Papadimitriu Athina a Plútó mágikus erejének köszönheti, hogy olyan, mint a főnixmadár: ha a sors térdre kényszeríti, újjászületve tud kikerülni a helyzetből. De azt is jelenti, hogy ha van előző élet, akkor abban biztosan máglyán végezhette…
– Ezt azért tudom elfogadni, mert nem félek a tűztől. Én is kerestem a miértre a választ, és arra jutottam, hogy talán egykor máglyahalált halhattam. Ez pedig jót tehetett velem, mert valami furcsa vonzalmat érzek a pattogó tűzhöz.
– Ennek nem a fordítottját kellene érezni? Inkább talán félned kellene a lángoktól?
– Nem, mert úgy gondolom, még a máglya meggyújtása előtt kiszállhatott a lelkem a testemből. Ezért nem érezhettem fájdalmat, és ezért nem iszonyodom a tűztől. A főnix, a tűzmadár megállapítással is egyetértek, mert ritkán csüggedek el, és az ilyen helyzetekből is pillanatok alatt felállok.
– A Halakban álló Holdból arra lehet következtetni, hogy rendkívül érzékeny ember vagy.
– Nagyon érzékeny voltam gyermekkoromban, falakat emeltem magam köré. Ha megbántottak, elsírtam magam, és elvonultam, mert nem akartam, hogy lássák, milyen viharok dúlnak a lelkemben. Aztán tizenhét éves koromban azt mondtam magamnak, mivel hiszek abban, hogy fontos az első benyomás, el kell árulnom, hogy ki és mi vagyok. Ekkor kezdtem lebontani ezeket a falakat, és mára már meg tudom mutatni az érzékenységemet.
– Ennek az érzékenységnek a hivatásodban van előnye és hátránya is.
– Az előnye az lehet, hogy könnyen bele tudok bújni a szerepekbe. A hátránya pedig az, hogy nehezen viselem el például a munkámban a bántást. Napjainkban dívik az olyan munkastílus, amivel a színészeket megbántják, megalázzák, nem bíznak bennünk. A közelmúltban jártam Amerikában, ahol a Netflix számára forgattunk egy sorozatot, amelybe én is bekerültem. Kicsit féltem, amikor igent mondtam a felkérésre, mert az angoltudásom gyenge. Olyan szeretetben volt részem, amelyet itthon nem tapasztaltam meg. Lelkesítették, dicsérték a színészeket és az egész stábot, ilyen környezetben könnyen lehet alkotni.
– A Vénusz helyzete alapján elmondható, hogy nagy a szeretetéhséged.
– Igen, és ezért sokat tettem. Már kamaszként úgy alakítottam magamat, hogy szeressenek és elfogadjanak. Találkoztam egy koreográfussal, aki azt mondta, hogy csak akkor tud jól dolgozni, ha nincs szeretet körülötte, ha nem szeretik, mert akkor ellene tud dolgozni. Döbbentem álltam a kijelentése előtt, mert én csak szeretetben tudok létezni.
– A művészeteket jelölő Vénusz és Neptunusz jó fényszögekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ebből arra lehet következtetni, hogy őstehetség vagy.
– Kezdetben nem akartam színésznő lenni. Ennek egy rossz tapasztalás volt az oka. Tizenöt éves voltam, amikor egy híres rendező felkért más lányokkal együtt statisztaszerepre. A lányok körbeültek egy nagy asztalt, nekem pedig az volt a feladatom, hogy az ablakhoz álljak, és amikor én következem, akkor csak annyit mondjak: jönnek! Tapasztalatlan voltam, elkiáltottam a szót, ami a rendezőnek nem tetszett, mert a mikrofon ezt a kiáltást felerősítette. Elég felsőbbrendű stílusban közölte, hogy ismételjem meg. Még mindig erős volt a kiáltásom, és a lányok előtt olyan hűvös, lekezelő, kimért módon közölte velem, hogy nem vagyok alkalmas egy szó elmondására, hogy az egész csoport előtt megalázott. Ekkor úgy gondoltam, én ezt képtelen vagyok elviselni, ha a színészi pálya ilyen, én ebből nem kérek.
