„Az én egyik úgynevezett kedvenc receptemnek nem is igazán a gasztroértéke nagy, hanem az a sztori, ami mögötte van. Mindjárt megértitek… Amikor naturál testépítő versenyre készülök, a több hónapig tartó mentális és fizikai felkészülés mellett egy nagyon szigorú étrendet kell tartanom ahhoz, hogy a megmérettetés napján csúcsformában lehessek. Ezért a végefelé az étrendem 80%-át ez a recept teszi ki. Tavaly például 24 hét volt a versenydiéta és a felkészülés, de átlagosan 18-20 hét, amíg folyamatosan éhes vagyok, és matekozni kell az étkezésekkel.
2019-ben indultam először testépítő versenyen, és a hosszú felkészülés finisében találkoztam ezzel a kajával, amit főképp az ízetlensége miatt kezdetben nagyon-nagyon utáltam, viszont amikor az ember szervezete teljesen le van ürítve a szénhidráttól, akkor már az is boldogságot tud okozni, hogy egyáltalán ehet rizst. A rizs miatt valamennyi szénhidrát ugyan van már ebben a receptben, de eredeti verziójában teljesen zsír- és sómentes. Ennyi szénhidrát egyébként kell is, hogy visszatérjen egy kicsit az életkedved, mert onnantól kezdve, hogy nem igazán élmény és örömdús az étkezés, brutális szinten lecsökken a motiváció és a dinamika. Mielőtt nekifutunk a versenyszezonnak, a családdal mindig leülünk megbeszélni, hogy fog kinézni a következő fél év-év, mikortól van az, hogy a diéta már kihat a hangulatomra, így már előre tudják, mikor van az, hogy nem szabad velem ujjat húzni, vagy mikor jobb a hangulatom, mikor lehet velem beszélgetni, programot csinálni. A családom szokta mondani, hogy ilyenkor egy dementor vagyok, mert kevés bennem a jókedv, de igazából csak a kontraszt nagy.
Lilla, a feleségem (Polyák Lilla, színésznő – a szerk.) úgy szokott fogalmazni, hogy én valójában egy jófajta, borsodi parasztgyerek vagyok, széles nagy jókedvvel és karizmával,
aki imád nagyokat enni-inni, és az étrend ilyen módon drasztikus megváltoztatásával nyilván ez változik. De hát valamit valamiért.
Visszatérve erre az ominózus fogásra, azért volt annyira emlékezetes számomra, mert az elmúlt évben nagyon sok problémát kellett megoldani a versenyszezonom alatt, és az, ahogy ezt Lilla végigvitte, nagyon sok mindent elmond arról, ahogyan ő támogat engem, kiáll értem. Tulajdonképpen együtt versenyzünk. Az amerikai megmérettetésre kizárólag vákuumcsomagoltan lehetett készételt szállítani a repülőn, és sajnos némi rizs és hal így is megsavanyodott a 18-20 órás repülőút alatt. Ráadásul a vegasi hotelekben nem úgy van, mint nálunk: a szobákban nincs se mikró, se hűtőszekrény, hanem jéggép van, abból hordtunk be jeget a csapba, mosdókagylóba, azon tartottuk hidegen a vákuumcsomagolt kajákat. Mikor a versenyre készülve ennyire minden nélkül, grammra kimérve ehetem csak az adott kajákat, sajnos nem tehetem meg, hogy étteremben egy pincérre, vagy egy legyintő séfre bízzam, hogy valóban mondjuk só nélkül főtt rizst tálaljanak, mert már néhány gramm só is annyira puhítja a színpadi formát, hogy elbukhatom az egész versenyt.
Máté alapjáraton szeret nagyokat enni-inni
Pánikoltunk is egy kicsit, hogy nem lesz elég az étel a versenyre való ún. töltésnél… idegileg már eléggé kivoltam az esettől, amikor eszembe jutott, hogy régen a koliban (amikor még nagyon kicsi voltam és nagyon egyedül), gyakran úgy oldottuk meg a főzést, hogy két cipő közé egy felfordított vasalót tettünk, arra rá egy kis serpenyőt, amin akár egy szelet sonkát vagy tojást meg lehetett sütni. Elrohantunk a Wall Marktba alumínium edényt – úgy kell elképzelni, mint a katonai csajka –, halat és nyers rizst venni, majd vissza a hotelba. Emlékszem, minden étkezésem előtt, a vizesedés elkerülése végett ott feküdtem felpolcolt lábakkal az ágyon, és meghatódva néztem, ahogy Lilla a Las Vegas-i szobában a sarokban guggol, és a két cipő közé beszorított, felfordított vasalón a kis edényében melegítve, fa pálcikával kevergetve főzőcskézi nekem ezt a halas-rizses ételt. Az egészben van valami olyan esetlen, mégis romantikusan szép, ami miatt kedves lett nekem még ez a „szutyok” kaja is. Rettentő hálás vagyok a feleségemnek, mert mindent megtett azért, hogy minden kajám időben és grammra pontosan meglegyen úgy, ahogy kell, én pedig a versenyen abszolút bajnoki címet szereztem. Most már mosolyogva azt javaslom, ha bárki arra vetemedik, hogy az alapverziót egy étkezés erejéig kipróbálja, miket is eszünk mi testépítők, utána esetleg készítse el egy joghurtos dresszinggel és egy adag, légkeveréses sütőben (zsiradék nélkül) sült édesburgonya hasábbal, mert ebben a formájában már egész fogyasztható, sőt finom és tápláló.”
Vegasi „vasalós” hal
Uborkával, joghurtos öntettel és édesburgonya hasábbal fokozhatók az élvezetek (Fotó: Getty Images)
Hozzávalók:
- 60 dkg tilápia (fehér húsú hal)
- 40 dkg rizs
- brokkoli
- kígyóuborka
- édesburgonya
- 1 kis pohár joghurt
- fél citrom leve
- só, bors, őrölt paprika, zöldfűszer – ízlés szerint
Normál esetben (és konyhában), a halat légkeveréses sütőben vagy serpenyőben lepirítjuk. A brokkolit és a rizst megpároljuk, és meglocsoljuk a fél citrom levével, a kígyóuborkát pedig héj nélkül, hasábokra vágjuk. A feljavított verzióhoz hozzátartozik a joghurtos dresszing, a különböző fűszerek és a sült édesburgonya hasáb.
Kiemelt kép: Gömöri András Máté
