Nyilvánvalóan sok gondot okozhat a jövőnkre nézve, ha választott partnerünk bántalmazásra hajlamos személy, függőséggel küzd, vagy dühkezelési gondjai vannak. De melyek azok a jelek, amelyeket ezeknél nehezebb kiszúrni, viszont később hasonló módon gondot okozhatnak kapcsolatunkban? A Huffington Post szakértőkkel járt utána a kérdésnek. 

Tapasztalatok szerint nagy az esélye vissza- és visszatérő konfliktusnak egy párkapcsolatban, ha a felek eltérő, vagy akár merőben különböző módon gondolkodnak politikáról vagy vallásról. Rossz hír, hogy egyéni meggyőződéseinken változtatni kifejezetten nehéz feladat; partnerünket rávenni pedig, hogy ő változtasson ezeken, egyenesen lehetetlen. Amennyiben nem sikerül eltérő világnézeteinkről megértéssel és elfogadással beszélgetnünk partnerünkkel, rengeteg konfliktusra számíthatunk az eljövő évek során.

Liz Higgins párterapeuta azonban más, rejtett problémákra is felhívta a figyelmet. Elmondta, praxisában a leggyakrabban arra hallja panaszkodni pácienseit, hogy partnerük túl kevésszer foglal állást akár komolytalanabb kérdésekben is.

Az ilyen embert nem érdekli például, hogy mit vacsorázunk, merre megyünk a hétvégén, vagy milyen volt a film, amit együtt néztünk meg. Az idővel mérséklődő figyelem később komoly gondokat is okozhat, a pár tagjai eltávolodhatnak egymástól az érdektelenség miatt, így érdemes mielőbb beszélgetést kezdeményezni kedvesünkkel ezt a fajta problémát illetően. 

Mabel Yiu családterapeuta azt emelte ki, hogy fontos észrevenni a bekövetkezett változásokat. Például ha párunk eleinte nagyon szeretetteljes volt felénk, de idővel egyre kevesebbszer kedves, elfelejt válaszolni az üzeneteinkre, nem veszi fel a telefont, elutasító, vagy már randizni sincs kedve velünk – mindenképpen tegyük szóvá, hogy feltűnt nekünk a beállt változás, és türelemmel fejezzük ki, hogyan érint mindez bennünket. 

Sarah Weisberg pszichológus szerint a legtöbb probléma megoldása a rendszeresen gyakorolt önreflexióban rejlik. Amikor úgy vesszük észre, hogy másokat szándékosan, vagy akaratlanul megbántunk, érdemes egyet hátralépnünk, és elbeszélgetnünk önmagunkkal. Mit árul el a viselkedésünk a tudatalattinkról és a párkapcsolathoz való hozzáállásunkról? 

Érdemes odafigyelnünk azokra a dolgokra, amelyek bosszantanak minket, és ezek miatt először nem a partnerünkkel vitába szállni – hanem egy kicsit befelé figyelni, és kideríteni, mégis mi oka lehet annak, hogy az adott viselkedés ilyen heves reakciót vált ki belőlünk. Emlékeztet valaki másra a múltunkból? A gyerekkorunk egy helyzetét juttatja eszünkbe? Partnerünk egy számunkra ellenszenves személyre hasonlít ilyenkor? Ha ezeket a kérdéseket megválaszoltuk, gondolkodjunk el rajta, lehetséges-e a bosszantó tényezőt kiküszöbölni. Fel tudjuk-e oldani magunkban a feszültséget? Hajlandó lenne-e partnerünk változtatni a viselkedésén? Meg tudnánk beszélni vele mindezt? 

Ne rontsunk ajtóstul a házba, előbb gondolkodjunk el saját reakcióink lehetséges forrásán! – Fotó: Westend61/Getty

Persze ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy találunk majd olyan embert, aki képes maradéktalanul megfelelni elvárásainknak – pláne, ha azok esetleg idő közben meg is változnak. Figyeljük meg, és írjuk le őszintén, melyek azok a dolgok, amelyek számunkra elengedhetetlenek egy párkapcsolatban, és indokoljuk is meg ezeket! Például: Nagyon fontos nekem, hogy a párom ne hívogasson napjában négyszer, mivel sokat dolgozom, szoros napirendet tartok, ha pedig ezt bárki megbolygatja, hajlamos vagyok neheztelni az illetőre.

Foglaljuk bele a listába, mi az a dolog, amit saját mércénk szerint muszáj megkapnunk egy párkapcsolatban; mi az, amit kizárt, hogy elviseljünk; és mi az, ami „jó lenne, ha” teljesülne!

Ez rengeteget segíthet nekünk már a párválasztás folyamatába, de később is, amikor társunk felé kívánjuk kommunikálni igényeinket. Ezzel lehetőleg ne várjunk évekig, hiszen a másiknak is sokkal könnyebb már a kapcsolat elején megszokni azokat a szabályokat, amelyek sikeressé, jól működővé és kölcsönösen kielégítővé tehetik kettőnk viszonyát. 

Ha már meglévő párkapcsolatunkat szeretnénk javítani, és az annak során néha-néha megeső szemforgatások számát csökkenteni, akkor is érdemes megírni a listát. Igyekezzünk meglátni, arról mely pontok teljesülnek – és amelyek esetleg nem, azok miért nem.

Ha már tisztábban látunk, ne próbáljuk szőnyeg alá söpörni az új információt – feltéve, hogy valóban javítani szeretnénk párkapcsolatunkon. Kerítsünk rá mielőbb időt, hogy higgadtan és türelemmel átbeszéljük a felmerülő problémákat, és hallgassuk meg társunk észrevételeit is – fogadjuk el, hogy neki is lesz mondanivalója. Amennyiben képtelenek vagyunk már csak ebben az esetben is egy csapatként dolgozni, az azt jelezheti számunkra, hogy esetleg még több feladatunk lenne kapcsolatunk javításában, mint először gondoltuk. 

A legfontosabb pedig, hogy a beszélgetés végén ne felejtsük el azt is szavakba önteni, hangosan kimondani, amivel elégedettek vagyunk, amit szeretünk a másikban, és ami elégedettséggel tölt el a kapcsolatunkban! 

Ha a kisebb gondokról megfelelően kommunikálunk társunkkal, egészen komoly kapcsolati kríziseket előzhetünk meg, de persze tartsuk szem előtt, hogy ugyanaz a dolog, ami nálunk kiveri a biztosítékot – más számára álomszerű lehet (az előbbi példánál maradva: léteznek emberek, akiknek vágya sincs egy párkapcsolatban, mint hogy társa naponta többször rácsörögjön – adjuk meg az esélyt nekik, hogy egymásra találjanak). Amennyiben tehát úgy érezzük, hogy érdemes kitartanunk egymás mellett, igyekezzünk mielőbb megbeszélni (akár párterapeuta segítségével) kisebb aggályainkat is egymással – ha pedig ráébredtünk, hogy talán mégsem ez a kapcsolat volt megírva számunkra, lássuk ezt be békével és tisztelettel, és lépjünk tovább egy (mindenki számára) harmonikusabb élet irányában! 

Kiemelt kép: Peter Dazeley/Getty Images