Egy jó kollektíva igazi ajándék. Ha jobban belegondolunk, gyakori eset, hogy munkatársainkkal több időt töltünk, mint a családunkkal, barátainkkal. Bizonyára mindenkinek vannak olyan életre szóló emberi kapcsolatai, amelyek valamelyik munkahelyén köttettek. Legalábbis ha az illető elmúlt harminc. Az elmúlt években ugyanis drasztikus változás történt munkahelyeink működésében, és ez a legfiatalabb munkavállalók elvárásaiban már nagyon tetten érhető.
Az első igazi, komoly munkahelyemen, ahol végre azt a munkát végezhettem, amire mindig is vágytam, szédületes hangulat volt. Többen voltunk pályakezdők, sokan annál a magazinnál kaptunk először lehetőséget, és imádtuk az egészet. Annyira jó volt bejárni dolgozni, hogy vasárnaponként már tűkön ültem, hogy mikor kezdődik végre a munkahét. Szerettem a munkát is, de legalább ennyire szerettem a többieket is. Állandóan nevettünk, nagyon jó csapat állt össze. Igyekeztünk megismerni egymást, titkokat osztottunk meg egymással, és persze rengeteget buliztunk közösen. Mindez húsz éve történt, sokakkal még ma is tartjuk a kapcsolatot. Póta Salgó Réka, coach és szervezetfejlesztő szerint a jelenlegi pályakezdők jelentős része nem ismeri ezt az élményt. És bármennyire is meglepően hangzik, ennek komoly következményei vannak, amelyek mind a munkáltatók, mind a munkavállalók gondolkodását gyökeresen megváltoztatták.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy a következőkben azt fogjuk taglalni, hogy régen minden jobb volt, és a mai fiatalok ilyenek meg olyanok, gyorsan tisztázzuk: nem ők a hibásak azért, hogy ma a legtöbb helyen már nem úgy folyik a munka, mint 10-20 évvel ezelőtt, és a munkahelyi lojalitás számos szegmensben tulajdonképpen ismeretlen fogalom (nem csak) a fiatalabb generációk körében.

Mi tart vissza?

Szakértőnk szerint jelen helyzetben olyan a munkaerőpiac, hogy a legtöbb cégnek az a legnagyobb nehézsége, hogy megtartsa az embereit. A munkavállalók vándorolnak, nagy a fluktuáció. „Jelen pillanatban elképesztő munkaerőhiány van a piacon. Elöregedő társadalom vagyunk, illetve nagyon sokan külföldre költöznek, így évente nagyjából 50 000-rel kevesebb ember lép be a munkaerőpiacra, mint amennyi távozik. A Covid is átrajzolta a munkahelyek működését, nagyon megváltozott, mit várunk el egy munkahelytől, és elindított egy felmondási hullámot is. Erre az amúgy is megtépázott helyzetre jött most rá az infláció, amely nagyon komoly versenyzést hozott a bérek tekintetében. Nagy kérdés, hogy a cégek meddig tudják folytatni ezt a versenyzést úgy, hogy nyereségesek maradjanak.

A munkáltatók számára egyre égetőbb kérdés, hogy mi van még a béren kívül, amivel meg lehet tartani a munkavállalókat.

Jelen helyzetben a megtartás az egyik legnagyobb kihívás.”
És itt jön a képbe a home office kérdése. Réka szerint egyre inkább elvárás a munkáltatókkal kapcsolatban, hogy adjanak minél több lehetőséget home office-ban dolgozni, mert ez kedvez a munkavállalóknak. „Bár erre még nincsen statisztika, de én azt látom, hogy ezáltal pont az vész el, ami hozzá köt és lojálissá tesz egy céghez, azaz az élmény. A személyes kapcsolatok és élmények. Maga a munka egy adott munkakörben és szegmensben a legtöbb helyen hasonló, ez önmagában a legtöbb esetben nem elég ahhoz, hogy maradásra bírjon egy munkahelyen. Érdekes, hogy erre nem gondolunk, vagy még nem tudatosodott bennünk, de a munkahelyi lojalitás vész el azáltal, hogy otthonról dolgozunk, nem kapcsolódunk a kollégáinkhoz, nem kapcsolódunk a vezetőinkhez. Nincsenek közös bulik, kávégép melletti közös csevegések, nincsenek spontán beszélgetések a munkáról, az ügyfelekről. Ezeket nagyon nehéz online pótolni. Lehet ugyan informálisabb online értekezleteket tartani, de ez nem ugyanaz – mondja szakértőnk, és azt is hozzáteszi, hogy hosszútávon a home office ahhoz vezet, hogy kevesebb kötődésünk lesz a munkahelyünkhöz. – Azt szokták mondani, hogy a munkahelyi elköteleződés három irányból fakad. Az egyik a félelem, hogy nem találunk mást (a fent leírt okokból kifolyólag ez most kevésbé jellemző). A második egy belső kényszer, hogy nem hagyhatjuk cserben a céget. A harmadik pedig az az egyszerű indok, hogy szeretjük a munkahelyünket. Szeretjük a munkát, a többieket, az ügyfeleinket, élmény a munka. Több szempontból csakis ez tesz különbséget munkahely és munkahely között.”

Ez a meeting tényleg csak egy e-mail lett volna?

Napjaink egyik legnépszerűbb munkahelyi szállóigéje, amikor egy indokolatlannak tűnő megbeszélés kapcsán megállapítjuk, hogy ez az a meeting, amit valójában helyettesíteni lehetett volna egy e-maillel. Tény, hogy egy adott munkahelyen sokféle dolgozó megfordulhat, akiknek személyiségük, és az, hogy milyen munkahelyi környezetben szocializálódtak, sok mindent befolyásol azzal kapcsolatban, hogyan dolgoznak. Napjaink egyik legdrágább kincse az időnk, a legtöbben nagyon nem szeretjük, ha szórakoznak vele. És tény, hogy vannak olyan munkahelyi megbeszélések, amelyek semmi más célt nem szolgálnak, csak rabolják a dolgozók idejét. De közben az sem igaz, hogy mindent el lehet intézni egy e-mailfolyammal. Teljesen áldatlan állapot, hogy emberek, akik együtt dolgoznak, egy csapatot alkotnak és egy közös céljuk van, szinte soha nem találkoznak. Szakértőnk szerint egy munkahely életében kell, hogy legyenek alkalmak, amikor az ott dolgozók találkoznak, mert csak így tudnak kötődni egymáshoz, így tudnak kötődni vezetőikhez. „Arról nem beszélve, hogy ha van élményem, személyes  kapcsolódásom a kollégámhoz, akkor egy problémamegoldás vagy folyamattisztázás kapcsán is sokkal könnyebben és gyorsabban veszem fel vele a kapcsolatot és hatékonyabban oldom meg a helyzetet, mintha vadidegen számomra, vagy csak az arcát láttam egy-egy online értekezleten – teszi hozzá Réka. –

Nagy kérdés, hogy az élmény alapú elköteleződést vissza lehet-e hozni a munkahelyekre.

Én a jelen állás szerint úgy gondolom, munkahelyi élmények nélkül nem sikerülhet elköteleződést kiváltani a munkavállalókból.”

Mi lesz a fiatalokkal?

Réka szerint leginkább a pályakezdő rétegre igaz, hogy összevissza vándorol. Erre a korosztályra nagyon jellemző, hogy csoda, ha egy évet kibír valahol, és eszméleten bérigénye van. Döntéseire az azonnaliság jellemző, rövid távon akar jól választani. Ez az a korosztály, amelynek tagjai már online szocializálódtak, ők a digitális bennszülöttek, akik teljesen hozzá vannak szokva, hogy életük számos fontos része nagyrészt az online térben zajlik. „Az elmúlt évek a kiszámíthatatlanságról szóltak. A világválság, a bedőlő hitelek, aztán a Covid, majd az ukrán válság miatt számos biztosnak hitt pont bizonytalanná vált – mondja Réka. – Én úgy gondolom, pont ezért lenne most fontos a munkahelyeknek, hogy fix pontot jelentsenek a dolgozók életében. Régebben ezt a generációt kimondottan a közösségteremtéssel lehetett elérni, azzal, hogy a dolgozók közösen élték meg az együtt elértük élményt.”
Ha jobban belegondolunk, a home office egy kicsit az online randizás világára is hasonlít. Az, hogy nem vagyunk ott személyesen, hanem munkánk nagy, vagy teljes részét online végezzük, mindent kicsit lazábbá tesz. Nincsenek keretek, sokszor nincs súlya a dolgoknak. Persze vannak olyan szegmensek, ahol ez a fajta munkavégzés kimondottan előnyös, és tény, hogy a home office bizonyos szempontból racionalizálta azt a kérdést, hogy vajon biztos minden percünket az irodában kell-e töltenünk, de hogy hol van ebben az optimális megoldás, azt a legtöbb helyen még keresgéljük. Remélhetőleg közben egymáshoz is visszatalálunk.

Kiemelt kép: Getty Images