Emiatt az egyszerű, de zseniális trükk miatt emlékezetesek a filmjelenetek

Laikus nézőként ezek a „trükkök” valószínűleg fel sem tűnnek számunkra.

Ha a kedvenc filmünkre gondolunk, nyilvánvalónak tűnhet, hogy miért szeretjük. Lehet egy emlék, egy szereplő iránti vonzalom, egy különösen megható vagy okos jelenet, a nagyszerű filmzene vagy egy frappáns párbeszéd az oka. De az is lehet, hogy egyáltalán nincs semmi kézzelfogható magyarázata – legalábbis számunkra.

Az, hogy a képek (és ebbe beletartozik a film is) hogyan hatnak a tudatalattinkra, döntő szerepet játszik a kompozíció. Egy állókép esetében könnyebb dolgunk van, de egy film áramló képkockáinál hajlamosak vagyunk átsiklani efölött a fontos részlet fölött, hogy igazán elemezni és értékelni tudjuk az egyes jelenetek mögött meghúzódó átgondolt művészi szándékot.

A filmesek és operatőrök nem korlátozódnak egyetlen felvételre, ami lehetővé teszi számukra, hogy művészetüket egy jelenet során végigvigyék, képkockáról képkockára. Raymond Thi fotós és filmkészítő a Composition Cam projektjén keresztül rózsaszín vonalak segítségével mutatja be a kompozíció szabályainak használatát ikonikus filmekben. A módosított képeken felvázolja a háromszögeket, szimmetriavonalakat, és az egyéb szabályszerűségeket, amelyektől a laikusok számára emlékezetes marad egy-egy jelenet. Ezáltal bepillantást enged számunkra is abba a zsenialitásba, amely bár körülvett bennünket, talán sosem értékeltünk teljesen. 

Miért fontos?

A kompozíció mindenekelőtt azért fontos, mert ez irányítja a néző, a közönség figyelmét. Vezeti a tekintetet, hogy egyetlen személyre figyeljünk egy embertömeg közepette, vagy egy zsúfolt képkockában észrevegyünk egy pontot. Másodsorban azért fontos, mert a kompozíció révén vizuálisan vonzó képeket hozhatunk létre, amelyek a rendező és az operatőr stílusához illeszkednek. 

De a kompozíció minden technikai és személyes célon túlmenően lehetővé teszi a művészek számára, hogy azonnal információt és üzenetet közvetítsenek. A szögek és a szereplők vagy a jelentős kellékek közötti távolság szabályozásával azonnal és intuitív módon beavathatjuk közönséget a jelenet mélyebb értelmébe. Mi más illusztrálná jobban két szereplő közötti belső hatalmi harcot, vagy azt, hogy hősünk elgondolkodik a szörnyű körülményeken, amelyekkel szembesül, mint egy gyönyörűen megkomponált képkockák sorozatával? Végül is a film vizuális médium, ha tetszik, képekkel írt irodalom. 

A legegyszerűbb, de nagyszerűbb kompozíciók

Harmadolás szabálya

A képkocka függőlegesen és vízszintesen három részre van osztva, a téma pedig az egyik metszéspontba van helyezve.A harmadok szabálya vitathatatlanul a kompozíciós technikák lényege. Azért működik, mert aszimmetrikus képet hoz létre, így utánozva a természetes és organikus tájakat és képeket, ami az emberi szem számára természetesebbnek tűnik. A szigorú, tökéletes, geometrikus formák és elrendezések ember alkotta, míg az aszimmetrikus és egyenetlen minták és elrendezések organikusabbak és természetesebbek.

A Twin Peaks sorozat egyik jelenete:

A Simpson család egyik jelenete:

Jó ökölszabály, hogy az alany szemét a vízszintes vonalak egyikén tartsuk. Így, még ha a témánk nem is pontosan az egyik metszéspontban van, ha a szemvonala nem pont középre esik, akkor is természetes hangulatú képet kapunk, ráadásul az emberek ösztönösen a szemeket keresik a képen.

Fény és árnyék

A kompozíció elsődleges célja, hogy a közönség figyelmét ráirányítsa a témára, ennek pedig kiváló módja a világítás kontrasztja. Azzal, hogy a témát a képkocka legvilágosabb pontjára helyezzük, vagy fordítva, a témát sziluettje látszik csak a világos tájjal szemben, elszigeteljük őt a környezetétől, és így irányítjuk a közönség szemét.

A True Detective HBO-sorozat egyik jelenete:

Ez a technika nem olyan univerzális, mint a harmadolás szabálya: ha túl sokat játszunk a megvilágítással, az a tervezettől eltérő üzenetet is közvetíthet. Ügyeljünk arra, hogy megfelelően használjuk ezt a technikát, és hogy illeszkedjen a témához és az érzelmekhez, amelyeket a nézővel közölni kívánunk.

A Fargo egyik jelenete:

Szögek és perspektíva

Mivel háromdimenziós világban élünk, a filmeknek is ki kell használniuk a háromdimenziós teret (és nem a 3D-s filmekre gondolunk). Hanem mondjuk a két szereplő közötti távolság egy váll fölötti felvételen, vagy ha a horizont felé vagy az alagút végén lévő fényre nézünk, az perspektívát teremt. A perspektívával pedig szögeket hozunk létre, a szögek és az összefutó vonalak egy képen természetesen módon irányítják a szemünket egyetlen pontra.

A Star Wars egyik jelenete:

Ezt az alkotók felhasználhatják többféle érzelem vagy téma közvetítésére is. Például két ember közötti távolság lehet szó szerinti és metaforikus is. Egy tárgy vagy cél örökké elérhetetlennek tűnhet. Elszigetelhetnek egy karaktert a kép közepén, két másik, egymással szemben álló karakter között, megmutatva, hogy minden szem rá szegeződik, és egyre nagyobb a nyomás rajta.

A Stanley Kubrick-féle Ragyogás és a Mechanikus narancs jelenetei:

Egy tárgy vagy személy objektívtől való távolságát arra is használhatják, hogy hatalmat és fontosságot jelöljenek. Ahogy Alfred Hitchcock fogalmazott: „egy tárgy méretének a képkockában meg kell egyeznie a történetben betöltött fontosságával.” Azaz minél fontosabb valami, annál nagyobbnak, közelebb kell mutatnunk. De nem csak előre és hátra kell mozgatnunk a kamerát. Felemelhetjük vagy leengedhetjük, hogy különböző típusú szögeket hozzunk létre, hogy egy karakter nagyobbnak vagy kisebbnek tűnjön. Egy karakter látszólag növekvő vagy zsugorodó mérete valószínűleg a hatalom egyik legprimitívebb jelzője. 

A Breaking Bad sorozat jelenetei:

Kiemelt kép: Sherlock/Netflix/@Composition Cam/Twitter