve példáról már mi is írtunk), és a megfelelési kényszerrel.
Jófej online pótapák
Az, hogy milyen ember és szülő az apánk, legalább ugyanannyira meghatároz bennünket, mint anyánk személyisége. De mi van akkor, ha valakinek kimaradtak a jó élmények, vagy ha nem is volt az életében jelen egy apafigura? Mint a legtöbb manapság felbukkanó problémára, az interneten erre is találhatunk megoldást (mármint a szakemberek segítsége mellett).
„Mondj el egy jó dolgot, ami történt ma veled, és egy kihívást jelentő dolgot. Kezdd a jóval.”
Mondja ezt Vacsora apával sorozatában Summer Clayton, akit @yourprouddadad néven 2,8 millióan követnek TikTokon. Ő is azon tartalomkészítők közé tartozik, akiknek apás témájú videói szenzációvá váltak a világjárvány során. Az utóbbi években egyre több apakontent hódít a közösségi oldalakon, de igazából a pandémia alatti izoláció miatt váltak szenzációvá ezek a férfiak, akik szívesen magukra vállalják mindenki kedvenc apukájának szerepét, és megadják azt az odafigyelést és szeretetet, amit csak ők adhatnak meg nekünk. Egyikük borotválkozni tanít, másikuk azt magyarázza el, hogyan kell nyakkendőt kötni, a harmadik pedig kicsomagol egy-egy szendvicset (magának és nekünk is), és kéri, hogy meséljünk a napunkról, és empatikusan végighallgat, közben pedig a kamerába (vagyis ránk) néz kedvesen.
Néhányan, Claytonhoz hasonlóan, a való életben még nem is apák, csak a képernyőn játsszák el a szerepet. Clayton a Day 6 magazinnak elmondta, hogy eleinte különböző típusú TikTok-videókkal kísérletezett, de a 2020-as év végéhez közeledve azt vette észre, hogy amikor a szülői szerepet játszotta, élvezte „ezt a képességet, hogy kapcsolatba tud lépni a képernyő másik oldalán lévő személlyel.”
Kapcsolódó
Ő Rob, az internet szuperapuja
Az első netes pótapu, aki igazán híres lett, még 2020 tavaszán, a karanténkorszak legnehezebb, kezdeti időszakában kezdte el a pótapuságot, rögtön fel is kapta az internet, a videómegosztón több mint 4 millióan követik. Rob Kenny ugyan nem a TikTokon, hanem ma már szinte oldschool módon a YouTube-on osztja apai tanácsait, vagyis dadvice-ait Dad how do I (Apa, hogyan csinálom?) nevű csatornáján azoknak, akik mellett nincs apa.
Natasha Sharma, aki klinikai pszichológiából doktorált és a kapcsolatokra specializálódott, és a torontói NKS Therapy pszichoterápiás klinikát vezeti, azt mondta a CBC rádiónak, hogy nem lepődik meg azon, hogy ezek az internetes apukák mennyire rezonálnak az emberekkel. „Annyira egyszerű és egyértelmű, és mégis a legmélyére hatol annak, amire minden embernek valóban szüksége van, különösen most – utalt a világjárvány hatásaira a szakember. – Nagyon kemény pár év áll a hátunk mögött.”
A bennünk lévő gyerekhez beszélnek
A szakember szerint ezek az emberek olyan tartalmakat hoznak létre, amelyek a mindenkiben élő belső gyermekhez szólnak. „Talán elvesztettük a szüleinket, akiket nagyon szerettünk. Talán soha nem volt olyan szülőnk, aki beszélt volna hozzánk és teret adott ilyen módon….. Még ha egészséges, szerető, csodálatos szüleink voltak is, szerintem sosem veszítjük el az igényt, hogy egy bizonyos módon valaki atyáskodjon fölöttünk.” Sharma szerint a tartalom hangvétele üdvözlendő ellenpontja a közösségi média sokszor hangos, önreklámozó jellegének, és a világban zajló súlyos dolgoknak, mint amilyen az ukrán háború, az abortuszkérdés, vagy a gazdasági válság. „Ezekben a videókban van egyfajta könnyedség, pozitivitás és egy olyan tápláló, ápoló elem, amely üdítő változás a közösségi médiában.”
Ezzel egyetért Clayton is: szerinte ez a kontraszt az, ami helyet adott neki és a többi internetes apukáknak. „A TikTok többsége nagyon szórakoztató. Sok táncos trendet látok rajta, sok tréfás csatornát, sok nagyon-nagyon energikus, de egyben eléggé kaotikus, nem túl békés tartalmat – magyarázza a Mississippi állambeli Columbusban élő „apuka”. – Én csak egy kis menedéket nyújtok. Az emberek, akik élvezik a tartalmaimat, azt mondják, hogy »ez a kedvenc vigasztaló csatornám«, vagy »ez a csatorna segít megnyugodni«, vagy »ez a csatorna segít, hogy jobban érezzem magam, ha szomorú vagyok«.” És ez valóban így van: elég csak néhány videót megnézni Summer csatornáján ahhoz, hogy úgy érezzük, hogy tényleg figyel ránk az „apánk”, ráadásul több praktikus dologra is megtanít.
Személyes kedvencem, amikor elmondta, hogy mennyire büszke rám, hogy végre sikerült lediplomáznom, a másik pedig amikor a tankolást mutatta meg úgy, ahogy azt csak a legjobb értelemben vett édesapák tudják.
Persze, vannak olyanok, akiknek az apa fogalma kicsit mást jelent, mert mondjuk családon belüli erőszak áldozatai – Clayton is rengeteg üzenetet és kommentet kap érintettektől, amelyekben leírják, hogy bárcsak olyan kapcsolatuk lenne az apjukkal, mint amilyet ő modellez a TikTokon.
„Volt néhány, akinek a szülei drogoztak, vagy más miatt nem volt olyan velük a kapcsolataik, mint amilyet szerettek volna, és írják, hogy én képes vagyok betölteni valamiféle rést valamilyen módon, formában, azzal, hogy olyan videókat készítek, amilyeneket.” Azért azt is hozzá teszi, hogy a szülőnek lenni sokkal nehezebb a való életben, mint TikTok-on eljátszani a szerepet.
Apaviccek, vicces apák, egészséges kapcsolat
Van, aki Claytonnal ellentétben nem annyira a lelkizős részét szeretné bemutatni, hanem inkább a humor felől ragadja meg az apaságot (ami szintén népszerű műfaj, gondoljunk csak az elmúlt években egyre népszerűbb apa-viccekre, azaz azokra a humorbonbonokra, amelyek általában valami faviccet tartalmaznak). A torontói színész és komikus Austen Alexander Gregoris, aki a TikTokon (ahol 409 ezren követik) és a színpadon Austen Alexander néven szerepel, azt mondja a Day 6-nek, hogy kezdetben különböző komikus videókat készített. „De rájöttem, hogy nem mindenkinek jött be annyira, hogy azonosulni tudjanak vele, és meg akarják osztani.”
Ez azonban megváltozott, amikor apás videókon keresztül az élet egy egyszerű oldalát kezdte el bemutatni. „Az első apás videók, amiket csináltam, a nyaralóban készültek, még a világjárvány elején. És észrevettem, hogy ezek nagyon jól sikerültek, az emberek szeretik. Aztán elkezdtem másmilyen apás karaktereket feldolgozni, például hokisokat, mindenféle egyszerű helyzeteket, amikhez én is kötődni tudtam.”
@austenalexander Dear Carrie, we’ve gone fishin eh? 🎣🐟🚤 w/ @not_marcanthony #canada #fishing #dads #humor #foryou ♬ original sound - Austen Alexander
Bár az elején is már népszerű volt, igazán a világjárvány után ugrott meg a követőinek száma. Azt is elmondta, hogy bár a jelenetek jórészét a saját apja ihlette, sokan írnak rá, hogy az ő papájuk is pont ilyen.
Aztán van a kettő közötti átmenet, mint amilyen Nick Cho, aki a TikTok-on @yourkoreandad néven fut, és akit 3 millióan követnek. Ő olyan egészséges szülő-gyerek kapcsolatot modellez, amelyet sok felnőtt nem tapasztalt meg felnőve, és olyan apróságnak tűnő dolgok szerepelnek a videóiban, mint amikor megdicsér, milyen klassz tábortüzet raktunk.
A már korábban is idézett Natasha Sharma pszichológus szerint az emberek több mint 50%-a nem megfelelően tud kötődni másokhoz, méghozzá a családi háttere miatt.
Ez nem jelenti azt, hogy valami baj van velük, vagy hogy mentális betegségben szenvednének, egyszerűen a régi időkben az volt a módi, hogy nem vonták be a gyerekeket sok mindenbe, nem irányítottak rájuk kellő szerető figyelmet, inkább a funkcionális, gyakorlatias stabilitás volt a lényeg.
Cho 20 éve kezdte Koreában felépíteni a kávébirodalmát, számtalan kávézó tulajdonosa, és a többi „apukához” hasonlóan ő is a pandémia kezdetén vetette bele jobban magát az apatartalmak gyártásába. Egy tipikus Your Korean Dad videó azzal kezdődik, hogy Cho bemutatkozik. „Én vagyok a koreai apukád – mondja, és megpaskolja a fejünket. Ezután pedig valami nagyon hétköznapi következik, mint elmenni egy bevásárlóközpontba, egy élelmiszerboltba, vagy egy hamburgerezőbe. Az egyik videóban kávét főz neked, amíg mi a házi feladatunkat csináljuk, egy másikban pedig kitesz a reptéren bennünket, és integet, miközben távolodunk tőle.
@yourkoreandad #YourKoreanDad ♬ original sound - Nick Cho
Ezek a klipek egyszerűnek tűnhetnek, de azt mutatják, hogy mennyire fontos szereplői a szülők az életünnek, vagy mennyire lehetnének fontosak. Cho kommentelői közül is sokan a hiányzó, távoli vagy elhunyt szülőket emlegetik, azt sugallva ezzel, hogy a Your Korean Dad-videók enyhítik a veszteség érzését.
Bármi is legyen a valódi ok, amiért ennyire népszerűek lettek ezek a pótapák, de nem mehetünk el a jelenség mellett. Nézzük a videókat, gyógyítsuk a lelkünket, de a végső üzenet valószínűleg az, hogy próbáljunk meg mi is olyan szülők lenni, akiknek a gyerekeinek már nem lesz szükségük hasonló „gyógyító videókra”.
Kiemelt kép: Getty Images
