Az utolsó lépcsőfok története tipikusan olyan, amiről ha nem tudnánk, hogy tényleg megtörtént, az írói fantázia túlpörgésének hihetnénk. Az elképesztő történetből Antonio Campos rendezett nyolc epizódból álló krimisorozatot, ami határozottan a bűnügyi történetmesélés gyöngyszeme lett, és nem az erős alapanyag miatt: remek stílusárzékkel forgatott széria, ami pont jól adagolja a sötétséget, és amely nem kíméli a nézőt – nem távolról engedi láttatni a történéseket, hanem rendesen behúz a közepébe, akkor is, ha valami nagyon kellemetlen fogunk látni. És persze mindehhez hozzátesznek a sorozat főszereplői: Colin Firth és Toni Collette (mint Michael Peterson háborús regényíró és második felesége, Kathleen Peterson) nem meglepő módon brilliánsak. Toni Collette-nek még a filmbéli haláltusája is tökéletes, már-már bántó részletességgel tárul a szemünk elé.
Minden együtt áll hát egy remek sorozatélményhez, de ha könnyed esti szórakozás a célunk, előre szólunk, hogy nem ez lesz a sorozatunk. Az utolsó lépcsőfok atmoszférája feszült és nyomasztó, egy percre sem fogunk megkönnyebbülten fellélegezni.
A történet
Kathleen 2001-ben vesztette életét az észak-karolinai Durhamben található otthonuk lépcsőházában. A mentőket Michael értesítette, aki azt állította, hogy felesége – aki akkor még életben volt – leesett a lépcsőn, miután alkoholt és nyugtatót is fogyasztott. A furcsa körülmények azonban Észak-Karolina történetének egyik leghosszabb bírósági tárgyalását eredményezték – ugyanis a boncolási jegyzőkönyv szerint a 48 éves nő súlyos koponyasérülése tompa tárgytól származó ütések következtében keletkezett.
Már maga a család is rendkívül összetett, igazi mozaikcsalád. Kathleen első házasságából született lánya, Caitlin, Peterson első feleségétől való fiai, Todd és Clayton, valamit fogadott lányaik, Margaret és Martha idilli családi körülményekről, valamint Kathleen és Michael szeretetteljes házasságáról nyilatkoztak az ügy kezdetén. De ahogy az várható, az idill a horror hatására elkezd darabjaira hullani, miközben mi is egyre többet tudunk meg a tökéletesnek tűnő családtagok csillogó felszíne alatt meghúzódó sötét titkokról.
Eleinte az egész família egy emberként állt Michael mögött, és az ártatlanságát hirdették. Azonban az ügy kivizsgálása során bebizonyosodott, hogy Michael biszexuális, és többször is hűtlen volt feleségéhez – bár állítása szerint második házassága ideje alatt csak férfiakkal hált a kapcsolaton kívül, amiről Kathleen is tudott. Ezek után Kathleen vér szerinti lánya, Caitlin és Kathleen nővére szembefordult a férfival, elhatárolódtak a Peterson család tagjaitól, akik viszont továbbra is apjuk ártatlanságát hirdették.
Kísérteties hasonlóság
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre messzebbre megyünk vissza a múltban, és mélyebbre Peterson lelkében – mindegyikről kiderül, hogy korántsem makulátlan, sőt. Képbe kerülnek az örökbe fogadott lányok szülei: Peterson és első felesége szoros baráti kapcsolatban állt a Ratliff családdal, de miután a szülők meghaltak, Peterson lett lányaik, Margaret és Martha gyámja. Az ő biológiai édesanyjuk, Elizabeth Ratliff 1985-ben lelte halálát Németországban (ahol mindkét család lakott akkoriban) – egy lépcső alján, fejsérülések és nagy vérveszteség következtében. És Michael Peterson volt az utolsó, aki élve látta a nőt. A halottkém akkori megállapítása a szerint a nő agyvérzést követően zuhant a lépcsőre, és fejsérülései is ekkor keletkeztek.
Tekintve, hogy a két haláleset körülményei kísértetiesen hasonlítottak, a durhami bíróság végül elrendelte Elizabeth Ratliff halálának felülvizsgálatát, ami a későbbiekben nagyban megnehezítette Peterson helyzetét. A sorozat végigkalauzol a tárgyaláson, a Petersonról forgató francia filmesek munkájába is belelátunk, közben Campos rendezése végig a pártatlanság határain belül marad, betekintést engedve az amerikai jogrendszer már-már átláthatatlan, de mégis kicselezhető világába.
2003. október 10-én a Durham megyei esküdtszék előre megfontolt emberölés vádjával bűnösnek találta Petersont Kathleen ügyében, és a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre. De ez még közel sem jelentette az ügy lezárását. Egy 2006-os fellebbezést követően Michael védőügyvédje vitatta a bizonyítékok, valamint az eljárás és a tanúvallomások méltányosságát, benyújtott kérelme azonban nem járt sikerrel.
„A baglyok nem azok, aminek látszanak”
Egyáltalán nem alaptalan, hogy az eset kapcsán sokakban felidéződött a kultikus Twin Peaks sorozat kulcsmondata. Kathleen ügyében ugyanis furcsa és új elmélet látott napvilágot 2009-ben. A Peterson család szomszédja, T. Lawrence Pollard azzal kereste fel a rendőrséget, hogy – átolvasva az Észak-Karolinai Állami Nyomozóiroda (SBI) bizonyítéklistáját – szerinte a nő végzetes fejsérülései minden bizonnyal egy fülesbagoly támadásának következtében keletkeztek, tekintve, hogy a listában bagolytoll maradványairól is beszámoltak. Hogy ez a teória hova fut ki, azt meghagyjuk a sorozatnak. Vagy az egész jogi csatározást megörökítő, a Netflixen látható dokumentumfilm-sorozatnak.
Jean-Xavier de Lestrade francia dokumentumfilmes munkáját is megörökíti Az utolsó lépcsőfok. A dokumentumfilmes 2003 és 2018 között forgatta filmjét az ügyről, ami The Staircase címen szerepel a Netflixen – a filmesek munkája fontos szerepet játszott a Peterson-ügyben, és Campos rendezésének egyik fő inspirációjául is szolgált.
De vajon mi lehet az igazság?
Az éveken át tartó fellebbezés-sorozat után Michael ügyét végül 2011-ben újratárgyalták, ugyanis Duane Deaver (akit Myke Holmes alakít a sorozatban) vérnyomelemzőről kiderült, hogy szándékosan félrevezető tanúvallomásokat tett a vérfoltos bizonyítékokkal kapcsolatban. Hogy ez hova vezet, és hogyan élik meg a családtagok, szintén nagyon szépen ábrázolja Antonio Campos, miközben továbbra sem tudjuk, mit hihetünk el az egészből.
A minisorozat utolsó epizódjában láthatjuk, hogy Peterson később szabad emberként él. Történt ugyanis, hogy Michael 2017-ben benyújtott egy bűnösségi nyilatkozatot (az Alford-vádalkut), melyben elismerte, hogy a bizonyítékok alapján bűnösnek tekinthető, azonban továbbra is elutasítja, hogy bántalmazta volna feleségét. Nyilatkozatával pedig sikerült enyhítenie a büntetésén: a bíró legfeljebb 86 hónap börtönbüntetésre ítélte, beleszámítva a korábban leült éveket is. Mivel Peterson az újonnan kiszabott büntetésnél többet töltött (98,5 hónap), nem kellett további börtönbüntetésre számítani. De mi történt vele ezután?
Miután szakított Sophie-val, a francia dokumentumfilm egyik szerkesztőjével (a sorozatban Juliette Binoche), Michael egy időre a volt feleségéhez, Pattyhez (Trini Alvarado alakítja) költözött. A most 78 éves író jelenleg egyedül él egy durhami földszinti lakásban, a Kathleennel vásárolt közös családi házuk eladásra került, a gyerekeivel pedig a híresztelések szerint továbbra is szoros kapcsolatot ápol. Külön érdekesség, hogy A szolgálólány meséje című sorozat bizonyos epizódjait ugyanebben a házban forgatták, mint ami a Peterson-család otthonát is „alakította”.
Peterson azóta visszatért a szakmájához, és két könyvet is írt a témában, amelyekben saját szemszögéből meséli el a történteket. Mivel Michael nem profitálhat a halálesetből, a könyvek eladásából származó bevételt jótékony célokra fordítják. Többnyire távol tartja magát a reflektorfénytől, a Varietynek adott júniusi interjújából azonban kiderült, hogy – bár nem látta a sorozatot – egyáltalán nem volt elégedett a karakterábrázolással, emellett úgy érzi, hogy a dokumentumfilmes Jean-Xavier de Lestrade is elárulta a családját.
„Nem volt ilyen életünk, mi soha nem veszekedtünk. Ebben a történetben teljesen más képet festenek rólunk, mint ami a valóság. Úgy tudom, hogy a feleségem háromszor is meghal ebben a sorozatban. Nos, én voltam az, aki tényleg látta őt meghalni. Ott voltam vele, és nem akarom látni az eset alternatív ábrázolásait, amelyekről azt mondták nekem, hogy kifejezetten erőszakosak. Jártam a háborúban; a tengerészgyalogságnál szolgáltam Vietnámban. Háborús filmeket sem akartam nézni, miután hazatértem. Nyolc évig voltam börtönben, és most szabad vagyok. Hogy akarok-e börtönfilmeket látni ezután? Nem. Ugyanez a helyzet ezzel az HBO-sorozattal is.
Láttam Kathleent meghalni. Szörnyű volt. Újra végignézzem, ráadásul háromszor is? Nem.”
Arról, hogy mi a véleménye Colin Firth – egyébként szerintünk és a kritikusok szerint is remek – alakításáról, Peterson így fogalmazott:
„Valószínűleg nem ő lesz a kedvenc színészem, és hogy őszinte legyek, nem láttam a játékát, de úgy hallottam, nagyon jól eltalálta a hangomat és a modoromat – az energiámat és a humoromat azonban nem sikerült elsajátítania.”
Ha válaszokkal nem is, jó néhány álmatlanul eltöltött éjszakával jócskán gazdagabbak leszünk Az utolsó lépcsőfoktól. Az alkotók nem spóroltak a nyers jelenetekkel, és ha még bírjuk idegekkel, tényleg érdemes átkapcsolni a Netflixre is – amennyiben nem vagyunk elég biztosak Colin Firth színészi játékában.
Kiemelt kép: Getty Images