Nemrég összeszedtük azokat a kutyafajtákat, amelyeket az állatszőrre allergiások is bátran tarthatnak, ezúttal egy másik szempont szerint válogattunk. A lakásra érvényes zajvédelmi rendelet, nyűgös szomszédok, vagy pusztán a saját nyugodt éjszakai alvásunk iránti vágy is indokolhatja, hogy csöndesebb kutyát szeretnénk választani. Egyes fajták egyszerűen hangosabbak, mint mások – például a kopók arról ismertek, hogy sokat szeretnek „beszélni”, míg mások inkább megtartják maguknak a gondolataikat. A kiképzés vagy kutyaiskola sokat segíthet abban, hogy megtanítsuk kedvencünknek, mikor helyénvaló hangoskodnia és mikor kell nyugodtnak maradnia. De választhatunk eleve olyan fajtát is, amelyik kevésbé hajlamos minden ingerre csaholni. Találhatunk kis, közepes és nagytestű kutyákat is, amelyek nem ugatnak túl sokat, eléggé nyugodtak, és tökéletes „lakásbarát” háziállatok lehetnek. 

Azért ne legyenek illúzióink: minden kutya ugat, ha veszélyhelyzetbe kerül vagy valami miatt diszkomfort érzete támad. A felelős állattartás jegyében tehát ne ez legyen a kizárólagos szempont, amikor kutyát választunk és alaposan mérjük fel, hogy mivel jár a kutyatartás. Egy kutya örökbefogadásával sokat tehetünk a menhelyeken élő állatokért, ahogyan azt sok híresség is bevállalta. 

Basenji

A basenjit „ugatás nélküli kutyának” nevezik, mert olyan kevés zajt csap, de a fajta nem teljesen néma. A basenji ugatása rövid, egy szótagú vakkantás, amit egy tipikus, jódlizásra emlékeztető hang is kísér. Mielőtt azonban beleszeretnénk ebbe a csöndes és nemes kinézetű kutyába, érdemes tudnunk, hogy nem tartozik a könnyen nevelhető fajták közé. (A kutyák személyiségtípusairól itt írtunk.) Sok türelemre, humorra és sziklaszilárd következetességre van szükség a tanításához, mert nem túlzottan lelkesedik az alá-fölé rendeltségi viszonyért, dacos és akaratos személyiség. Az alapvető engedelmességi parancsok és szabályok csak sok idő és energia árán alakíthatók ki vele. Városi lakásban is tartható, de emellett nagyon sokat kell vinni a szabadba.

Basenji (Fotó: Getty Images)

Ausztrál juhász

Az aktív és okos ausztrál juhász neve félrevezető: az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki ezt a fajtát. Ezek a pásztorkutyák figyelmeztetik gazdáikat, ha úgy gondolják, hogy szükséges (például, ha valaki átlép egy határt), de nem valószínű, hogy a nagy semmire elkezdenének viharosan ugatni. Olyan történetet is ismerünk, hogy egy kiskutya hónapokig egyáltalán nem ugatott, aztán amikor először vakkantott egyet, a gazdája olyan kitörő örömmel fogadta, mint amikor egy kisgyerek először kezd járni vagy beszélni. Mivel juhászkutyáról van szó, természetesen nagy a mozgásigénye, ezért lakásban csak akkor szabad tartani, ha emellett nagyon sok mozgást tudunk neki biztosítani a szabadban.

Hat hónapos ausztrál juhász (Fotó: Getty Images)

Cavalier King Charles spániel

Nem véletlenül volt a Szex és New York pedáns és szabálykövető Charlotte-jának is ilyen spániele. (Ha nem csak a filmsorozatok, hanem az irodalmi művek kutyaszereplőit is ismered, ez a kvíz neked szól!) Ennek a kutyafajtának a tulajdonságai tökéletesen illenek a városi élethez: csendes, barátságos és imádja az embereket. És persze ritkán mukkan meg.

Francia bulldog

Egy másik boldog lakáslakó. Ezeknek a kutyusoknak nincs szükségük sok testmozgásra, kivéve az élénk sétákat. Összenyomott orruk miatt állítólag a mérsékelt éghajlaton érzik legjobban magukat, ahol sok időt tölthetnek a pihenéssel. Játékos természetük nem nyilvánul meg ugatásban sem. Ugyanez vonatkozik egyébként a fajta angol változatára is, amelyet simán bulldognak hívunk. A testesebb példányok sem zendítenek rá túl gyakran, hiszen tökéletesen elégedettek azzal, ha a kanapén szundikálnak. Sok szerencsét ahhoz, hogy rávegyük őket, hogy felkeljenek!

Francia bulldog (Fotó: Getty Images)

Shiba inu

A shiba inu-mémek elárasztották a közösségi médiát és gyakran látunk videókat a jellegzetes „shiba-sikolyról” is, amikor a kutyusok a gazdájukkal együtt énekelnek. Ez azonban ne tévesszen meg bennünket, a shibák ugyanis általában véve csendesek és nem ugatnak sokat, csak kivételesen, ha valóban okuk van rá. Az átlagnál viszont több szőrt hullatnak, ezzel mindenképpen számoljunk, ha lakásban szeretnénk tartani őket.

Shiba inu (Fotó: Getty Images)

Kiemelt kép: Getty Images