Még sokan emlékezhetnek arra (hiszen nem volt az olyan régen), hogy a 80-as, 90-es években (régebben meg aztán pláne) még nem volt ritka látvány a strandokon a fürdőbugyi két oldalán kikandikáló szőrzet, vagy az ujjatlan blúz alól a buszon kapaszkodás közben előbújó diszkrét „hónaljkutya”. Aztán valami történt (sokan a pornót „hibáztatják”), és a csupasz hajlat jött divatba. Olyannyira, hogy ha valaki nő létére nem borotválja magát testszerte, akkor arra minimum furcsán néznek, rosszabb esetben pedig kikiáltják igénytelen kékharisnyának.
Pedig a szőrnek és a higiéniának az előítéletek ellenére nem sok köze van egymáshoz; bizony, szőrzettel is ugyanolyan tiszta (vagy éppen koszos) lehet valaki, mint sima bőrrel, hiszen ez pusztán tisztálkodás és szappan kérdése. Sőt, bizonyos esetekben a szőrnek védő szerepe is van: az intim tájékon kifejezetten előnyös tud lenni némi bozont, mert ez megvédi a vaginát a kívülről bejutó kórokozókkal szemben.
Manapság a nem szőrtelenítésnek egyre nagyobb divatja van: egy nemrégiben készült tanulmány szerint a 25 év alatti nők közül majdnem minden negyedik nő abbahagyta a hónalj borotválását. Sokan valószínűleg a karantén ideje alatt választották a természetes külsőt, ami annyira bejött nekik, hogy azóta sem tértek vissza a borotvához. De ez a régóta esedékes változás a társadalom női szépségről alkotott normáiban nem lett volna lehetséges azok nélkül a nők nélkül, akik először szembeszálltak a konvenciókkal.
Ikonikus villantások
Hollywood aranykorában a gyönyörű, érzéki és cseppet sem igénytelennek mondható Sophia Loren újradefiniálta a szépséget azzal, hogy a buja vonalait követő ruhákat viselve megmutatta hónaljszőrzetét. Az andogün szépség, Grace Jones hónaljbundája a 70-es és 80-as években a nemek közötti különbségeket felvállaló stílusának menő kiegészítője volt. Hozzá hasonlóan radikális volt az utóbbi évtized két legnagyobb lázadója, Madonna és Lisa Bonet, akik mindketten rosszlányos magabiztossággal dobták a borotvát.
Náluk azonban jóval meglepőbb volt, amikor a cseppet sem vadóc Julia Roberts 1999-ben a Notting Hill premierjén villantott hónaljszőrt. Akkoriban a bulvársajtó bőszen csámcsogott azon, hogy ez valamiféle feminista kiállás, vagy csak az akkori barátja, Benjamin Brett ízlésének való megfelelés lehetett. Julia csak 2018-ban foglalkozott a találgatásokkal Busy Philipps színésznő talkshow-jában.
„A kép élénken él a fejemben – magyarázta az Oscar-díjas sztár a műsorban, hogy az a pillanat valójában nem egy szándékos feminista nyilatkozat volt, hanem egy véletlen figyelmetlenség, amiben nem számolt azzal, hogy a ruha hogyan fog kinézni a testén. – Azt hiszem, nem igazán kalkuláltam az ujjam hosszával integetés közben, és hogy ez a két dolog hogyan fog összejönni, és hogyan fed fel rólam személyes dolgokat. Szóval ez nem éppen egy kinyilatkoztatás volt a részemről, inkább csak egy része annak a nyilatkozatnak, amit emberként teszek a bolygón.”
Bár Julia elismerte, hogy az ikonikus pillanatot nem szándékosan gondolta ki, hogy felrázza a női szépségnormákat, az a tény, hogy sztársága ilyen hangos reakciót váltott ki, és ő ezt mindenféle zavar és kellemetlenség nélkül vállalta, igazán jól mutatja, hogy a hírességeknek mekkora hatalmuk van a társadalomban.
Példáját más A-listás sztárok is követték, például Adele nemrég a Vanity Fairnek nyilatkozott így: „Senki sem fogja megmondani nekem, hogy borotváljam le a ki***tt lábam.”
A galériára kattintva még több hírességet láthatunk, akik nemet mondtak a borotvára:
Manapság egyre többen kérdőjelezzük meg, hogy valóban szükségünk van-e állandóan borotválkozni/gyantázni/lézeres szőrtelenítésre (az is oké, ha igen: ebben a cikkünkben arra adunk tippeket, hogyan lehet kevésbé kellemetlen és irritáló a szőrtelenítés). A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: ha el akarjuk távolítani vagy meg akarjuk tartani a szőrzetünket, az rajtunk múlik, nem pedig a mesterséges szépségideálokon.
Kiemelt kép: Getty Images/Canva